Gyógyítás gondolattal

Elménk és agyunk működése olyan szoros kapcsolatban áll immunrendszerünkkel, hogy ezzel már külön tudományág foglalkozik: a pszichoneuroimmunológia. Túllépve az áltudományok ingoványos mezsgyéjén, a mantrák, a magnetizmus és a szómágia vágyteljesítő fantáziáin, a kutatók egyre-másra valóban gyógyító gondolatokra bukkannak: a harctéren, meditáló szerzetesek asramjaiban, vagy az agy elektromos jeleit vizsgáló laboratóriumokban.

Lehet-e egy gondolatnak akkora ereje, mint egy fájdalomcsillapítónak? A gondolatok anyagtalannak, megfoghatatlannak tűnnek, amelyek nem sok hatást gyakorolhatnak testi valónkra. Így aztán az emberek többsége fájdalmak közepette a gyógyszeres fiókban néz szét, s nem elméjében, hátha úgymond ott megtalálja az aszpirin gondolati megfelelőjét. És mit szólnánk, ha a „nincs idő a fájdalomra" szlogennel a reklámok gyorsan ható, fájdalomcsökkentő varázsigéket hirdetnének? Nem vennénk túl komolyan.
Pedig nem vonzóbb gondolat-e, hogy a gondolat vonzereje szinte mindenható? Az elme erejében hívőknek mindig is rendelkezésükre álltak az épp divatos gondolatmágia-tanok és mestereik: a szellemvilággal közvetlen kapcsolatban álló sámánok, alkimisták, guruk. Felvilágosult agyunk mélyén pedig talán mindannyian hordozzuk a csodás gyógyulások mítoszait és reményét. Gyengeségünk ez? Ellenkezőleg: erősségünk!
Olyannyira, ho...

A teljes cikk az IPM 2014/8 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások