Háremigazság

Nincs az oszmán birodalomnak még egy olyan sokat leírt, mégis alig ismert intézménye mint az uralkodói hárem. Az általános vélekedés szerint nem volt más, mint féktelen szexorgiák színhelye, melynek egyetlen célja az öreg és elhízott szultán vágyainak kielégítése volt. A valóság merőben másként nézett ki.

A tévhit fő oka a korábbi Európa szemérmeskedő erkölcsi normáiban gyökerezhet: minél jobban elfojtották a nemiséget, annál nagyobb lett a vágy az olyan fülledt erotika iránt, amilyet a hárem falai között sejtettek. Hozzájárult ehhez olyan híres festőművészek sora is mint Matisse, Delacroix vagy Lefler, akik a hárem lakóit könnyű öltözetű ledér nőkként láttatták. Mozart híres operája, a Szöktetés a szerájból romantikus képet ábrázol a háremről.
A hárem sokak szemében az iszlámhoz kapcsolódik és egyenlő a többnejűséggel, ami szintén tévedés. Hárem más társadalmakban is létezett, sőt jóval a mohamedán vallás megjelenése előtt, mint például az ókori Perzsiában, Indiában vagy Sziámban. A muszlim többnejűség csak a hetedik században alakult ki, Mohamed próféta kezdeményezésére. Alapja a közhiedelemmel ellentétben nem a bujálkodás volt, hanem egyfajta szociális háló szerepét töltötte be. Pontosan meghatározott előírások szabályozták, illetve mind a mai napig szabályozzák ott, ahol megengedett. Több felesége csak annak a férfinak lehetett, akinek anyagi helyzete lehetővé tette, hogy tisztességesen eltarthassa őket. Számuk nem haladhatta meg a négyet, s az asszonyokat a férjnek minden szempontból azonos elbánásban kellett részesítenie, akárcsak a gyerekeket. Ezzel biztosította a társadalom az özvegyek és az amúgy pártában maradottak anyagi biztonságát.
Maga a hárem kifejezés az arab haram, azaz tiltott szóból eredeztethető. A mohamedán vallás a nők elkülönítését írja elő, lakosztályukba történő illetéktelen belépés haram, azaz tilos. Eredetileg nem a többnejű férfi feleségeinek lakhelye volt, hanem általánosságban nevezték így a női kvártélyt, függetlenül attól, hányan lakták.


Hozzászólások