A zéró elmélet (The Zero Theorem)

A zéró elmélet egy ízig-vérig Terry Gilliam-film. A Monty Python csoport látvány- és agytrösztje sikeres rendezői karriert futott be a Repülő Cirkusz után, stílusa pedig ezer közül is felismerhető.

Furcsa látószögek, csodabogár karakterek, bizarr díszletek és jelmezek, sztorijai pedig általában a kisemberek küzdelmeire fókuszálnak valamilyen felettük álló nagyobb hatalommal szemben. Brazil, 12 majom, A halászkirály legendája, Tideland, Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, mind-mind szürreális kiállítású, ám nagyon is mély mondanivalóval rendelkező körmönfont szatírák bikaerős drámai momentumokkal. A zéró elméletben pedig megkapunk mindent, amiért eddig szerettük Gilliamet. Az más kérdés, hogy ezúttal is szeretni fogjuk-e. A tét ezúttal nem kevesebb, mint az élet értelmének kutatása, átvitt értelemben pedig az ember és a vallás szembenállása. A hangnem azonban első blikkre most is kissé habókosan komolytalannak tűnik.
Qohen Leth (Christoph Waltz) egy magának való sztahanovista technikus, aki gépként melózik egy vállalatnak, nincsenek emberi kapcsolatai (nem is vágyik rájuk), többes szám első személyben beszél magáról, és folyamatosan egy bizonyos telefonhívást vár, amely sosem jön el. Egy jövőbeli utópisztikus társadalomban él, melyben főnöke, a nagyjából mindenható Ügyvezető (Matt Damon) megbízza őt a zéró elmélet bizonyításával. Dolgozhat otthon, ám lakását bekamerázzák, hogy szemmel tarthassák. Közben megismerkedik egy call girlel, akinek megtetszik a furcsa, kopasz, kisember, és aki talán ki tudná rántani ebből az értelmetlennek tűnő életből.
Merthogy ezen van itt a hangsúly: értelmetlen élet. Az elsőre bonyolultnak tűnő szálak és szimbólumrendszer ugyanis egy idő után egyre tisztábban rajzolódnak ki előttünk (a kamera a Jézus-szobor feje helyén éktelenkedik stb.), ám a forgatókönyv ezt nem bízza a véletlenre, és a fináléban azért jól a szánkba is rágnak mindent. A film vallásellenessége ekkor már kétségbevonhatatlan. Ezzel pedig nem is lenne baj, ha Gilliam megpróbált volna megújulni egy kicsit. A zéró elmélet ugyanis egy amolyan Brazil-, vagy 12 majom light. Megvan benne minden fontos elem, ám egyik sem túl erős. A színészekre szerencsére nem lehet panasz, köztük is az abszolút főszereplő Christoph Waltz remekel, aki ügyesen hozza a hamisítatlan kafkai hőst, megbolondítva némi Gilliam-faktorral. Épp ezért nagy kár, hogy miután valami nagy durranást, vagy ha jobban tetszik, megvilágosodást vezettek itt elő nekünk, Qohen Leth-szel együtt végül mi is valamiféle ürességet érzünk majd a film után.


Rendezte: Terry Gilliam
Szereplők: Christoph Waltz, Mélanie Thierry, David Thewlis, Lucas Hedges, Matt Damon
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Magyarországi bemutató: 2014. november 6.



Hozzászólások