A kedvenc

Rögtön elfogta az a jól ismert szédülés, ahogy benyitott az óriási terembe, amit mindig érzett, amikor ilyen hatalmas, zárt térben kellett egy csomó ember között lennie. Sebaj, gondolta, megéri az áldozatot, hiszen ott lesz ő is. Igaz, van még idő a dedikálásig, jobb, ha úgy tesz, mintha nem dobogna a torkában a szíve attól, hogy találkozik az íróval. Hanyag érdeklődést színlelve elindult a könyvárus standok között, és próbált a választékra figyelni. Nem ment. A címek még csak elhatoltak valahogy (többszöri elolvasásra) a tudatáig, de egy idő után már csak nézte a könyveket. Megkereste a gyermekkönyvek szekcióját, és próbált elmerülni gyermekkora újra kiadott meséiben – sikertelenül.



Hozzászólások