Középkorúak válságban

Kronológiai, biológiai és lélektani korunk nem mindig egyezik. Biológiai korunk a fizikai megjelenésünk és a szervezetünk egészségi állapotának függvényében lehet a naptári korunknak megfelelő, annál öregebb vagy fiatalabb.

Utóbbi esetben fitten, fiatalosan mozgunk, letagadhatnánk néhány évet. Megfigyelhető, hogy bizonyos életkor elteltével, ami nagyjából a húszas évek közepétől – harmincas évek elejétől kezdődik, legtöbb ember elkezdi lélekben fiatalabbnak érezni magát, mint amennyi a kronológiai kora, és ez a biológiai kortól is különbözhet. Pszichológiai korunkat a lelki dinamizmusunk, egyensúlyunk, stabilitásunk vagy labilitásunk formálja, ezért szubjektí­v alapokon nyugszik.
Talán pont a lélektani és a kronológiai korunk különbségének köszönhető, hogy egyre nehezebb elfogadni az idő előrehaladtával járó természetes fizikai és pszichológiai változásokat, mint az aktivitás csökkenését, kisebb-nagyobb testi elváltozásokat, az állóképesség romlását vagy a szokások és a személyes kapcsolatok átalakulását. 40 évesen úgy szeretnénk kinézni, mint 20 évesen a csúcsformánkban, és az akkori, kisebb felelősséggel járó életvitelünkre nosztalgiával gondolunk vissza. Lelkünk egy része ott ragadt.