Csodálatos Szent Bölcsesség

Közel másfél évezrede áll a Hagia Szophia Isztambulban, az egykori Bizáncban, illetve Konstantinápolyban, dacolva földrengésekkel, háborúkkal, politikai viharokkal. Hosszú története során keresztényeket, majd muszlimokat szolgált, 1934-ben múzeummá nyilvání­tották. Gyönyörűsége mind a mai napig megbabonázza látogatóit.

íldott legyen az Úr, aki megadá nekem, hogy e hatalmas művet megalkossam! í“h, Salamon, túltettem rajtad! – állí­tólag í­gy kiáltott fel I. Jusztiniánusz keletrómai császár (482-565), amikor belépett az éppen elkészült szentélybe. Az úr 537-ik éve decemberének 27-ik napját í­rták, s ezen a napon szentelték fel az akkori Európa legnagyobb városában a Szent Bölcsesség templomát, görögül Hagia Szophiát. Szavaival az uralkodó az ószövetségi Salamon templomára utalt, ami a legenda szerint addig Isten legnagyobb házának, s az épí­tészet párját ritkí­tó remekének számí­tott. Pedig még csak nem is sejthette, hogy temploma milyen hosszú életet fog megérni.
Az egyetemes épí­tészet egyik legjelentősebb alkotása durva pusztí­tásnak köszönheti létrejöttét. Elődjét, a Megalé Ekklésziát, azaz Nagytemplomot ugyanis 532 januárjában, a Jusztiniánusz elleni ún. Nika-lázadás során a felkelők felgyújtották. A zendülést véres kegyetlenséggel verte le a császár. Ezt követően rendelte el egy még impozánsabb, még nagyobb székesegyház megépí­tését. Célja kettős volt: nemcsak Isten végtelen nagyságát akarta éreztetni alattvalóival, hanem Bizánc és ezzel önmaga korlátlan hatalmát is. Nem a gyülekezet istentiszteletei helyszí­nének szánta, hanem palotatemplomként saját maga és kí­sérete részére kí­vánta fenntartani.