A híres rózsakeresztesek

A 18. századi Európában a járványok és éhínségek ritkábbak lettek, a háborúk „civilizáltabbá", szervezettebbé váltak, az éghajlat felmelegedett, s megnövekedett a városok lakossága. Vagyis az élet biztonságosabbá vált - legalábbis egy szűk, művelt, gazdag, elegendő szabadidővel rendelkező, városban élő nemesi és polgári réteg számára. E réteg tagjai pedig egyre szívesebben töltötték idejüket klubokban, kávéházakban, szalonokban - valamint, ahogy Hahner Péter cikkéből is megtudhatjuk, titkos társaságokban.

Miért vált oly vonzóvá a szabadkőművesség az 1700-as évek elejétől? Talán azért, mert egyeseknek elegük lett abból, hogy csak a származás, a rang, a foglalkozás, a vallás és a társadalmi alá-fölé rendeltség által meghatározott csoportok tagjaival érintkezzenek. Talán azért, mert megkedvelték a páholyok toleráns, világias, barátságos hangulatát. Hiúságuknak hízeleghetett, hogy előkelő személyiségek társaságában ismerkedhetnek meg a divatos, új eszmékkel, és olyan arisztokratákkal összefogva szervezhetnek jótékony akciókat, akik társadalmilag f...

A teljes cikk az IPM 2015/4 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások