Serbet, kracherli, Bambi és Cola

„Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet" - írta Arany János 1856 nyarán, Szondi két apródja című balladájában. Az arab, perzsa, török közvetítéssel érkező sörbet szó azonban ebben az esetben nem napjaink jóval ismertebb havas-jeges desszertjét (sorbet), hanem a világ legelső üdítőitalát jelöli.

A középkori eredetű sörbet (serbet) összezúzott gyümölcsök (citrom, narancs, mangó, ananász, aranyalma, szantál, falsa), zöld fűszerek (menta) és virágszirmok (rózsa, hibiszkusz), édesítőszer (nádcukor, méz) és a szirupot hígító víz felhasználásával készült. Igen kedvelt volt az alkoholt tiltó iszlám világban, a Közel-Keleten, de Ázsiában is. Egy 12. században íródott perzsa orvosi enciklopédia, a Zakhireye Khwarazmshahi (Khawarzm sahjának szentelt kincsek) többféle serbet receptjét is leírja. A mogul uralom alatt Észak-Indiában is elterjedt, és az ötféle hozzával...

A teljes cikk az IPM 2014/11 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások