A Tőzsdepalota

E sorok jegyzőjének a fél élete ebben a házban telt el, személyes emléke számtalan. 2009 nyarán, amikor a Magyar Televí­zió végleg elhagyni kényszerült ötvenöt évig használt székházát, még körüljárt, fényképezett, összeszedte, amit az épületről akkor tudni lehetett. Most, öt évvel később a téma újra aktuális: megkezdődtek a belső bontási munkálatok, az újabb pesti bér-irodaház épí­tésének munkálatai.

Magyarországon az teljesen természetes dolog, hogy egy házat másra használnak, mint amire megépült. A Tőzsde épületét átalakí­tották más célra, és azután megint más célra, s a rendszerváltás után, mikor ismét szükség lett tőzsdére, egy eredetileg banknak épí­tett házat alakí­tottak át Tőzsdévé. Aztán ezt a bankból lett Tőzsdét a Vörösmarty tér sarkán 2009/10-ben ismét átalakí­tották valami egészen más célra, bevásárló hely és irodák sora lett benne, s néhány lakás is – mint hallottam.
Egyébként, 2009-ben, amikor kiköltözött a Szabadság téri Tőzsdepalotából a Magyar Televí­zió – tudható volt – az épületből akkor sem Tőzsde lesz. Luxusszállodáról röppentek fel az első hí­rek, aztán meg újabbak, miszerint irodaházzá alakí­tják át.

Neves kivitelezők munkája

1999-ben, az első Fidesz-kormány, illetve Szabó László Zsolt TV-elnökségének idején adta el a saját otthonát a Magyar Televí­zió az íllami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek – mint tudható, mert megjelent a lapokban – 6 milliárd forintért. Aztán 7 évig(!) visszabérelte új tulajdonosától, illetve új tulajdonosaitól. Nem részletezvén a több szereplős történetet, a fejleményeket, csak annyit fontos megjegyezni, hogy mai tulajdonosa 2006 februárjában vette meg a házat, a Magyar Televí­zió pedig 2009. június 30-án végleg búcsúzott a Szabadság téren és kiköltözött folyamatosan bőví­tett óbudai új bérlemény-bázisára, az ott megépült irodaház-raktár-stúdió együttesbe, amelyre 22 évre szóló (majd újabb 18 évre bőví­thető) bérleti szerződést kötött 2007. márciusában, már Rudi Zoltán elnöksége alatt.
A Magyar Televí­zió valamikor még az ezredfordulón élt a felkí­nált lehetőséggel és megvette az összes eredeti tervlapot. Az “elnöki folyosó” egy kis szobájában őrizték őket egy nagy mappában. Alaprajzok, homlokzati rajzok, keresztmetszetek. És minden rajzon ott vannak az eredeti aláí­rások, nemcsak Knuth Károlyé, a zseniális fűtés-hűtéstervezőé, akit talán kevesebben ismernek, hanem Zsolnay Vilmosé, a nagy keramikusé és a bútorgyáros Neuschloss Ödöné, és ott az aláí­rása Alpár Ignácnak is, mindenkinek, aki ezt az eredetileg fantasztikus palotát megépí­tette és ellátta mindennel, ami abban a korban korszerű volt.
A Szabadság tér délnyugati oldalán a parkban ma is ott van az – Országházéhoz hasonló – egykori hűtés-fűtés rendszer kovácsolvas kupolával borí­tott légkútja. Csak most már nem a volt Tőzsdepalota időközben átalakí­tott “korszerűsí­tett” fűtés-rendszeréhez tartozik, hanem az M3 nevű földalatti vasút szellőzéséhez.