A magyar zeneszerzők élettartama

Az elmúlt évben vállalkoztam tí­z zeneszerző-géniusz családfákra alapozott, vagyis genetikai szempontú értékelésére. A kutatás szépségét az adja meg, hogy mindig találkozhatunk váratlan és érdekes eredményekkel. Például azzal, hogy az öt magyar zeneszerző-géniusz mintegy 20 évvel tovább élt kora férfilakosságánál.

A zeneszerzők többsége kiváló előadóművész is volt, például Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Dohnányi Ernő és Bartók Béla zongoravirtuozitása nemcsak Magyarországon, de más országokban is feltűnést keltett. Karmesterként is helytálltak. Mégis halhatatlanságukat ma már zeneszerzői életművüknek köszönhetik.
A vizsgált öt magyar zeneszerző-géniusz ősei tükrözték az elmúlt évszázadokban Európában lezajló népvándorlást, különösen a Kárpát-medencében évezredek óta folyó népességkeveredést. Liszt Ferenc magyarnak vallotta magát, noha nem tudott magyarul, és anyja osztrák volt, de apai nagyapja is inkább osztrák/német eredetűnek tekinthető. A himnusz zeneszerzőjének, Erkel Ferencnek apai ősei Németalföldről bevándorló és Pozsonyban elnémetesedett emberek voltak. A származás alapján még Dohnányi Ernő a legmagyarabb, mivel ez apja vonalán igazolható, csak az anyai vonal szlovák. A Dohnányi famí­lia szlovák ágának néhány tagja viszont a szlovák függetlenség élharcosai közé tartozott. Bartók Béla ősei között is bunyevác-szerb, lengyel, szlovák, német emberek találhatók. Bartók Béla szerint Kodály Zoltán a legmagyarabb zeneszerző, az ő őseiben pedig a “magyar génekből” szemernyi sincs, hiszen ősei flamand, német, morva, cseh, lengyel területekről származtak.
Nem az számí­tott tehát az ő esetükben sem, hogy honnan jöttek, hanem hogy magyarnak vallották magukat, és a magyar kultúra gazdagí­tásával emelték világszí­nvonalra a magyar zenei életet.