Bod Péter Ákos: Nem szokványos gazdaságpolitikák

Szakmai berkekben nagyrészt konszenzus van a tekintetben, hogy a gazdasági válságot követően önvizsgálatra kényszerül a közgazdaságtan tudománya. Abban viszont kevésbé látszik a konszenzus, hogy miben is állna ez az önvizsgálat.

Van, aki szerint alapvetően hibásak a modellek, és egyelőre senki nem tudja a megoldást, míg mások úgy vélik, náluk a bölcsek köve, és ők már a helyes utat járják. Mindenféle változtatási kísérletnek alapvető dilemmája, hogyan értékeljük, ha a reform nem a várt eredményt hozza? A sikertelenség jelei komoly figyelmeztetések lehetnek, de az is lehet, hogy jó az irány, csak idő kell ahhoz, hogy az eredmények megszülessenek. A habozó politikus talán túl korán visszakozik, és ezzel tetézi a bajt. A túl magabiztos meg figyelmen kívül hagyja a jeleket, s meg sem áll a totális bukásig. Szó sincs arról, hogy ez napi politikai szintű probléma lenne. Ugyanezzel küszködtek a 70-es és 80-as évek reformközgazdászai, a rendszerváltás után a szabadpiaci doktrínai hívei és a 2006-os válság idején regnáló vezetők is. A különbség talán annyi, hogy a kísérletezők ma erősebb kritikákat kapnak a média és a nagyközönség részéről, mint annó. A kiábrándulás és a közgazdászszakma presztízsvesztése nemzetközi jelenség, miként az is, hogy a válság nyomán komoly változások következtek be a gazdaságpolitikai gyakorlatban. Több fejlett országban akad példa a külföldi beszállítókkal szemben diszkriminatív kormányzati intézkedésekre, újabb adók kivetésére, a fogyasztóknak nyújtott vásárlási kedvezményekre, a bankok és biztosítók állami felügyelet alá vonására, a monetáris politika szokatlan lépéseire. Bármely korszakban hasonló problémák merültek fel Kelet- és Nyugat-Európában, a skandináv országokban, mint itthon, de a magyar gazdaságpolitika rendre eltért a fősodorbeli praxistól, és sajátos külön utas megoldásokat keresett. Miért megy nálunk minden másként, mint a fejlettebb országokban? Miért járunk be kerülőutakat a máshol bevált megoldások helyett? Egyáltalán, lehetne-e sikerrel másolni a máshol jól működő példákat? Vagy mi a biztosíték arra, hogy sikerrel járunk, ha a magunk módján intézzük az ügyeinket? Nem csak most és nem csak nálunk esik meg, hogy a gazdaságpolitika vezetői szokatlan döntéseket hoznak. Okkal vagy ok nélkül? Ismerethiányból? Meggyőződésből? Ideológiai alapon? Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, egyetemi tanár személyesen élhette át a korábbi korszakok kísérleteit, hazai és nemzetközi tapasztalatai alapján keresi a válaszokat a felsorolt kérdésekre, és kötete végén igencsak időszerű ajánlásokat fogalmaz meg.
Akadémiai Kiadó, 2014.
230 oldal, 3990 Ft


Hozzászólások