Gyógyí­tás gondolattal

Elménk és agyunk működése olyan szoros kapcsolatban áll immunrendszerünkkel, hogy ezzel már külön tudományág foglalkozik: a pszichoneuroimmunológia. Túllépve az áltudományok ingoványos mezsgyéjén, a mantrák, a magnetizmus és a szómágia vágyteljesí­tő fantáziáin, a kutatók egyre-másra valóban gyógyí­tó gondolatokra bukkannak: a harctéren, meditáló szerzetesek asramjaiban, vagy az agy elektromos jeleit vizsgáló laboratóriumokban.Lehet-e egy gondolatnak akkora ereje, mint egy fájdalomcsillapí­tónak? A gondolatok anyagtalannak, megfoghatatlannak tűnnek, amelyek nem sok hatást gyakorolhatnak testi valónkra. így aztán az emberek többsége fájdalmak közepette a gyógyszeres fiókban néz szét, s nem elméjében, hátha úgymond ott megtalálja az aszpirin gondolati megfelelőjét. És mit szólnánk, ha a “nincs idő a fájdalomra” szlogennel a reklámok gyorsan ható, fájdalomcsökkentő varázsigéket hirdetnének? Nem vennénk túl komolyan.
Pedig nem vonzóbb gondolat-e, hogy a gondolat vonzereje szinte mindenható? Az elme erejében hí­vőknek mindig is rendelkezésükre álltak az épp divatos gondolatmágia-tanok és mestereik: a szellemvilággal közvetlen kapcsolatban álló sámánok, alkimisták, guruk. Felvilágosult agyunk mélyén pedig talán mindannyian hordozzuk a csodás gyógyulások mí­toszait és reményét. Gyengeségünk ez? Ellenkezőleg: erősségünk!
Olyannyira, hogy sokszor elménk erejével gyógyí­tjuk magunkat akkor is, amikor állapotunk javulását teljes mértékben egy tablettának tulajdoní­tjuk. Amely valójában nem tartalmaz semmit.