Szemenszedett hazugságok

Aligha születtünk két lábon járó hazugságvizsgálónak. De ne is bánjuk. Ha átlátnánk a temérdek hazugságon, amelyet naponta hallunk, az élet éppolyan elviselhetetlen volna, mint ha mindig és csakis az igazat, avagy őszinte véleményünket mondanánk.

Úgy, mint Kosztolányi Becsületes városának lakói az egyik Esti Kornél-novellában. Az elbeszélő tudja, hová érkezett, mégis, amerre csak jár, megütközést kelt benne a magát fennen hirdető, kendőzetlen őszinteség. Az aszfalton kuporgó, fekete szemüveges koldusnak okvetlenül a járókelők tudtára kell adnia a mellén lévő kartonlappal: Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek fekete szemüveget.
A könyvújdonság pedig így kínálja magát a kirakatban, színes szalaggal átkötve: Olvashatatlan szemét... Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem kelt el. Hörg...

A teljes cikk az IPM 2014/10 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások