Kísértetjárta elme

Amíg irányítani próbáljuk a képzeteinket, azok halványak, áttetszők, és legszívesebben elillannak. Emiatt talán azt hisszük, nincs is túl nagy képzelőerőnk. Egy napon azonban a képzelet kiléphet a korlátai közül, s megmutathatja: sokkal több, mint a jól ismert mozi a fejünkben. Szürreálissá torzíthatja a világot, benépesítheti kísértetekkel, vagy akár állandó zenei aláfestést is adhat neki. Mikor úgy megerősödik, hogy versenyre kel a valósággal és fütyül az akaratunkra, a neve immár: hallucináció.

Olyan korban, amelyben nem a tudományos világmagyarázat az uralkodó, virágozhatnak a hallucinációk, és mintegy második realitással burkolhatják be az elsőt. Az emberek néha hosszas kirándulásokat tesznek a második valóságba, és úgy beszélnek egymással, mintha az kézzelfoghatóan létezne. E teremtő konszenzusból születnek az angyali seregek, démonok, szellemek, boszorkányok. Minderre aztán a művészet is ráerősít e képzelt lények élénk és életszerű ábrázolásával. Az emberek igen természetesen közlekednek a maguk teremtményeivel, miközben mit sem sejtenek elméjük teremtő ere...

A teljes cikk az IPM 2014/11 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások