Rituálék rabjai – a kényszeresek

Ha amúgy értelmes emberek naphosszat a kezüket sikálják, ezerszer visszamennek az autójukhoz, hogy bezárták-e, vagy minden tárgyat párba állítanak, azt hisszük, szabad elhatározásból tesznek így, embertársaik bosszantására, netán szórakoztatására. De nem. Mindent a fejükben lévő, rosszindulatú program diktál, amely egy kikapcsolhatatlan áramkörön fut folyamatosan. Elérhető-e, hogy a kényszeres agyban egyszer csend támadjon?

Nincs értelmetlenebb, mint a kényszercselekvés, vagyis az a belső parancs, amely ostoba mozgások végeláthatatlan ismételgetését követeli áldozatától, s elvonja minden magasabb rendű tevékenységtől - írta Benedek István pszichiáter az Aranyketrecben. Különös tehetetlenséggel élhette meg mindezt egy nagy tehetség, Karinthy Frigyes első fia, Karinthy Gábor költő esetén. Én, fájdalomherceg - ezzel a címmel jelentek meg a költő korai versei. Mi fáj annyira a hercegnek, akinek mindene megvan, s akivel oly kivételezetten bánnak? A pszichiáter szerint az, hogy tudatáb...

A teljes cikk az IPM 2015/3 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások