Megváltoztatható-e az időjárás?

Vajon befolyásolható-e mesterségesen az időjárás, vagy pusztán a természet szeszélyeit kell látnunk a rendkí­vüli események hátterében? Dr. Remes Péter repülőorvos cikke arról, hogy felhasználható-e az időjárás-manipuláció hadászati célokra, és bevetették-e már valaha is az “időjárásfegyvert”.

Úgy érezzük, hogy az időjárás megváltozott, szokatlan eseményeknek vagyunk tanúi. Hol túlságosan meleg van, hol meg szokatlan hideg. Meteorológiai rekordok dőlnek meg. Nap mint nap narancs- és vörös riasztásokra ébredünk. írvizekről, özönví­zszerű esőzésekről, kitelepí­tésekről értesülünk. Médiasztár lett a katasztrófavédelmi főigazgató, aki éppen ma magyarázta el, hogy “kitelepí­tésről akkor beszélünk, ha még nem öntötte el a ví­z a települést, a kimenekí­tés pedig azt jelenti, hogy a ví­z már ott van”. Olyan dolgok történnek, melyeknek nem lenne szabad megtörténniük. Március elején gyönyörű tavaszi időjárás volt, nyí­ltak a hóvirágok, majd hirtelen két napig hóvihar tombolt, az utak járhatatlanná váltak, balesetekről érkeztek a jelentések, és az emberek hókatasztrófáról beszéltek. Működésbe lendült a katasztrófavédelem. A szokatlan hóvihart özönví­zszerű esőzés követte, az emberek pedig furcsa, vegyszerszagú esőről beszéltek. Tavaly soha nem látott árví­zhelyzet alakult ki. Magas ví­zállási rekordok dőltek meg, csak országos összefogással sikerült az árví­zi katasztrófát elkerülni. Időjárás-összeesküvéselméletek születtek, amelyeket a szkeptikusok nem győztek cáfolni.
Az időjárási hadviselésnek az egyik jellemzője éppen a tagadhatósága. Ki dönti el, hogy időjárási anomáliáról van-e szó, vagy katonai beavatkozásról, amelynek célpontjai vannak?
“Nem lehet magyarázatot adni az időjárási anomáliára, meglehet ez is csak a természet megjósolhatatlan szeszélyeinek egyike” – nyilatkozta Michael Keane, a University of Southern California tanára. Az összeesküvés-elméletek hí­vei Nicola Teslára, a különc zsenire, a váltóáram feltalálójára szoktak hivatkozni, mert szerintük ő teremtette meg az időjárás-manipuláció és az időjárási hadviselési stratégiák alapjait.

A HAARP
1992-ben az Egyesült íllamok egy furcsa antennarendszert kezdett el felépí­teni Alaszkában, egy Gakona nevű kisváros határában. Ez a vállalkozás HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program) néven vált ismertté. Magyarul nagyfrekvenciás aktí­v légkör- (vagy ionoszféra-) kutatási programnak szokták nevezni, bár az Auroral szó itt a sarki fényre utal, ezért lehetne sarkifény-kutatásnak is nevezni. A telep 1997-ben kezdett teljes kapacitással dolgozni. Működését jelentős katonai részvétel jellemezte, az Egyesült íllamok Haditengerészete (US Navy) és Légiereje (US Air Force) mellett az Egyesült íllamok Védelmi Minisztériumának közvetlenül alárendelt Fejlett Védelmi Kutatási Projektek íœgynöksége (Defense Advanced Research Project Agency, DARPA) finanszí­rozta. A kutatásokban a légierő és a haditengerészet kutatóintézetein kí­vül az Egyesült íllamok 16 legjelentősebb egyeteme is részt vett.
A HAARP felszerelései között antennákat, nem koherens sugárzású 20 méteres radart, lézerlokátorokat, magnetométereket és az antennamező mozgatására szolgáló, valamint az adatok feldolgozását végző, nagy teljesí­tményű komputereket találhatunk. Az alaszkai telep elektromosenergia-ellátását egy gázgenerátor és hat dí­zelgenerátor szolgáltatja. A felszerelések telepí­tésében az a Philips Laboratórium vett részt, amelynek alárendeltségében dolgoznak az Amerikai Légierő egyik bázisán (New Mexico Kirtland Air Force Base) a Kozmikus Technológiai Központ úgynevezett “asztrofizikai, geofizikai károsí­tó eszközök laboratóriumai”. Ez azért sokakban gyanút ébresztett, ha egyszer asztrofizikai, illetőleg geofizikai károsí­tó eszközökről van szó, akkor talán már léteznek, vagy legalábbis kifejlesztés alatt állnak a természeti katasztrófák segí­tségével megví­vott hadviselés eszközei, illetőleg működik és bármikor bevethető az időjárásfegyver.
Az iskolában tanultak szerint a rádió úgy működik, hogy elektromágneses hullámokat sugároznak a légkörbe, amelyek aztán az ionoszférából visszaverődve, nagy távolságban is lehetővé teszik, hogy fogható legyen az adás. A különböző rádióadók különböző hullámhosszúságon és különböző energiával sugároznak, antennáik nem irányí­tott elektromágneses hullámokat szórnak szét az éterbe. A polgári neve is ez: rádió- és televí­zió-műsorszóró állomások. A HAARP-projekt antennái más rádióadóktól abban különböznek, hogy képesek irányí­tott sugárzásra, energiájukat nagyon kicsi térre lehet koncentrálni. A HAARP 180 darab 24 m magas, egymással összekötött antennából áll, amelyek í­gy óriási irányí­tható antennarendszert alkotnak.
Hivatalosan a HAARP céljának az ionoszféra viselkedésének és tulajdonságainak tanulmányozását jelölték meg. Ugyanakkor deklarálták azt is, hogy a kí­sérleti eredményeket a légvédelmi és rakétaelhárí­tó kommunikációs és felügyeleti rendszerek kialakí­tásában kí­vánják felhasználni.
2014 májusában David Walker, a US Air Force nevében bejelentette, hogy a légierő a továbbiakban nem támogatja az alaszkai objektumot, és ezentúl “az ionoszférakontroll más útjait fogja kidolgozni”. A helyzet azt sugallta, hogy ha volt is idáig a HAARP számlájára í­rható időjárás-manipuláció, ezentúl már nem lesz. A média azt kürtölte világgá, hogy “nyáron bezár az alaszkai High Frequency Active Auroral Research Program kutatóközpont, és leáll az amerikai légierő által szponzorált ionoszférakutató program”, bár az eredeti közlemény egyáltalán nem erről szólt, vagyis eredetileg nem azt közölték, hogy leáll a program, hanem azt, hogy az ionoszférakontroll más útjait fogják kidolgozni.

Ionoszférakutató állomások
Az alaszkai antennarendszerről sokan hallottak, de azt már kevesebben tudják, hogy hasonló antennák Norvégiában is vannak. Az alaszkai adó teljesí­tményét 3600 kW-ra becsülik, pontos adata nem ismeretes. A norvégiai TromsÅ™-ban üzemelő EISCAT radaradó teljesí­tménye 1200 kW, mí­g az ugyancsak norvégiai Longyearbyenben egy 288 kW-os adó működik.
Az Egyesült íllamokban még két rendszer működik, az egyik Puerto Ricóban, Arecibo közelében, a másik ugyancsak Alaszkában, Fairbanks mellett, és HIPAS (High Power Auroral Stimulation, nagy energiájú sarkifény-gerjesztés) néven vált ismertté. Mindkét állomás, hasonlóan a HAARP-hoz, aktí­v és passzí­v antennarendszerekkel is rendelkezik.
Európai felügyelet alatt két világszí­nvonalú ionoszférakutató állomás található, mindkettő Norvégiában. Az egykori Szovjetunióban is sok helyen épültek hasonló gigantikus antennarendszerek. Az utódállamok ezek egy részét már nem használják, Oroszország viszont mind a mai napig működtet ilyen rendszereket. Vaszilszurszkban, a Volga melletti Nyizsnyij Novgorod közelében épí­tették fel annak idején a SZURA nevű állomást.
Bár hivatalosan a HAARP-rendszereket az ionoszféra elektromos, fizikai tulajdonságainak és viselkedésének tanulmányozására hozták létre, a laikusok szerint az égbe sugárzott intenzí­v energia úgy felmelegí­ti az atmoszférát, hogy az időjárási változásokat okoz. Képes arra, hogy megváltoztassa a futó áramlásokat.
Ezek az úgynevezett futó áramlások a Földet nem egyenlően érő napsugárzás miatt jönnek létre. Az Egyenlí­tő övezete és a sarkvidékek között hőmérséklet- és légnyomáskülönbségek alakulnak ki, a gyorsan felmelegedő egyenlí­tői légtömegek a magasba áramolnak, és helyükre a sarkokról hideg levegő érkezik. A magasban pedig a meleg levegő a sarkok felé áramlik. Ezt a légkörzést a Föld forgása módosí­tja, aminek következtében nyugatról keletre tartó, úgynevezett futóáramlások keletkeznek. A több ezer kilométer hosszúságú és több száz kilométer szélességű szélcsatornák nagy sebességgel áramlanak keleti irányba a magasban, a felső troposzférában. Az alacsonyabb légrétegekben pedig a nagynyomású hideg sarkvidéki légtömegek és az alacsony nyomású egyenlí­tői meleg légtömegek között alakulnak ki különböző áramlási övek, amelyek a Föld forgásából adódó Coriolis-erők hatására örvénylő légköri áramlási rendszereket hoznak létre. Közülük a legjellegzetesebbek az időjárás legfontosabb hordozói, a ciklonok és anticiklonok, vagyis az alacsony- és magasnyomású légörvények.
A HAARP-sugárzás egyesek szerint az ionoszférát a megcélzott helyen felmelegí­ti és kiboltosí­tja, az alatta lévő atmoszferikus légtömegek pedig ide benyomulnak, és kitöltik ezt a kupolát, egyúttal magukkal viszik a futó áramlásokat is. Megváltoztatják azok irányát és a légkörben mozgó ví­z útját is. A HAARP-adók együttes működése bárhol a világon képes megváltoztatni az időjárást. A futó áramlások elterelésével özönví­zszerű esőzéseket vagy éppen aszályokat lehet előidézni. Az atmoszféra elektromágneses hullámokkal történő célzott melegí­tése pedig akár a hurrikánok elterelését, irányí­tását is lehetővé teheti. Olyan magasnyomású kupolák hozhatók létre, amelyek eltérí­thetik a hurrikánokat. Amióta a HAARP-rendszerek üzemelnek, furcsa időjárási anomáliák észlelhetők. Nincs rá bizonyí­ték, hogy bármelyiket is időjárásfegyverként használnák, de azt senki sem tagadja, hogy alkalmasak az ionoszféra állapotának befolyásolására.

Időjárás-manipuláció
Az időjárási hadviselés fontos részét képezik az esőkeltő berendezések és módszerek, vagy éppen ellenkezőleg, az esőfelhők kialakulását gátló eljárások. Az esős időjárás árvizeket okoz, és képes az ellenség számára kedvezőtlenül befolyásolni a hadszí­nteret. A csapadékszegény időjárás okozta aszály pedig éhí­nséget okozhat az ellenségnél.
Az esőzés és az árví­z előidézésével először Angliában kí­sérleteztek. A feljegyzések szerint 1952. augusztus 15-én a Lynmouth nevű angol falu környéke hirtelen özönví­zszerű esőzést kapott. A Lyn folyó kilépett a medréből, éjszaka hatalmas özönví­z tört át a falun, fákat tépett ki gyökerestül, sziklákat görgetett magával, épületeket rongált meg. Egyetlen éjszaka elég volt, és reggelre a falu romokban hevert. 32 ember halt meg, 420-an váltak hajléktalanná, 34 épület elpusztult, 70 lakhatatlanná vált, 29 hidat kellett lebontani. 24 óra alatt 300 mm csapadék hullott, annyi, amennyi a környéken máskor négy hónap alatt szokott. A BBC tudósí­tása szerint a brit haderő egyik balul elsült kí­sérletéről volt szó. Abban az időben az időjárást befolyásoló kí­sérletek zajlottak a térségben. Egy Cumulus fedőnevű program keretében a Királyi Légierő (RAF) gépei ezüst-jodidot permeteztek a légtérbe, ami azóta is a leggyakrabban használt anyag a felhőképződést előidéző manipulációk során. Az ezüst-jodid arra készteti a felhőben lévő apró jégkristályokat, hogy összekapcsolódjanak, és í­gy elnehezülve esőcseppek formájában lehulljanak a felhőből. A Cumulus-hadművelet célja valóban az időjárás befolyásolása volt.
“Aki kontrollálni tudja az időjárást, aki esőt tud előidézni, az jelentős harcászati előnyhöz jut” – nyilatkozta később Nick Pope, a British Ministry of Defence munkatársa.
Az időjárás manipulálásának békés célja is lehet. Az esőkeltést általában a helyi ví­zellátás javí­tása céljából használják az aszályos területeken. Rendszeresen alkalmazzák a különböző aszály sújtotta országrészekben az Egyesült íllamokban, a Kí­nai Népköztársaságban, Indiában és az Orosz Föderációban. Kí­nában a szennyezett levegő megtisztí­tására is használják. Például a száraz és szennyezett pekingi levegő “átmosására” eredményesen veszik igénybe a mesterséges esőkeltést. Az időjárást manipulálhatják a károk megakadályozása céljából is, í­gy például a jégesőket ki lehet védeni. A 2008-as pekingi olimpián Kí­na 30 repülőgépet, 4000 aknavetőt és 7000 légvédelmi ágyút vetett be sikerrel annak érdekében, hogy az esős évszakban a felhők elkerüljék a stadionokat. Ma már sok ország használja a technológiát. Kevesen tudják, de Magyarországon is létrehozták az 1960-as évek végén az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alá tartozó Központi Légkörfizikai Intézetet és a Baranya megyei, illetve a Bács-Kiskun megyei rakétás jégeső-elhárí­tó rendszert. Ma is megrendelhető Magyarországon a mesterséges beavatkozás.
A brit Sunday Times és az Arabian Business szerint 2010 júliusában és augusztusában Abu-Dzabi Emirátus által támogatva, 50 mesterséges felhőszakadást idéztek elő Al Ain város térségében. A mesterséges esőkeltéshez a beszámoló szerint ionizátorokat használtak, melyek a helyi lakosság legnagyobb elképedésére a sivatagban képesek voltak zivatart, jégesőt, szélvihart és abban a térségben szokatlan felhőszakadás-szerű esőzést előidézni. Az olcsó arab olajból í­gy lett drága ví­z.
íllí­tólag a pusztí­tó hurrikánokat is el lehet terelni, vagy legalábbis le lehet csendesí­teni. Az Egyesült íllamok kormánya által működtetett Project Stormfury arra volt kí­sérlet, hogy a trópusi ciklonok erejét gyöngí­tsék. 1962 és 1983 között folytak sikerrel ezek a kí­sérletek, amikor a ciklonok szemébe ezüstjodidot permeteztek repülőgépekről. Egy floridai cég pedig egy poliakrilsav-származékot vetett be a hurrikánok erejének csökkentése céljából. Ennek a por alakú anyagnak megvan az a képessége, hogy saját súlyának 1500-szorosára duzzadjon a környezetéből felvett ví­ztől. Az elmélet szerint a polimer eltávolí­tja a nedvességet a felhőkből, a nehézzé váló ví­zcseppek mozgatása energiát von el a hurrikántól, segí­ti a lecsendesedését, a keletkező gélszerű, ártalmatlannak tartott anyag pedig kihullik a földre. Ismeretes, hogy abban az időben sok amerikai talált a földjén ilyen megmagyarázhatatlan eredetű gélszerű anyagot.
De mint láttuk, a békés szándék mellett lehet ellenséges célú is az időjárás manipulálása. Vannak, akik arról beszélnek, hogy aszályokat lehet előidézni, és állí­tólag a hurrikánokat is lehet a lakott területek fölé terelni. Bár az ENSZ 1977-ben az időjárás módosí­tásán alapuló hadviselést betiltotta, nem kétséges, hogy az időjárás manipulálása a katonai és a gazdasági hadviselésnek is része lehet. A Popeye-hadművelet ismertetése kapcsán erről lesz szó a folytatásban.