Mi a tudat, Wigner előtt, alatt, után és egyáltalán?

Hogy mi a test, azt nagyjából tudjuk. Hogy van-e bennünk még Valami Más is, az kérdés, és pláne, hogy még mi. Vannak, akik vallják, hogy más azután nincs is; régebben itthon az értelmiségben szinte kizárólagos volt az ilyen (egyszerűség kedvéért: materialista) hitvallás, de ne felejtsük el, hogy a kutatókat és oktatókat néhány évenként minősí­tették, és ilyenkor a világnézet fontos volt.

Én fizikus volnék, és tudom, hogy mi volt fontos a Személyzeti Osztály kiküldöttjének egy kutatóintézetben (durván: hogy ne legyen probléma), de akkor nincs is Lélek, Tudat meg efféle. Ennek negyed százada vége, azóta azonban a magyarországi magyar értelmiség más kedves időtöltéseket talált, ami miatt a Lélek/Szellem/Tudat kérdését elhanyagolta. Namost itt a “magyar” is fontos, mint majd látjuk, de a “magyarországi” is. És Wigner Jenő nagyjából 1930-tól németországi lett, azután amerikai. Az itthoni szellemtörténeti hullámzások ettől kezdve nem zavarták, és a terézvárosi fiatalember a kvantummechanikára összpontosí­tott.
A “terézvárosi” csak azért van itt, mert a Fasori Gimnáziumban volt egy barátja és osztálytársa, aki fontos lenne, de minden nem fér egyetlen cikkbe. Ő Neumann János, akivel a későbbiekben szakmai életük összefonódott; de Neumann matematikus volt. Az ő teljes neve viszont margittai Neumann János volt (Margitta egy partiumi község, szomszédja Tasnádnak, amely utóbbi fontos témavezetőm és egy későbbi aspiránsom életében is), tehát ő nem egyszerűen egy másik terézvárosi fiú volt, hanem egy margittai Neumann. De most megyünk tovább.