Táplálkozás, immunitás és lélek

Az idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatának szerepe a szervezet épségének, egészségének fenntartásában vagy éppen a betegségek kialakulásában fontos tárgya a modern orvosi kutatásoknak. Ezen kutatásokat nagyban nehezí­ti, hogy egyik rendszer működését sem értjük még a maga teljességében, ráadásul az idegi-immun párbeszéd roppant bonyolult kommunikációs és regulációs mechanizmusokat használ a testi folyamatok és a viselkedés megfelelő szabályozásához.Az összkép ráadásul egy újabb komponenssel bővült az elmúlt pár évben. Ez az új – és kritikus – összetevő a bél természetes, bakteriális mikroflórája (az úgynevezett mikrobióta), mely a legújabb kutatási eredmények szerint jelentős mértékben befolyásolja nemcsak védekezőrendszerünk működését, de tudati képességeinket és a lelki-társas viselkedésünket is. A következőkben röviden áttekintjük ennek a bél-immun-agy háromszögnek az eddig ismert tulajdonságait és az eddigi kutatási eredmények esetleges hasznosí­thatóságát.

Pszichoterápia és allergia: a gyógyí­tás régi-új útjai

A pszichoszomatikus jelenségek évszázadok óta ismertek a keleti és nyugati orvoslás berkeiben. A szó maga a lélek (psziché) és a test (szóma) egymásra hatását, a két entitás direkt kölcsönhatását hivatott kifejezni. A régi megfigyelések szerint a tartós lelki bajok szomatizálódhatnak, azaz például betegségként megjelenhetnek a testben. Manapság a pszichoszomatikus orvoslás elfogadott eleme a klinikai gyógyí­tásnak, ahogy azt a témával kapcsolatban megjelenő egyre több nemzetközi közlemény és konferencia is bizonyí­tja.
A jelenség pontos megértésének tükrében lehetőség nyí­lna az immunrendszer pszichés manipulációjára különféle terápiás módszerekkel, melyeket a szakemberek neuro-immunmodulációnak neveznek. Ez a talán tudományos-fantasztikusnak tűnő ötlet valójában már meg is valósult évtizedekkel ezelőtt. A hatvanas évek elején főleg asztmás betegek kezelésére használták a hipnózist brit és amerikai orvosok. Az asztma az allergia egyik legtöbb embert érintő formája, melyre a mai napig csupán tüneti kezelés létezik. A légzést nehezí­tő, kí­nzó tünetek a kiváltó ágens (az ún. antigén: pollen, poratka, állati szőr) belélegzése után gyorsan jelentkeznek. A tünetekért az egyébként ártalmatlan antigén jelenlétében aktiválódó immunsejtek a felelősek. Nem véletlen, hogy a legtöbb gyógyszeres terápia ezen sejtek aktivációját gátolja, illetve az általuk kifejtett immunológiai reakciót próbálja mérsékelni. Maher-Loughnan (1961-62) szigorúan kontrollált, klinikai körülmények között megfigyelte, hogy a hipnotikus szuggesztiók és hipnózisra épülő pszichoterápia jelentős enyhülést hozott az asztmások körében. A kí­sérlet során a kutatók a legsúlyosabb esetekkel foglalkoztak. Ami talán a legfontosabb, hogy a tünetmentes periódus a kezelt betegek kilencven százalékánál hónapokig fennmaradt, illetve akár tovább is fenntartható volt a pszichoterápia ismétlésével. A visszaeső alanyok esetén is jelentős tüneti enyhülést figyeltek meg. Shenefelt és munkatársai egy alig másfél évtizede megjelent, sokat idézett tanulmányuk szerint hasonlóan hatékonyan tudták kezelni hipnózissal az allergiás bőrtüneteket.
Fontos megjegyezni, hogy több szakértő is arra hí­vja fel a figyelmet, hogy bár az allergia pszichoterápiája roppant í­géretes, további klinikai vizsgálatok szükségesek az esetleges “alternatí­v módszer” orvosi gyakorlati szintű bevezetéséhez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az itt emlí­tett terápiákra nem mindenki reagál azonos módon. Esszenciális szerepet játszik a hipnotikus fogékonyság, az alany bevonódási hajlandósága a terapeuta által kreált kezelésbe. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek allergiával kapcsolatos hipnoterápiás kutatásaiban a gyerekekkel végzett kí­sérletek voltak a legsikeresebbek, akik általában sokkal fogékonyabbak a hipnózisra. A klinikai kutatások további fontos tanulsága még, hogy a krónikus szorongásos, stresszes állapotok kedveznek az allergiás tünetek kialakulásának, és negatí­v irányban befolyásolják azok súlyosságát. Ahogy számos szerző, köztük Heffner és munkatársai is bizonyí­tják, lelkiállapotunk stabilizálása, kiegyensúlyozása már önmagában is sokat enyhí­thet az esetlegesen meglévő allergiás tüneteinken.

A rák pszichoterápiája?

Az alternatí­v tumorterápia szintén olyan terület, amellyel kapcsolatban intenzí­v pszichoterápiás kutatások folynak. A dolgot sajnos alaposan megnehezí­ti, hogy a rák nem egyetlen betegség, hanem valójában egy igen heterogén betegségcsoport, mely különféle eredetű sejtek kóros elfajulását és burjánzását jelenti. Ezáltal nem tehetünk olyan, a médiában és természetgyógyász körökben gyakran hangoztatott kijelentéseket, hogy a “rák ellenszerét” keressük (ne adj’ Isten meg is találtuk). Ugyanaz a tumortí­pus gyakran még egyénenként is eltérő tulajdonságokkal bí­r, ami rendkí­vül nehéz feladat elé állí­tja az orvosokat, kutatókat. A fentiek miatt célzott onko-pszichoterápia jelenleg nem ismert, a rákkal kapcsolatos pszichoterápiás kutatások egy jelentős része magát a tumor, illetve a kemoterápia okozta fájdalmat, rossz közérzetet igyekszik mérsékelni, megszüntetni. Ebben az esetben is a hipnózis bizonyult a leghatékonyabb kiegészí­tő terápiának.
Számos kutató elismeri azonban, hogy az immunrendszer rákellenes aktivitása bizonyos mértékben fokozható megfelelő relaxációs, stresszoldó technikákkal. Ezek közé tartozik a jóga, a tajcsi, különféle meditációs technikák és az egyszerűbb, akár a munkahelyen is végezhető légzőgyakorlatok. Mivel a krónikus pszichés stressz és a rák kialakulása között bizonyí­tható összefüggés van, az emlí­tett relaxációs technikák akár napi végzése mindenképpen ajánlott megelőző jelleggel.

A bél-immun-agy háromszög: diéta, immunitás és psziché

Az elmúlt pár év talán legmeglepőbb és legérdekesebb kutatási eredményei közé tartozik a bélmikrobióta idegi-immun szabályozásban betöltött szerepének azonosí­tása. A legrangosabb nemzetközi szaklapok tudósí­tottak arról, hogy több kutatócsoport összefüggéseket talált a bél bakteriális flórájának összetétele, funkciója és az agy fejlődése, illetve a viselkedés szabályozása között.
A bél mikrobiótája roppant gazdag és részben önszabályozó rendszert alkot. Az itt található baktériumok száma tí­zszer-százszor meghaladja az emberi test összes sejtjének számát. Képzeljük csak el, kí­vülről tekintve egy értelmes űrlény számára talán inkább amolyan inkubátornak tűnhetünk, akik a domináns bakteriális kolóniát hordozzák. Ez nem is olyan elrugaszkodott ötlet, ha figyelembe vesszük, hogy ez a dinamikus, mikrobiális ősleves valóban képes a tudatunkra hatni. Az egyik legelső és legnagyobb figyelmet kapott cikk a témában a svéd Karolinska Intézetből érkezett három évvel ezelőtt. Diaz-Heijtz és munkatársai bebizonyí­tották, hogy a bél mikroflórája nem pusztán az emlős agy fejlődését, de működését is befolyásolja. A mikrobióta az általuk vizsgált környezetben a szorongásos viselkedésre volt a legnagyobb hatással. Ezzel összhangban emberi klinikai vizsgálatok nyomán amerikai orvosok azt találták, hogy a bélmikrobióta összetételének programozása megfelelő diétával szignifikánsan befolyásolta szorongásos és depressziós betegek hangulatát. Sőt, a megfelelően beállí­tott, speciális diéta hatékonysága megközelí­tette az antidepresszánsok, illetve a szorongásoldók hatékonyságát a placebokontrollal történő összevetést követően is.
A feltételezések szerint a jelenség hátterében – legalább részben – a már régóta ismert bél-agy tengely áll. Ez a többirányú neurohormonális útvonal fontos szabályozója rengeteg élettani folyamatnak (emésztés, anyagcsere, viselkedés). A bél speciális sejtjei nagy mennyiségű szerotonint termelnek, egy a viselkedésszabályozásban és agyi jelátvitelben kritikus szerepet játszó anyagot. Néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a bélflóra egyes tagjai képesek ezt a természetes, endogén szerotoninszintézist befolyásolni, sőt, akár termelni is magát a jelátvivő anyagot. Más baktériumfajok – éppen ellenkezőleg – lebontják vagy gátolják a szerotoninszintézisét. Ezzel a mikrobák nagymértékben képesek befolyásolni a tudatállapotot, de a világ általános érzelmi szí­nezetét is. Hiba lenne természetesen egy neurotranszmittert vagy egy mechanizmust minden dolgok kulcsává tenni, mindenesetre a bakteriális mikroflóra viselkedésre gyakorolt hatása figyelemre méltó. Az összképet jelentősen bonyolí­tja, hogy a mikrobióta összetételét és dinamikáját a kí­vülről bevitt tápanyagok (diéta) mellett az immunrendszer is szabályozza, mely viszont szintén kétoldali szabályozási kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel. Ez vezetett a bél-immun-agy háromszög ötletének kidolgozásához, mely egy magasabb szintű, biomedikális-holisztikus koncepció. Ez a szemléletmód sokkal messzebbre mutat, mint a hagyományos orvosi-biológiai redukcionista megközelí­tések, hiszen magában foglalja a szociális-lelki hatásokat, az egyén kulturális hátterét (pl. tisztálkodási, táplálkozási szokások), és még sok más tényezőt.

A csokoládé új esélyt kap

Látható, hogy az eddig taglalt összefüggések egy nagyon érdekes és bonyolult metszéshalmazba helyezik az embert mint lélektani-szociális-biológiai entitást. A kutatási eredmények gyakorlati alkalmazhatóságának irányában már számos lépést megtettek a szakértők. Ezek közül az egyik a diétára, táplálkozásra való tudatos odafigyelés. Mindennapi diétánk megfelelő, tudatos befolyásolásával nem pusztán anyagcserénket és immunrendszerünket, de hangulatunkat és agyunk teljesí­tményét is képesek vagyunk pozití­v irányban befolyásolni. Az eddigi – állatkí­sérletekben és klinikailag is igazolt – eredmények alapján vannak bizonyos élelmiszerek, melyek fogyasztása negatí­van vagy pozití­van befolyásolja az ideg- és immunrendszer működését. Ezek a hatások a bél mikrobiótájának (faji összetétel és funkció) átprogramozása révén valósulnak meg.
A kulcsszó a diverzitás, azaz a minél többféle, sokszí­nű diéta fogyasztása. Az eszményi étrend, ha szabad í­gy fogalmazni, teljesen nélkülözi a glutént és a cukrot. Ezek közvetlenül is képesek felborí­tani a bél mikrobiális egyensúlyát alacsony szintű gyulladást előidézve, amely aztán a megnövekedett helyi bél-áteresztőképesség miatt baktériumok és bakteriális anyagok vérbe és szövetekbe való átjutását eredményezik (szivárgó bél szindróma). Egyre több olyan tanulmány lát napvilágot, mely sok betegséget erre az állandó, krónikus, alacsony gyulladásos háttérre vezet vissza (legerősebb összefüggések: Alzheimer-kór és egyéb demenciák, depresszió, cukorbetegség, sclerosis multiplex). Egy, a fentieket figyelembe vevő, pozití­v hatású étrend mindenképpen gazdag nyersen fogyasztott zöld leveles zöldségekben (saláták, föld feletti leveles hajtások) és minél többféle gyümölcsben. Másodlagosan különféle gyökereket és ehető gombákat is tartalmaz, illetve mérsékelt mennyiségben fehér húsféléket (szárnyas, hal, heti 1-2 alkalommal). Számos különösen jó hatású diétás elemről igazolták, hogy sokrétűen befolyásolja a testi-lelki egészséget. Magas triptofán- (egy aminosav, mely a szerotonin előanyaga) tartalma miatt a banán például jelentős hangulatjaví­tó és antidepresszáns hatással bí­r. Nagyon erős pozití­v korrelációt figyeltek meg továbbá Alzheimer-kórosoknál és időskori szellemi leépüléssel küszködő betegeknél a tünetek enyhülése és a magas kakaótartalmú étcsokoládék fogyasztása között. Sőt, az étcsokoládé (70%, vagy annál magasabb kakaó-szárazanyagtartalom mellett) védőfaktorként van számon tartva a kutatók körében, mely jelentős mértékű megelőző hatással bí­r az időskori szellemi leépüléssel járó betegségek esetén, a Nemzetközi Alzheimer Szövetség idei éves konferenciájának tanúságai szerint. Az új eredmények tükrében tehát megfelelő étrenddel és rendszeres fizikai aktivitással nemcsak testi, de lelki bajainkat is kúrálhatjuk, illetve megelőzhetjük azokat, akár az élet kései szakaszában is.