Gruppenszex és szabadság – Magyarok az NDK-ban

1967 és 1983 között államközi munkacsere-egyezmény keretében közel 70 ezer magyar munkás és munkásnő dolgozott az NDK-ban. A legtöbben – 20-25 éves fiatalok – három évet töltöttek kint, azonban maradandó szerelmi és szexuális élményekkel tértek haza.

“Egy este éppen vacsoráztunk, amikor csengettek. Nem vártunk senkit, a férjem nyitott ajtót. Rég nem látott gyermekkori barátja állt az ajtóban, egy nagyon csinos szőke nő karolt bele. Mint hamarosan kiderült, a hölgy Ulrike, a felesége volt. B. Karcsi az NDK-ban dolgozott akkor már évek óta, ott ismerte meg. Kaptuk magunkat, és aznap este elmentünk az Európa Étterembe vacsorázni, táncoltunk is. Engem felkért Karcsi, a férjem megforgatta a nagyon bájos Ulrikét is. Aztán évekig nem hallottunk Karcsiról, visszamentek az NDK-ba. Egy szép napon esküvői meghí­vót hozott a posta: Karcsi második esküvőjére voltunk hivatalosak, a szép Ulrikét soha többé nem láttuk, az új menyasszony a nyomába sem ért” – mesélte egyik visszaemlékezőm. A történet szimbolikusan megjelení­ti a párválasztás, a vándorlás és visszavándorlás szépségeit és buktatóit is. Akárcsak azok a levéltári források, amelyek az NDK-magyar munkacsere-egyezmény kapcsán az NDK-ban munkát vállalt magyarokról fennmaradtak.

Szép emlékek

Josie McLellan-nak az NDK-beli szexualitásról í­rt könyvéből (Love in the Time of Communism) az derül ki, hogy az NDK állampolgároknak a szabadság kis köreit az állam nemcsak a nudizmus állami támogatásában engedélyezte, hanem a szabadabb szexualitásban is. Ennek oka a hivatalos diskurzus szerint az volt, hogy az NDK-t, mint fiatal német szocialista államot próbálta a korabeli pártvezetés versenyképessé tenni az NSZK-val szemben, mind életszí­nvonalban, mind gondolkodásban.
Az NDK-ban töltött évek nagyon pozití­vak az egykori munkavállalók emlékezetében: egyesületet alapí­tottak, évente találkozót rendeznek a Balatonnál, ahol vándorkiállí­tást szerveznek, játékos vetélkedőket. Ezen alkalommal láthatunk olyasmit is, ami manapság már kuriózumnak számí­t: NDK-s zászlót, határőr egyenruhát, motoros felvonulást. Még a Kern András kabarétréfája – Halló Belváros – nyomán elhí­resült “levehető ajtajú NDK turmixgépből” is kiállí­tanak eredeti példányt. Az egyesület honlapján visszaemlékezéseket is olvashatunk az egykori élményekről és emlékfa ültetésekről az egykoron NDK-s városokban, többek között Erfurtban és Drezdában.