A hekk és a feje

Néhány évtizede még számos helyen kínálták nagyobb folyóink és tavaink mentén a friss fogásból készült, paprikás lisztben megforgatott és forró olajban ropogósra sütött keszeget. Tenyérnyi dévér-, karika-, lapos- és bagolykeszegek kerültek a papírtálcára, ám hogy éppen melyik, azt a hozzáértők se tudták mindig eldönteni. Nem is volt jelentősége, mert mindegyiknek kitűnő az íze.

A halsütödékben manapság kapható hekk akkoriban még ismeretlen volt nálunk. Legalábbis ami a nevét illeti, mert a magyar nyelvű zoológiai alapművekben régóta megtalálható a faj leírása és jellemzése. Az egykor Magyarországhoz tartozó Fiume (Rijeka) piacán a valóságban is találkozni lehetett vele. A horvátok oslić, a magyarok pedig - a helyi olaszok által használt asinello (csacsi) név tükörfordításaként - csacsihalként kérhették a halárustól, és ez utóbbi néven szerepel a közelmúltbeli magyar nyelvű szakirodalomban is.
Hekk és csacsihal tehát egyre me...

A teljes cikk az IPM 2014/8 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások