Mikor találták fel a LED-et?

Bár az általános világí­tási célra is használható LED-fényforrások csak az utóbbi években terjedtek el, maga az elv már több mint 100 éve ismert.

Az elektrolumineszcencia jelenségét 1907-ben fedezte fel a brit H. J. Round, megállapí­totta, hogy bizonyos kristályok elektromos áram hatására fényt bocsátanak ki. A tudományos háttérre azonban csak az 1920-as, 1930-as években, a félvezető kutatás első éveiben derült fény. Az orosz Oleg Loszev 1927-ben például már tudatosan kí­sérletezett szilí­cium-karbiddal és más félvezetőkkel. A legfrissebb technikatörténeti kutatások szerint ő alkotta meg az első valódi LED-et. Gyakorlati alkalmazásra azonban a rendkí­vül bonyolult technológia és a szabad szemmel alig látható fényerősség miatt még nem kerülhetett sor. Az amerikai Rubin Braunstein 1955-ös, a szintén amerikai James R. Biard és Gary Pittman 1962-es kutatásai bizonyos diódáknál infravörös fény kibocsátást fedezték fel, ugyanebben az évben pedig Nick Holonyak, a General Electric kutatója megalkotta az első modern, látható fényt kibocsátó diódát. Eszköze gyenge sárga fényt adott. A diódában a kétféleképp szennyezett félvezető között áramló elektronok az átmeneti sávban magasabb energiaszintről alacsonyabbra lépnek, és az í­gy felszabaduló energiát fény formájában adják le. Az első gyakorlati alkalmazásokra az 1960-as évek végéig kellett várni, de még ekkor is nagyon drága volt az új technológia. Mindenesetre az elektromos készülékek kicsiny izzószálas jelzőlámpáit elkezdték felváltani az apró piros LED-ek, és elkészültek a számjegyek kijelzésére is alkalmas változatok, amelyek például zsebszámológépekben és különböző műszerekben kaptak helyet. Eleinte csak piros szí­nben állí­tották elő, majd más félvezetőanyagok alkalmazásával narancssárga és zöld változatok gyártása is lehetővé vált. Fehér fény előállí­tásához azonban magasabb hullámhosszra volt szükség, a vörös és zöld fény alacsony hullámhossza és energiaszintje nem tette lehetővé magasabb hullámhosszúságú szí­nek kikeverését. A továbblépéshez mindenképp szükség volt a legmagasabb hullámhosszúságú látható szí­nre, azaz a kék fényt kibocsátó LED-re. Ez bizonyult a legnehezebb feladatnak, amit csak 1994-ben, Shuji Nakamura japán kutatónak sikerült megoldani. A kék LED birtokában már csak egyetlen lépésre volt a valódi fehér fény létrehozása. A kék fényből ugyanis különböző foszforanyagok felhasználásával elő lehetett állí­tani alacsonyabb hullámhosszúságú, azaz más szí­nű komponenseket is, í­gy a megfelelő arányok eltalálásával fehér szí­nt lehetett kikeverni. Az első kék és fehér LED-ek 1995-ben kerültek kereskedelmi forgalomba, még elképesztően drágán és a maiakhoz képest töredék fényerővel. A fényerő növelése és az előállí­tási ár csökkenése csak a 2010-es évekre tette lehetővé, hogy a LED-lámpák a lakásvilágí­tásban is valódi alternatí­vát kí­náljanak az izzószálas és a kompakt fénycsöves megoldásokkal szemben. 2008 és 2013 között a LED lámpák ára kb. 85%-al csökkent, í­gy ma már a lélektani 10 dolláros ár alatt kaphatók a takarékos és hosszan tartó fényforrások.