Az aszódi Podmaniczky-kastély

A barokk kastély nem igazán nyilvános látnivaló, de megmutatják annak, aki megnézné (és meg is találja azt, aki ezt lehetővé teszi és végigkí­séri). íœres, helyreállí­tásra, új hasznosí­tásra, pénzre, befektetőre vár. A nagy ház rohamosan pusztul. Legutóbb június végén láttam, amikor Podmaniczky Frigyes születésének évfordulóján koszorúztunk a templom falánál, s végigmehettem a penészedő, omló vakolatú falak között.

Egy darabig, ha azt mondtam, a nagyfiam Aszódon tanul, bizonyí­tgatnom kellett, hogy nem bí­rósági döntés, hanem szülői ötlet, avagy javaslat nyomán került a város iskolájába. Aszódról, ugyanis, ha az iskola kerül szóba, mindenkinek a most éppen 130 éves Javí­tóintézet jut az eszébe először. Pedig – ha már a város iskoláiról beszélünk – fontos tudni, hogy Petőfi Sándor Aszódon tanult egy darabig, s ennek dokumentumait, emléktárgyait ma is megnézheti egy kiállí­táson bárki, aki a városban jár. Meg az is fontos, hogy az aszódi Petőfi Gimnázium is részese volt a hazai középiskolai oktatásban 1987-ben bekövetkezett “újí­tásnak”. S e sorok szerzője ez utóbbi miatt került először “kapcsolatba” a Podmaniczky-kastéllyal.
Egy pár szóban térjünk ki a fiatalkorúak javí­tó-nevelő intézetére is, bár lehet, hogy egyszer majd “megér egy külön misét” is. Az Országgyűlés az 1878. évi V. törvénycikkben rendelte el, hogy a fiatalkorú bűnözés visszaszorí­tására javí­tó intézeteket kell létrehozni, mégpedig Aszódon, Kolozsváron, Székesfehérváron és Rákospalotán. Az első az aszódi volt. Dr. Pauler Tivadar igazságügyi miniszter 1882-ben 62000 koronáért vásároltatta meg a város mellett már romba dőlt cukorgyárnak mintegy 35 hektár területű telkét, mely a vasút közvetlen szomszédságában feküdt. Az épí­tkezést 1884. március 3-án kezdték meg Wagner János budapesti épí­tőmester vezetésével és 1884 júliusában elkészült a főépület, s augusztus 14-én már beköltözhetett az első növendék csoport. Érdekes olvasni, ahogy a 125. évfordulóra készült kiadványban áll az egykori instrukció:
“A javí­tóintézetek igazgatója és felügyelő személyzete tehát sohase tévessze szem elől azt, hogy az intézet nem büntetés végrehajtásra rendelt hely, s hogy ennél fogva az ifjak nem bűnhődése, hanem elhanyagolt vagy megromlott erkölcseik megjaví­tása és fejlesztése végett vannak felügyeletükre és őrizetükre bí­zva. Ezért az ifjak nem is ‘fogolynak’, hanem növendéknek neveztetnek.”