Nagy szemek

Érdekes, hogy míg az élet produkál olyan történeteket, melyeket hallva rögtön azt gondoljuk, ez bizony filmre kívánkozik, a vásznon látva valahogy mégis hiányzérzetünk támad. Mintha leírva jobban hangzott volna. Na, nem mintha rossz lenne Tim Burton legújabb és talán kissé személyesebb darabja.

A jelenleg 88. életévét taposó Margaret Keane-ről azt kell tudni, hogy fiatalon elvált asszonyként, kislányát egyedül nevelve festegetett főként gyermekportrékat. Stílusa kifejezetten egyedi volt, ezt pedig felfedezte egy Walter Keane nevű, magát szintén művésznek valló, ám inkább menedzserként jeleskedő férfi, aki elkezdett udvarolni a csinos amerikai művésznőnek. Gyors kapcsolatukat házasság követte, majd Margaret képei a férj hathatós közreműködésének hála, egy idő után hatalmas népszerűségre tettek szert. A tengerentúli nép zabálta a nagy szemű, komor arcú gyermekekről készült képeket, a Keane család pedig ebből szépen meg is gazdagodott. Ez eddig tündérmesének tűnik, ám volt egy kis bökkenő: felesége festményeit Walter a sajátjaiként dobta piacra, mondván, egy női művész biztosan nem lenne kapós (mindez a 60-as években történt). Így körülbelül tíz éven keresztül a világnak (de még Margaret lányának sem) volt tudomása arról, hogy a népszerű képeket igazából nem Walter Keane, hanem a háttérben magát meghúzó asszonykája készítette. A házasság a férfi sokszor erőszakos temperamentuma miatt később tönkrement, Margaret pedig nem bírta tovább, előállt a farbával a nyilvánosság előtt. Férje kötötte az ebet a karóhoz, így bírósági ügy lett belőle. Ugye, hogy érdekesen hangzik?

Nos, Tim Burtonre ráfért már egy ilyen kisebb horderejű sztori, melyben nem különféle idegen és mesebeli világok, lények vagy vámpírok kerülnek az origóba, hanem igazi emberek és igazi konfliktusok. Az Alice Csodaországban (2010) és az Éjsötét árnyék (2012) után sokan temetni kezdték a mestert, ezért is övezte számottevő elvárás a Nagy szemeket, ácsingóztunk már egy új Ed Woodra vagy egy új Nagy halra. Nos, a Keane-sztori végül egyikhez sem ért fel, és bár magán viseli Burton jellegzetes látásmódját, valahogy hiányzik belőle a valódi kraft, az átütő erő. A színészek természetesen a legjobb formájukat hozzák, Amy Adamsnek nem lehet nem drukkolni, Christoph Waltz pedig sokadszorra bizonyítja, hogy tökéletesen képes megformálni a behízelgő seggfejet. Miattuk érdemes leginkább megnézni a Nagy szemeket, mert bár tisztességgel lepereg az egyébként érdekes cselekmény, és a figyelmünk sem lankad közben, a lezárás enyhe összecsapottsága után a festett gyerkőcökkel ellentétben mi már kevésbé meresztjük a szemünket.

Rendezte: Tim Burton
Szereplők: Amy Adams, Christoph Waltz, Danny Huston, Krysten Ritter, Terence Stamp
Forgalmazó: Fórum Hungary
Magyarországi bemutató: 2015. március 5.



Hozzászólások