í“kori egyiptomi ünnepek

Bár az ókori egyiptomi lakosság túlnyomó részének sosem volt lehetősége szentélybe vagy templomba lépni, az év közben rendezett ünnepségek során az egyszerű emberek is közel kerülhettek az istenekhez, akiktől meghallgatást reméltek. Az ünnepeken, amelyek nagy része az ország templomaiban folyó hivatalos kultuszhoz kapcsolódott, sokszor karneválszerű hangulat uralkodott.

Az ókori Egyiptomban az évet három évszakra osztották: mindegyik négy hónapból állt, a hónapok pedig egyenként 30-30 napból. Az első évszak az áradás (akhet) volt, jelezve, hogy a naptári év a Ní­lus áradásával (július közepe táján) kezdődött. A második évszak, a sarjadás (peret) november közepétől március közepéig tartott: neve az elvetett termények növekedésére utal. A március közepétől a következő áradásig tartó harmadik évszakot pedig forróságnak (semu) nevezték: ekkor aratták le a gabonát és vették számba a termést.
Az í­gy összeadódó 360 naphoz csatlakozott még öt úgynevezett epagomena nap, az év utolsó öt napja. Ezt az öt napot – bár mindegyik nap egy-egy isten (Ozirisz, ízisz, Nephthüsz, Széth és Hórusz) születését jelezte – átmeneti időszaknak, ezért baljósnak í­télték. Úgy hitték, hogy az epagomena napok alatt az élet kizökken a ritmusából, és a megszokott szabályok sem feltétlenül érvényesek a “senki földjén”, amikor az előző esztendő már véget ért, de a következő még nem kezdődött el. Leginkább attól rettegett a lakosság, hogy a pusztí­tó dühéről ismert oroszlánfejű Szakhmet istennő halálos járványokat hozó démonokat szabadí­that rájuk ilyenkor.
Az év 360 napján azonban, mindhárom évszakban számos ókori egyiptomi ünnepről tudunk. Az ünnepek egy része a “mozgó” (365 napos) év napjaihoz kapcsolódott, ezeket minden évben ugyanazokon a napokon tartották meg. Sok ünnep kezdetét azonban a holdfázisok változása alapján számolták ki: ezeknek a dátuma évente változott, mint manapság a keresztény húsvét vagy pünkösd kezdetének időpontja.
Az ókori Egyiptomban az ünnepek nagy része szorosan kötődött az ország templomaiban folyó hivatalos kultuszokhoz. A templomok könyvtáraiban őrzött ünnepnaptárak tartalmazták az egyes ünnepek dátumát, időtartamát és fontos epizódjait. A nagyobb templomoknak (pl. a dendarai Hathor, a thébai Amon vagy az edfui Hórusz templomának) mind saját ünnepi kalendáriumuk volt. A karnaki templom egyik falára felvésett újbirodalmi (Kr. e. 15. századból fennmaradt) ünnepnaptárban például 54 ünnep szerepel, III. Ramszesz (Kr. e. 13. század) Théba nyugati partján fekvő Medinet Habu-i halotti templomának felirata pedig 60 ünnepet sorol fel.