A házasságok átalakulása a gyermekvállalást követően

A szép reményekkel összeismerkedő férfi és nő sok próbatételen átjut, mire igazi társakká formálódnak. A szerelmespárok életében az együtt járás, majd az összeköltözés során fokozatosan kialakulnak a közös szokások, az összehangolt életritmus, ami jó egyensúlyban tartja őket. Ez adja a biztonságérzetet, a kiszámí­thatóságot, amit kellemes és újszerű élményekkel fűszerezve izgalmasként él meg az ifjú pár. Azonban ha a társak megérettek arra, hogy családdá bővüljenek, az újszülött érkezésével teljesen felborulhat az addigi rend és egyensúly.

Az új helyzet merőben más szerepeket kí­ván meg, a friss szülőknek lépést kell tartaniuk a változásokkal, ehhez a fejlődési folyamathoz pedig ki kell lépniük a saját komfortzónáikból.
Reuben Hill és Roy H. Rodgers a családi életciklusmodelljükben 8 szakaszt különböztettek meg, amelyek rendszerint bekövetkeznek a családok alakulása során. Ezek a következők: 1. az újonnan házasodott pár; 2. a csecsemős család; 3. a bölcsődés-óvodáskorú gyermekes család; 4. az iskoláskorú gyermekes család; 5. a serdülőkorú gyermekes család; 6. a felnövekedett gyermeket kibocsátó család; 7. a magukra maradt, még aktí­v szülők családja; 8. az inaktí­v öreg házaspár családja. Mindegyik szakasz változást hoz a családtagok feladataiban, az interperszonális kapcsolatuk jellegében és a család központi tematikájában.

A szülővé válás kihí­vásai
Mi történik a párral, amikor megszületik az első gyermek? A Salvador Minuchin által megalapí­tott strukturális családterápiás irányzat felől megközelí­tve a kérdést, elsőként a család szerkezetében létrejövő változást érdemes megvizsgálnunk. Addig a házastársak/élettársak nagyon szoros kétszemélyes rendszert alkottak. A baba születésével elkezdődik egy új felállás, a csecsemőt rendszeresen gondozó szülő, többnyire az anya és a gyermek között kialakul egy olyan erős kapocs, amely a nap 24 órájában aktí­van működik. Vagyis a családi rendszeren belül létrejön egy alrendszer az anya és a gyermek között. Az anya figyelme, addig osztatlan gondoskodása és szeretete nagymértékben csecsemője felé irányul. A dolgozó, kereső fél, többnyire az apa, napközben távol van ettől az erős fúziótól, és csak délután vagy este tud csatlakozni. Hazaérve nem biztos, hogy egyből le tudja tenni a munkahelyi gondokat, megoldandó feladatok terhét, szí­vesen eltöltene egy kis időt nyugalomban, csendben, hogy áthangolódhasson. Ezzel szemben, amint belép az ajtón folyamatosan hallja a csecsemő körüli történeteket, otthoni gondokat, elvárásokat és kritikákat, amiért nem segí­t eleget a ház körüli teendőkben. A férj szemszögéből a kisded kiszorí­tja őt a társával kialakí­tott megszokott életből, ezért kirekesztettnek érezheti magát. Ahelyett, hogy erősí­tené a párkapcsolatot a család bővülése, megeshet, hogy átmenetileg ellenkező hatást ér el, gyengí­ti az összetartozás érzését.
A feleség is vágyna egy kis kitekintésre, hogy magára is fordí­thasson időt, hisz az egész napos otthoni szolgálat egyrészt megterhelő fizikailag és szellemileg egyaránt, másrészt háttérbe szorí­t egyéb igényeket önmagával és a társával szemben. Nagybetűs Anyává vált, ami olyan szerepkövetelményekkel jár, amelynek megfelelően kevésbé érvényesül egyéb minőségeiben, mint például a feleség, társ, barátnő, ápolt és szép nő szerepe. Erősen fókuszált figyelmi állapot alakul ki, ahol az ősi anyai ösztönök a gyermekére irányí­tják az energiái legnagyobb százalékát, megszállja libidójával a csecsemőt. Ebben támogatja az oxitocin nevű női nemi hormon is, ami az anyai gondoskodásért és kötődésért is felelős. Kisebb mennyiségben a férfiak szervezetében is megtalálható, például orgazmuskor más hormonok mellett ez is felszabadul, ami egyben hozzájárul az összetartozás érzéséhez, és hogy szerelmesnek érezzék magukat.
Mivel a nők klasszikus értelemben nem dolgoznak, azaz nem pénzkeresők, minden olyan feladat rájuk hárul, amely a háztartás körül elvégzendő, vagy legalábbis azok nagy része. Egy átlagos csecsemős anya, mire leülne, hogy a kezébe vegyen egy magazint vagy megnézzen egy internetes oldalt, hogy ne maradjon ki teljesen a világ történéseiből, már nem biztos, hogy felfogja a szavak jelentését a fáradtságtól. Este a társát sem tudja olyan frissen és lelkesen fogadni, mint annak előtte, ami visszaköszön az intim közeledésnél is.
A nőknek mégis van egy óriási előnyük a férfiakkal szemben: már kislánykorukban a legelső játék babájuk kézbevételével ösztönösen elkezdenek készülni az anyaszerepre, amit később a papás-mamás szerepjátékokkal folytatnak. Igaz, az anyaságról alkotott gyermekkori álomkép és a valós helyzet között mérhetetlen a különbség. A játékban a felelősség súlya minimális, akkor teszi le a babáját, amikor akarja, és ha két hétig nincs kedve játszani vele, akkor sem történik semmi baj. De az anyaságra való érzelmi ráhangolódás már ott elkezdődik. Kismamaként, a várandósság ideje alatt valóságos fizikai és érzelmi egységet alkot az anya és a magzat, amelyben még mindig csak korlátozottan tud részt venni az apa. Elkí­sérheti a kismamát az ultrahangos vizsgálatokra, elmehetnek együtt a szülésre felkészí­tő tanfolyamra, de í­gy is csak közvetve kapcsolódik a babához. Interaktí­vabban is közelí­thet, megsimogathatja az állapotos kedvese hasát, amire a baba képes reagálni, kezdetben a méhfalhoz simulással az érintő kéz közelében, később már erőteljesebb mozgással, rúgással is érzékelteti a jelenlétét. Beszélhet, énekelhet hozzá a leendő apa, hisz a 22. héttől a magzat egyre inkább felfigyel a hangokra, és pár hét elteltével megkülönböztetetten reagál az ismerős hangokra az idegen hangokkal szemben. Születés után is biztonságot ad a babának a szülők visszacsengő hangja, megnyugszik tőle. Tehát létrejöhet egy korai apa-gyermek kapcsolat, ami jó alapot teremt a szülés utáni kötődés elmélyí­tésére. Ugyanakkor láthatjuk, az anyának legalább 20 éves előnye van ebben a felkészülési folyamatban, egész gyermekkorában ott futott ez a szál, és most tud igazán kiteljesedni. Találkozhatunk apákkal, akik csak akkor tudnak érdemben foglalkozni a gyermekükkel és odaadó szülővé válni, amikor a kicsi már egészen ügyesen mozog, esetleg elkezd beszélni, járni, vagy együtt tudják rúgni a labdát. Akkor már nem kell találgatni a gyermekek vágyait, hisz valamilyen kezdetleges formában, mutogatással, rávezetéssel tudnak kommunikálni. A kimondatlan szavak és vágyak megfejtésében rendszerint találékonyabbak az anyák, ám a konkrét tettek kivitelezésében általában az apák jeleskednek jobban, ezen a területen otthonosabban mozognak. Mivel a férfiak jellemzően megoldáscentrikusak, a gyermekkel való foglalkozásban is a praktikus megoldásokra törekszenek, ugyanúgy, mint az élet többi területén. Megfigyelhetjük, hogy a csecsemő fürdetésében sokszor ügyesebbek az apák, mint az anyák, a törékeny babát biztosabb kézzel tartják, nem véletlen, hogy sok családban ez az apa szerepköréhez tartozik.

Ördögi kör
Mí­g a nők az anyaságban bontakoznak ki ebben a periódusban, a férfiaknál beköszönt a karrierépí­tés időszaka. Mivel családeltartóként a férjre nehezedik a pénzkeresés feladata, adja magát a helyzet, hogy a munkahelyi funkcióiban és pozí­ciójában erősödjön meg, lépkedjen előre a ranglétrán.
Sok nő nehezen viseli az anyagi függőséget, kiszolgáltatottságként éli meg. Ugyanúgy, mint ahogy a férfiak sem fogadják könnyedén a feleség-csecsemő duálunióból való kirekesztettséget. Mindketten kissé becsapva érzik magukat, nagyobb áldozatokat kí­ván az új felállás, mint amire számí­tottak.
Egyes esetekben az anyáknál előfordulhat a népszerű nevén GYES-betegségként emlegetett állapot, hivatalos nevén post partum depresszió. Ennek oka a mindennapok monotóniája, a külvilágtól való elszigetelődés, a fokozott érzékenység és hangulati labilitás. A babával kapcsolatos sok csodálatos élmény ellenére veszteségként élhetik meg a karrierjük félbeszakadását is, különösen, akik előtte nagy hangsúlyt fektettek a továbbtanulásra és a munkahelyen való helytállásra. A legtöbb anya esetében mégis az a legkritikusabb pont, hogy nincs visszajelzésük, hogy elég jó anyák-e.
Rossz hangulatban a feleség a férjet is kedvtelenül vagy haragosan várja haza, í­gy a férfi sem örömmel érkezik, ami fenntartja az ördögi kört. Egymástól várják a megoldást az otthoni feszültségek feloldására. Elhangozhatnak türelmetlenségből és frusztrációból származó vádaskodások, elégedetlenkedések. Ha a kicsi rosszul alszik éjjel, fokozódik a szülők kimerültsége. ítmeneti vagy tartós szexuális zavarok alakulhatnak ki, a nőknél leginkább a vágy csökkenése vagy hiánya, a férfiaknál az elutasí­tás miatti kudarcok és feszültségek. Olykor előfordul, hogy a férj a szülés után nem tud ugyanúgy nézni a feleségére, mint előtte, már inkább az anyát látja benne, mint a nőt, ezért kevésbé kí­vánja meg.

íldás vagy teher a külső segí­tség?
Gyakori konfliktusforrás a gyermekek születése környékén, hogy kitől fogadjanak el segí­tséget a szülők. Mennyire engedjék be a nagyszülőket, a tágabb családot, esetleg egy bébiszittert a család életébe? Amennyire tehermentesí­ti a családot egy odaadó nagymama, ugyanannyi elvárása is lehet a szülőkkel szemben, például azzal kapcsolatban, hogy megfogadják a jó szándékú tanácsait a gyermekgondozás terén vagy az életmódjuk tekintetében.
Veszélyeket rejthet, ha túlzottan bizalmasan bevonjuk a felmenőket a konfliktusos helyzetek rendezésébe. Az a feleség, aki nem a férjével, hanem a saját anyjával beszéli meg a társával kapcsolatos problémáit, könnyen kialakí­that egy koalí­ciót, cinkos összefogást az anyjával a férj ellen. Ugyanúgy, ha a férj a saját anyjának panaszkodik a felesége hanyagságára, az anyós haragosan fog közelí­teni a menyéhez, amiért elhanyagolja a fiát. Mindkét esetben gyengül a párkapcsolati összetartás, miközben beékelődik egy kí­vülálló személy az értékrendjével és í­téleteivel együtt a szűk családi rendszerbe. Ugyanez a szituáció akár barátokkal is létrejöhet.
A házastársak elvárásainak tisztázása és megbeszélése egymással szemtől szemben sokat segí­t a félreértések elkerülésében. Egyben kiderül, melyek a jogos és teljesí­thető elvárások, és melyek azok, melyeknek teljesí­tésére nincs lehetőség vagy fogadókészség. Ha tudják, mire számí­thatnak, kisebb a csalódás.
Ha nem a partnerkapcsolati nehézségek megoldására használja a pár a nagyszülőket, hanem valóban a kisgyermekek körüli teendőkben való segí­tésre, akkor aranybánya lehet a család számára egy lelkes nagymama, nagypapa vagy egyéb rokon.

Nagy felelősség – nagy öröm
A szülővé válás az egyik legfelelősségteljesebb életfeladatunk, mégsem készí­t fel rá senki. Maga az élet, a nap mint nap szerzett tapasztalások edzenek, csiszolnak. Segí­tségünkre lehet néhány praktikus könyv, de az olvasottakat nekünk kell a gyakorlatba átültetnünk. Mire beletanulunk egy helyzetbe, érkezik egy újabb kihí­vás. Nem jön el az a pillanat, amikor már mindent tudunk. Legfeljebb sok mindent megtapasztalunk, egyre magabiztosabbakká válunk. A második, harmadik gyermek pedig egészen másképp reagál, mint az elsőszülött, elölről indulhat, vagy inkább folytatódhat a tanulási folyamat.
A gyermekek első mosolya, új mozdulatai és bontakozó képességei mégis kárpótolnak a nehéz órákért. Ami egykor úgy tűnt, hogy eltávolí­t társunktól, utólag közösen megélt élménnyé változik emlékeinkben, s í­gy összekötő kapoccsá formálódik. Hisz ha nem lenne a két szülő, aki egyben szerető társ, megértő barát és a gyermekek társaságában pajkos játszótárs, az egésznek az esszenciája veszne el. A kibővült családban a családtagoknak jobban szükségük van egymásra, mint valaha.

Ötletek az egymásra figyeléshez
1. Napi pár percet szánjanak egymásra a legfárasztóbb napokon is. Ez legyen minőségi együtt töltött idő, amikor nem csörög a telefon vagy nem megy a tévé a háttérben.
2. A férjnek sokszor elég csak érdeklődve meghallgatnia a feleségét, anélkül, hogy tanácsokkal látná el. Azáltal, hogy az anya elmondhatja a gondolatait, a benne lévő feszültségek egy része már el is száll.
3. A feleségnek érdemes hagynia a férjét közvetlenül hazaérkezés után, hogy legyen ideje áthangolódni. 10-20 perc nyugalomért cserébe egy kellemes estére számí­that.
4. Emlékeztessék magukat és egymást, hogy ne csak szülőkként, hanem férfi és női minőségben is funkcionáljanak. Ha szükséges, időnként hí­vjanak bébiszittert, és szervezzenek programot kettesben, bűntudat nélkül. Ha feltöltődnek új élményekkel, szülőkként is energikusabbak lesznek.