A nagy óceáni plasztikleves – szemétszigetek a vízben

A kontinensek létrejöttét magyarázó lemeztektonikai elmélet nem állja meg a helyét azon kontinensek keletkezésére, amelyek alig néhány éve jelentek meg földünk óceáinjaiban. Ezek anyaga se nem vulkáni, se nem üledékes vagy metamorf kőzet, sokkal inkább műanyag. Műanyag hulladék.

Az emberi felelőtlenség következményeként folyamatosan műanyag hulladékok jutnak be az élővizekbe: nejlonzacskók, PET-palackok, csomagolóanyagok, halászhálók, játékok, sporteszközök és bármi egyéb műanyag termék, amit az emberiség az elmúlt évtizedekben kifejlesztett. 
Becslések szerint a műanyag hulladék kb. 20%-a hajókról, a többi 80% pedig a szél vagy a folyók útján kerül a tengerekbe a szárazföli és parti létesítményekből. Az óceánokba jutó műanyag hulladék aztán az áramlások és a hullámzás révén koncentrálódik, és úszó szemétszigeteket alkot. A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) alaszkai kutatói már 1988-ban megjósoltak egy szemétszigetet valahol az óceánon. A kutatók 1985 és 1988 között a lebegő műanyagok mennyiségét mérték a Csendes-óceán északi részén, s az eredmény tengeri hulladék felhalmozódásáról számolt be, amit az óceáni áramlatok hoztak létre. A kutatók ekkor már azt is feltételezték, hogy hasonló jelenség alakulhat ki az óceán minden olyan részén, ahol az uralkodó óceáni áramlat viszonylag állandó víztömeget zár közre.
Új kontinensek
Az első összefüggő szemétszigetről a Csendes-óceánt hajójával átszelő Charles Moore oceanográfus adott részletes leírást az 1990-es években. (Ez volt a később Great Pacific Garbage Patch-nak, azaz Nagy Csendes-óceáni Szemétszigetnek elnevezett terület.) Azóta az óceánokon öt nagy szemétszigetet térképeztek fel. Ezek nagysága folyamatosan nő, a tengeri áramlatok ugyanis további szemetet sodornak a szigetekhez. Ausztrál kutatók GPS-szel felszerelt vándorbójákkal elemezték a „kis kontinensek” dinamikáját, tehát azt a folyamatot, ahogyan a szemét az áramlatokon keresztül csatlakozik a szigetekhez. Az eredmények alapján megállapítható, hogy maga a szemét kozmopolita, vagyis nem egyes országok vagy a közeli tengerpartok a felelősek a szemétfoltokért. Ez nemzetközi probléma, amelyre nemzetközi megoldást kell keresni – először persze a kiváltó okot kellene megszüntetni. A jelek szerint egyébként a hatodik szemétsziget a Barents-tengeren van kialakulóban. Mivel sem műholdas felvételeken, sem repülőgépről nem lokalizálhatók ezek a részben átlátszó, a víz felszínén és a felszín alatt átlagosan tízméteres vastagságban lebegő szemétszigetek, a kutatók csak a hajóval történő felmérések alapján tudják megbecsülni a méretüket. Ezen mérések igen tág intervallumra, 700 ezer és 15 millió négyzetkilométer közöttire becsülik a szemétszigetek méretét! (Összehasonlításképpen Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométer.) 
Ezekben a hatalmas szemétszigetekben a felhalmozódott hulladék koncentrációja 7-szer magasabb a helyi zooplankton koncentrációjánál, egy négyzetkilométerre pedig 200 ezer – helyenként akár 335 ezer – darab műanyag törmelék juthat. Nem véletlenül nevezte el a szemétszigeteket Charles Moore plasztiklevesnek. 


Hozzászólások