Rippl-Rónai és Maillol – Egy művészbarátság története

Barátok köztBármilyen kiállí­tást, művészeti albumot néz is az ember, a képeken túli történetek izgatják. Persze a művek felől indul a dolog, azokat szeretjük meg, de ez rögtön hozza is a kí­váncsi kérdéssort – ki ez az ember, hogyan élt, merre utazott, kikkel volt este a törzshelyén, nőcsábász volt-e, vagy klasszikus családapa? Igazán jó kiállí­tásélmény nincs is életrajzi érdekességek nélkül, és a legjobb tárlatvezetések tele vannak magánadalékokkal. A Nemzeti Galéria kiállí­tása örvendetesen épp innen indul, két alkotói pályán egymásra ható személyes kapcsolódások felől vezet végig. Rippl-Rónai József és Aristide Maillol
Párizsban ismerkedett és barátkozott össze 1890 táján. Kettejük bensőséges viszonyával indí­tunk, az első erős élmény egy teljes falméretre vetí­tett film és a levelezésüket felolvasó férfihangok. Rippl kezdetben Munkácsy taní­tványaként dolgozott, de rájött, a dekoratí­v, olajban gazdag szalonfestészet nem a saját útja. ílljunk is meg e kifejezésnél, mert az útkeresés, saját stí­lus kialakí­tása szófordulatokra, amelyekkel oly gyakran találkozunk, bárhol is nézünk kiállí­tást, itt átélhető példákat kapunk. Látjuk, hogy a találkozás az angol festővel, James Pitcairn-Knowleszal – aki nem feltétlenül őstehetség, viszont hoz egyfajta modern levegőt, pár képét akár kortársnak is vélhetjük – hogyan hatott az újra nyitott Rippl-Rónaira.

Eközben Maillol maga is festőnek készül, szőnyegterveket készí­t, de a Nabik festőcsoportjának már magyar barátja mutatja be Párizsban. A fiatal avantgárd szimbolisták közt töltött évtized fontos alap – kí­sérletezéseké, szilárduló elképzeléseké, Maillol ráérez, hogy a szobrászat az igazi hivatása. Közös útjuk egyik kanyarulatában a galériában megnézhetjük Andrássy gróf pesti palotájának enteriőrfotóit, a nagyvilági í­zlésű ebédlő minden centijét Rippl-Rónai tervezte. Szemben szí­nes textilterveik, karcsú nőalakok virágzó fák közt, de megjegyzem, a skiccek alapján szorgosan hí­mző feleségek neve nincs is feltüntetve. A hosszúkás, karcsú Rippl-favoritok, mint a Kalitkás nő, a Nő fehér pettyes ruhában Whistler hatását mutatják. Szí­nesedés felé haladunk a termek közt, elhagyva sok grafikát, a fekete és szürke – minimum ötven – árnyalatával festett képet, elérünk egy nagy kontrasztot adó szekcióhoz, amely a két férfi életének művészi szempontból másik fontos szakaszába vezet. Ez három napfényes hónap volt, amelyet Rippl-Rónai és Lazarine Maillolék vendégeként töltötte szülőföldjén, a katalóniai Banyuls-sur Merben. A déli táj intenzí­v szí­nei, a tenger, a fények új témákat kí­náltak, a terem falait sárgára váltották, hogy érzékeljük a nyaralás jelentőségét. Egymásról festett portréik párja vár kifelé menet, Knowles is kicsit velük van, Maillol elegáns felöltőjét és kalapját ő hitelezi meg. A kaposvári élet képei zárnak, Piacsek bácsi, Lazarine a szalonban, a kutyák, Flox és Filox, és a Szépművészeti akkori igazgatója, Petrovics Elek, aki, csendben mondom, szerintem tiszta Farkas Bertalan.

Magyar Nemzeti Galéria – nyitva: 2015. április 6-ig