Magritte az ötvenes éveiben járt, mire elérte őt kortársai megbecsülése, pedig már jóval korábban kikísérletezte saját stílusát, és megteremtette a többi szürrealistától eltérő egyéni világát.

A belga művész mára az egyik legismertebb szürrealista, akinek talányos festményei hatással voltak a pop-artra, a képeket és verbális elemeket összetársító művei a konceptművészetre, de számos más műfaj alkotóit inspirálta a filmesektől (Alain Robbe-Grillet: A szép fogolynő, John McTiernan: A Thomas Crown-ügy) a zenészekig (Paul McCartney, Styx, Jeff Beck).
A kubizmustól indult, hatással volt rá Picasso, de leginkább Giorgio de Chirico metafizikus festészete, nyomasztóan rideg terei, valóságosnak ható képzeletbeli tájai. 1927 és 1930 közötti párizsi tartózkodása...

A teljes cikk az IPM 2014/11 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.