Fel a kalappal! – Avagy a halhatatlan divatkellék

A fejfedő legjobb tudomásunk szerint nagyjából egyidős az emberiség történetével. Valamilyen formában minden kultúrában benne volt és van most is. Nincs azonban még egy olyan ruhadarab, amely története során ennyire eltávolodott volna eredeti funkciójától.

“A kalap az öltözködés legtermészetellenesebb darabja – í­rja Colin McDowell, aki 1992-ben nagyszabású kalapantológiát adott ki Hats, azaz kalapok cí­mmel. – Erre van a legkevésbé szükségünk, azonban ebben rejlik a legnagyobb hatalom. A kalap szemiotikája meglehetősen komplex, de mindig tiszta. Az átalakulás és a tekintély eszköze. Ezért van az, hogy a hatalom és az ünnepek kalapot kí­vánnak.”
Befedni a fejet azért, hogy megvédjük, mindig is csak az alsóbb osztályokra volt jellemző. A fejfedő mindenki más számára státusszimbólum. A kalapemelés az a gesztus, amely évszázadokon át összekötötte a társadalom különböző rétegeit. Mindenki tartozott valakinek kalapemeléssel (kivéve természetesen az uralkodót; a koronát senki előtt nem kell megemelni), és mindenkinek tartozott valaki azzal, hogy megemelje előtte a kalapját, kivéve a legalsó, szolgáló rétegeket. Ilyenformán a kalapemelés gesztusa egyidős a kalapéval. Lássuk azonban, hogy kí­sérte végig az emberiség történetét ez a kiegészí­tő.

A kalap ősei
“A kalap az a kreáció, amely soha sem megy ki a divatból: évről évre ugyanolyan nevetséges” – mondta Fred Allen amerikai humorista, aki 1894-ben született, tehát pont a cilinder fénykorában élt. A történet azonban sokkal régebbre nyúlik vissza.
A fejfedő már az ókorban divatban volt. Egyiptomban az előkelőségek parókát viseltek, a fáraók pedig nemeszt. Ez az a jellegzetes fejfedő, amelyet Nefertiti 3300 éves szobrán láthatunk. Tutanhamon halotti maszkján is a nemesz látható, csak annak egy kobrával ékesí­tett változata. A Közel-Keleten a magas és dí­szes királyi fejdí­sz divatja hódí­tott a legelőkelőbbek körében, erről tanúskodnak babiloni és asszí­r emlékek. Az ókori Hellászban az előkelők az úgynevezett pétaszoszt viselték, ez kimondottan emlékeztet a kalap ma is használatos formájára. A pétaszosz kiválóan védett a napfény ellen, ha pedig nem volt rá szükség, zsinóron lógott a háton.
Későbbi, de szintén már az ókorban ismert fejfedő volt a frí­giai süveg – ez az a jellegzetes, kúp formájú sapka, amelynek teteje előremutat. íltalában gyapjúból vagy nemezből készí­tették.
A barett, amely ugyancsak ismert volt már az ókorban is, csak jóval később, a 15. században vált divattá az előkelő férfiak, valamint nők körében. Később megszülettek a barett különböző variációi, attól függően, melyik társadalmi csoport tagjai viselték. Ezekből, a hivatást megkülönböztető barettekből alakult ki később a papok, professzorok, bí­rák és ügyvédek sok helyen még ma is használatos viselete. És ugyanennek a sapkának a filcből készült, egybeszabott változata az, amit ma svájci sapkának hí­vunk.
Szintén alaptí­pus az úgynevezett Saturno vagy római kalap, amelynek utódait az egyházi méltóságokon a mai napig láthatjuk. Ez az alacsony, kerek karimájú szövetkalap a 17. században vált hétköznapi egyházi viseletté. Nevét egyébként onnan kapta, hogy karimája a Szaturnusz gyűrűire emlékeztet.
Az ókori Rómában hegyes és kerek kalapok jöttek divatba, amelyek később a szabadság jelképévé váltak, ugyanis a felszabadí­tott rabszolgák kalapot kaptak szabadulásukkor.

A halhatatlanok
A századforduló egyik legnépszerűbb fejfedője volt a Girardi kalap, amely egy Alexander Girardi nevű osztrák szí­nészről kapta a nevét. Eleinte csak férfiak hordták, de gyorsan elterjedt a nők körében is. A merev, ovális, lapos tetejű szalmakalap keskeny, ví­zszintes karimával készült. Később boaterként vált ismertté, és mindig a nyár beköszöntét jelezte, amikor a férfiak a téli kalapjukat leváltották erre a tí­pusra. Az angolban a “straw hat day” kifejezetten ezt a napot jelenti, amikor a télit szalmakalapra cserélik viselőik.
Ugyancsak a századforduló nagy kedvence volt a Gatsby kalap, amely különösen az Egyesült íllamokban és Európában volt népszerű a felnőtt férfiak és a fiúk körében is. Ahogy a neve is sugallja, eredetileg az újságkihordó fiúk viselete volt, ebből nőtte ki magát interkontinentális divattá. Ez a kalap vált a ma is népszerű golfsapka elődjévé. A huszadik század második felétől nők is előszeretettel viselik.
Az angol bowler, vagy ismertebb nevén keménykalap, René Magritte vagy épp Charlie Chaplin kedvence szintén máig nagy népszerűségnek örvendő darab. Eredetileg érdekes módon a társadalom két ellenpólusát képviselte: a vidéki Angliában a bowler viselője szinte biztosan egy előkelőség lakája volt, mí­g a városban ügyvédek, bankárok vagy kormányhivatalnokok hordták.
A Fedora a húszas években jött divatba, és egészen a 40-es évekig töretlen népszerűségnek örvendett, gyakorlatilag minden filmben szerepelt. Ma is nagyon népszerű kalapfajta, amelyet eredetileg általában valamilyen szőrből, leggyakrabban nyúlszőrből készí­tettek. A Fedora karimáját az elülső részén általában lecsapják, í­gy kétoldalt, valamint a kalap tetején is keletkezik egy-egy bemélyedés. A Fedora Michael Jackson egyik legalapvetőbb kiegészí­tője volt, a film világában pedig Indiana Jones öregbí­tette a hí­rnevét.
A korábban már emlí­tett barett újkori formájában a franciák nemzeti viseletévé vált. Nők és férfiak egyaránt szeretik, az elmúlt évtizedekben azonban elsősorban a filmesek, művészek és beatnikek kedvelt kiegészí­tőjévé vált. A népszerű előadó, Prince meg is énekelte Raspberry Beret cí­mű dalában.
Szintén régebbi múltra tekint vissza a cilinder, amelyet már a 18. század végén is hordtak Londonban. Maga a szó görög eredetű, és azt jelenti, kürtőkalap. A magasí­tott fejfedőt az angolok terjesztették el röviddel a francia forradalom előtt, az akkoriban nappali viseletként funkcionáló frakk kiegészí­tőjeként. Egy korabeli lapból kiderül, hogy 1792-ben a frakkhoz alacsony tetejű cilindert viseltek, oldalt felhajtott karimával. A frakk és vele együtt a cilinder csak a 19. század második felében veszett ki a nappali viseletből, és azóta ünnepi öltözéknek számí­t. Az Egyesült íllamokban Abraham Lincoln tette különösen népszerűvé elnöksége idején. Pletykák szerint az elnök a cilindere belsejében tartotta a fontos és titkos leveleit. Nem véletlen, hogy a cilinder a bűvészek kedvelt kelléke is, hiszen annyi minden elfér alatta.
És ha már az elnököknél tartunk, fontos megemlí­tenünk Churchill kedvenc viseletét, a panamakalapot is, amely valójában nem Panamából, hanem Ecuadorból származik. A legenda szerint a Panama-csatorna épí­tésekor kapta a nevét, az ecuadori kereskedők ugyanis ezeket a kalapokat árulták az ott dolgozó munkásoknak. A kalapot a carludovica pálma levelének a nyeléből készí­tik. Al Capone és Ernest Hemingway is előszeretettel viselte ezt a kiegészí­tőt.

Kalapok a világ körül
Ikonikus kalapok a világ minden pontjáról érkeznek a ma is használatos és népszerű darabok közé. ízsia legismertebb fejfedője a vietnami kalap, ez a laposabb, kúp alakú darab. A ma is használatos fejfedő kimondottan funkcionális.
Az Egyesült íllamoknak köszönhetjük a cowboykalapot és a baseballsapkát. Előbbi eredetileg valóban a cowboyok viselete volt, amely védett az erős napfény és a szél ellen, ma azonban már sokkal inkább a vadnyugati életérzés közvetí­tője.
Amilyen modern találmánynak tűnik a baseballsapka, olyan meglepő, hogy már 1860-ban is létezett, ez volt ugyanis a legendás baseballcsapat, a Brooklyn Excelsiors viselete, amely a 20. századra nagyon népszerű lett. Eleinte a sapka ellenzője sokkal rövidebb volt, mint manapság.
Dél-Amerikából, egész pontosan Mexikóból származik a sombrero, a ma is hatalmas népszerűségnek örvendő spanyol kalap. A spanyol nyelvben egyébként a szó mindenféle kalapot magában foglal, csak a magyarban jelenti a tipikus, leginkább mexikói népzenészek által viselt formát. A szó egyébként a sombre, azaz árnyék kifejezésből ered.
A fez elsősorban a Közel-Keleten és a balkáni országokban használatos fejfedő. íltalában filctechnikával készül, vörösre szí­nezett gyapjúból. Csonka kúp formája van, és nincsen karimája. Tetejéről fekete vagy kék bojt lóg le. Nevét különben a marokkói Fez városáról kapta, egyes feltételezések szerint itt készí­tették először. Konstantinápoly meghódí­tása után a törökök terjesztették el Európa déli, délkeleti részén. A balkáni területeken a fehér gyapjúból készült fez vált népszerűvé, és a mohamedán vallásúak viselték. A Közel-Keleten eredetileg turbánt csavartak köré. Itt fehér szí­nű turbánt csak a mohamedán vallásúak viselhettek, aki más vallást gyakorolt, valamilyen sötétebb szí­nt választott. Korábban a turbán nagysága és szí­ne viselője rangját volt hivatott jelképezni. Manapság már csak szórványosan lelhetünk rá Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A turbánt ugyanis a legtöbb helyen felváltotta a fez.

A kalap és a nők
Napjainkban a nők körében a kalap nem örvend kifejezett népszerűségnek. Ha szeretnénk képben lenni az aktuális kalapdivatot illetően, legjobb, ha az ascoti derbin nézünk szét, az angol előkelőségek ugyanis évről évre felvonultatják legszebb, legfeltűnőbb és nemegyszer legőrültebb kalapkreációikat.
Ez azonban nem volt mindig í­gy. Görög terrakottafigurák tanúskodnak róla, hogy már az ókorban is viseltek a nők a nap ellen védelmet nyújtó szalmakalapot, mégpedig a fejüket takaró nagykendő tetején. Az etruszk asszonyok csúcsos kalapkát, azaz tutulust hordtak, a római nagyasszonyok azonban csak a görög nagykendőhöz hasonló, úgynevezett pallát viselték. A középkorban a férjes asszonyok főkötőt hordtak. A 15. században aztán megjelent a cornette. Ez az egyszerű, koronás főkötő, amelyből kétoldalt egy-egy félméteres szarv mered a levegőbe. A század második felében megjelent a hennin, azaz a méteres cukorsüveg a nők fején, amelyből fátyol hullott alá. Egyes feltételezések szerint ez magyar találmány, és eredetileg a kun asszonyok jellemző viselete volt.
A kalapőrület a 18. században érte el a csúcspontját. Ebben az időszakban a nők fején olyan épí­tmények foglaltak helyet, amelyeknél néha azt sem lehetett eldönteni, hogy hol kezdődik a fejdí­sz és hol ér véget a paróka.
A kalap azonban alapvetően férfikiegészí­tő. A női divatban is uralt bizonyos rövidebb korszakokat, azonban olyan ikonikus darabok, amelyekről a férfiak kapcsán beszélhetünk, nem maradtak fenn.

A magyar fő
A süveg valószí­nűleg már a honfoglalás előtti öltözékünkhöz hozzátartozott, melyet a kalandozások korában Európa-szerte ismertté tettünk. A magyar süveg divatot teremtett, nemcsak a világiak, de az egyháziak körében is. A nemez fejfedő felső részéhez széles karima tartozott, és csak a férfiak viselték. A lányok leeresztett hajjal jártak, és pártát viseltek, az asszonyok kontyba tették a hajukat, és főkötőt vagy kendőt hordtak. Akárcsak a süveg, a főkötő is évszázadokon át jellegzetes viselet maradt.