Nagy szemek

Érdekes, hogy mí­g az élet produkál olyan történeteket, melyeket hallva rögtön azt gondoljuk, ez bizony filmre kí­vánkozik, a vásznon látva valahogy mégis hiányzérzetünk támad. Mintha leí­rva jobban hangzott volna. Na, nem mintha rossz lenne Tim Burton legújabb és talán kissé személyesebb darabja.

A jelenleg 88. életévét taposó Margaret Keane-ről azt kell tudni, hogy fiatalon elvált asszonyként, kislányát egyedül nevelve festegetett főként gyermekportrékat. Stí­lusa kifejezetten egyedi volt, ezt pedig felfedezte egy Walter Keane nevű, magát szintén művésznek valló, ám inkább menedzserként jeleskedő férfi, aki elkezdett udvarolni a csinos amerikai művésznőnek. Gyors kapcsolatukat házasság követte, majd Margaret képei a férj hathatós közreműködésének hála, egy idő után hatalmas népszerűségre tettek szert. A tengerentúli nép zabálta a nagy szemű, komor arcú gyermekekről készült képeket, a Keane család pedig ebből szépen meg is gazdagodott. Ez eddig tündérmesének tűnik, ám volt egy kis bökkenő: felesége festményeit Walter a sajátjaiként dobta piacra, mondván, egy női művész biztosan nem lenne kapós (mindez a 60-as években történt). így körülbelül tí­z éven keresztül a világnak (de még Margaret lányának sem) volt tudomása arról, hogy a népszerű képeket igazából nem Walter Keane, hanem a háttérben magát meghúzó asszonykája készí­tette. A házasság a férfi sokszor erőszakos temperamentuma miatt később tönkrement, Margaret pedig nem bí­rta tovább, előállt a farbával a nyilvánosság előtt. Férje kötötte az ebet a karóhoz, í­gy bí­rósági ügy lett belőle. Ugye, hogy érdekesen hangzik?

Nos, Tim Burtonre ráfért már egy ilyen kisebb horderejű sztori, melyben nem különféle idegen és mesebeli világok, lények vagy vámpí­rok kerülnek az origóba, hanem igazi emberek és igazi konfliktusok. Az Alice Csodaországban (2010) és az Éjsötét árnyék (2012) után sokan temetni kezdték a mestert, ezért is övezte számottevő elvárás a Nagy szemeket, ácsingóztunk már egy új Ed Woodra vagy egy új Nagy halra. Nos, a Keane-sztori végül egyikhez sem ért fel, és bár magán viseli Burton jellegzetes látásmódját, valahogy hiányzik belőle a valódi kraft, az átütő erő. A szí­nészek természetesen a legjobb formájukat hozzák, Amy Adamsnek nem lehet nem drukkolni, Christoph Waltz pedig sokadszorra bizonyí­tja, hogy tökéletesen képes megformálni a behí­zelgő seggfejet. Miattuk érdemes leginkább megnézni a Nagy szemeket, mert bár tisztességgel lepereg az egyébként érdekes cselekmény, és a figyelmünk sem lankad közben, a lezárás enyhe összecsapottsága után a festett gyerkőcökkel ellentétben mi már kevésbé meresztjük a szemünket.

Rendezte: Tim Burton
Szereplők: Amy Adams, Christoph Waltz, Danny Huston, Krysten Ritter, Terence Stamp
Forgalmazó: Fórum Hungary
Magyarországi bemutató: 2015. március 5.



Hozzászólások