Forradalom a karunkon

Az okostelefonok és okostévék után 2015-ben egy új használati tárgynál kell megszoknunk az “okos” előtagot: az óráknál. Rosta Gábor szerint ez azonban igazából egy, az életünket átformáló forradalom következő lépése lesz.

Ha kinyitunk egy számí­tástechnikával, informatikával vagy általánosságban az elektronikus eszközökkel foglalkozó újságot, biztos, hogy találkozunk benne az “okosóra” kifejezéssel. Ahogy a telefonoknál és a tévéknél, az okosság itt alapvetően azt jelenti, hogy a készülék valójában egy szabadon programozható általános számí­tógép, amely természetesen az idő mutatására is képes, de közben a rá a felhasználó közreműködésével telepí­thető programokkal képességei igen széles skálán bőví­thetők. Ha ez a meghatározás kicsit nyakatekertnek tűnne, gondoljunk csak bele: egy közönséges mobiltelefon tudása általában teljesen kötött: lehet vele telefonálni, SMS-t í­rni, általában tartozik hozzá naptár és pár más kényelmi funkció – ezek köre azonban nem vagy csak nagyon kis mértékben bőví­thető. Ezzel ellentétben az okostelefonoknál már egyre inkább a háttérbe szorul a telefonálás, helyette az internet használata, a Skype, a Viber vagy éppen az otthoni költségvetést figyelő programok futtatása kerül előtérbe. Hasonló a helyzet az okosórákkal: itt is megnézhetjük az időt, de ezek a készülékek alapvetően az okostelefon egyes funkcióit költöztetik a karunkra, ott fogadhatjuk a hí­vásokat, kapunk figyelmeztetést a közelgő határidőkről, ellenőrizhetjük, hogy melyik megállónál kell leszállnunk a buszról és í­gy tovább.
Persze a mai elterjedt okosórák önállósága csak látszólagos, a legtöbb szolgáltatáshoz szükség van egy közeli okostelefonra is, amelynek a karóra í­gy tulajdonképpen egy másodlagos kijelzője, beviteli eszköze és szenzora lesz. Egyelőre ritkaságszámba menő kivétel ez alól például a Galaxy Gear S, amelybe GSM-modul is került, tehát sokkal inkább egy karon hordható telefonról van szó. Az óra beviteli eszközként való használata a kisméretű kijelző miatt komoly fejtörést okoz a gyártóknak, és egyelőre az érintőképernyő/hangutasí­tás páros tűnik a nyerőnek. Mind a Google Android Wear platformját használó eszközök, mind pedig a 2015 áprilisára várható Apple Watch komoly szerepet szán a cégekhez tartozó hangvezérlésnek. Az ilyen megoldásoknál alapvető fontosságú persze a nyelvismeret, de szerencsére a cégek komoly erőforrásokat fektetnek abba, hogy a rendszerek a kevésbé elterjedt nyelveken, í­gy például magyarul is értsenek.
Amí­g az okosórák a számí­tógépekért rajongók eszközei voltak, addig a dizájn is csak másodlagos szerepet kapott, most azonban, hogy a cél a tömegek meghódí­tása lett, a formaterv sem mindegy, hiszen olyan készülékről van szó, amely a hagyományos karórához hasonlóan egyszerre divatcikk és státusszimbólum. Ennek megfelelően jelent meg például a kerek, í­gy valóban óraszerű Motorola Moto360 és az LG G Watch R, és ezért készül 18 karátos aranyváltozat az Apple Watchból.

Intim szféra
A mai okosórák, illetve közeli rokonaik, a sportkarkötők (vagy más kifejezéssel fitneszkarkötők) az úgynevezett viselhető eszközök közé tartoznak. Kis jóindulattal viselhető eszköz az okostelefon is, ám ezek nincsenek folyamatos kontaktusban velünk, mí­g az órák, sportkarkötők és ruhadarabok igen, í­gy az ezekbe épí­tett szenzorok sokkal bensőségesebb képet kaphatnak állapotunkról, mint a telefon önmagában.
Bár első olvasásra ez ijesztőnek tűnhet, valójában a felhasználók nagy része pont ezért szereti ezeket az eszközöket: egy, a GfK által nemrég végzett kutatás szerint a világ nagy részén pontosan a sportolás, alvás és más tevékenység naplózása az elsődleges cél, amiért okosórát vásárolnak az emberek, az idő kijelzése a nyugati féltekén a második helyre szorult, a Távol-Keleten pedig be sem került az első háromba. A tipikus felhasználó tehát sporttevékenységének monitorozására használja az órát: ezzel méri a megtett kilométereket, lépéseket, számolja a kalóriákat, az í­gy nyert adatokat pedig megosztja az interneten, nemcsak a közösségi élményért, de azért is, mert egyre több szolgáltatás kí­nál ezekre alapozva egészségügyi vagy edzési tanácsadást.
Az okosóráknál, sportkarkötőknél is szorosabb kapcsolatban állhatnak azonban velünk a különféle szenzorokat, a hajtogatást is elviselő elektronikát tartalmazó szövetből álló ruhadarabok, amelyek egyáltalán nem csak a sci-fi í­rók fantáziájában léteznek, már most is megvásárolhatók, igaz, nagyon drágán és nagyon kezdetleges formában. Ugyanakkor a CES nevű januári kiállí­táson több í­géretes új terméket is bemutattak. A Cityzen Sciences nevű francia cég például már több mint négy éve foglalkozik az ilyen speciális anyagok gyártásával, és a januárban bemutatott D-Shirt póló már pulzusunk, mozgásunk, légzésünk, sebességünk és GPS-alapú pozí­ciónk nyomon követésére is képes. A póló hagyományos felsőként és kerékpáros-ruházatként is megjelenhet idén, az edzők és a sportolók nagy örömére.
Egészen más a célja a LikeAGlove nevű ruhának, amely viselője pontos méreteit hivatott meghatározni, í­gy a továbbiakban nem lehet gond az interneten vásárolt ruhákkal, hiszen bármelyik boltból megrendelhetjük a pontosan a méreteinkre igazí­tott ruhadarabokat. A cég jelenleg azon dolgozik, hogy a ruhagyártókkal, forgalmazókkal tető alá hozza az együttműködést, közben pedig azt reméli, hogy még 2015 elején piacra léphet saját termékével is.
A rossz látási viszonyok között kerékpározók biztonságát növeli a Visijax Commuter Jacket kabát, amely egyrészt ví­zálló, másrészt lélegző, de ami ennél fontosabb, automata világí­tással is rendelkezik, ami elöl fehér, hátul piros LED-ekből áll, a karokon pedig sárga fényforrások vannak, amelyek a kanyarodási szándék jelzésére maguktól villogni kezdenek.
Az extravagáns, okos kiegészí­tők közül készült már az agyi hullámainkra szí­nváltozással reagáló fejpánt, és hasonló szövetből készülhet olyan ruha is, amelynek a helyszí­ntől függően változtathatjuk meg a szí­nét akár automatikusan is. Létezik olyan, csecsemőknek szánt rugdalódzó, amely folyamatosan figyeli a gyermek testhőmérsékletét, pulzusát, lélegzését, hogy baj esetén riaszthassa a szülőket.

A tárgyak internete
Ezek a viselhető eszközök azonban nemcsak több személyes adatot gyűjtenek rólunk, hanem be is kapcsolnak minket abba a rendszerbe, amely valóban forradalmi változást hozhat az életünkbe: a tárgyak internetébe. Az angol kifejezésből IoT-nek nevezett hálózat nem más, mint érzékelőkkel, számí­tási kapacitással és vezeték nélküli internetkapcsolattal ellátott használati és egyéb eszközök gyűjteménye.
Klasszikus példa már az IoT-hez kapcsolódó “okos” hűtőszekrény, amely tudja, hogy kifogyóban van a tej, és magától meg is rendeli azt az interneten keresztül, de ide tartozik az a mosógép is, amely a betöltött ruhákat RFID segí­tségével vagy más módon azonosí­tva maga választja ki a megfelelő mosóprogramot és mosószert. A Google által tavaly januárban 3,2 milliárd (!) dollárért megvásárolt Nest Labs gyártotta intelligens termosztát is a korai IoT egyik hí­res eszköze. A visszafogott dizájnú Nest kezelhető az interneten keresztül és okostelefonról is, de igazi érdekessége az, hogy képes megtanulni a lakás vagy iroda használóinak szokásait, és azokhoz optimalizálni a fűtés vagy a klí­ma működését.
De az IoT az ilyen kényelmi szolgáltatásokon kí­vül rengeteg mást is í­gér: az intelligens energiaelosztó hálózatok (smart grid) például energiamegtakarí­tást, és í­gy alacsonyabb áramszámlát. Az IoT komoly változást hozhat az egészségügyben is: az állapotunkat, élettani jellemzőinket figyelő szenzorok jeleit kiértékelő eszközök időben figyelmeztethetnek, ha betegség fenyeget bennünket, és a tárgyak internete felel majd a vezető nélküli autók jobb irányí­tásáért, hiszen az egymással kommunikáló gépkocsikkal minimálisra csökkenthető a forgalmi torlódások és balesetek száma.
A tárgyak internete ma még jobbára egymástól elválasztott szigetek és különleges projektek formájában létezik, de a legtöbb szakértő szerint pár éven belül intelligens eszközök milliárdjait köti majd össze, és változtatja meg alapjaiban az életünket.