A nők elsárkányosodásáról

A szocializmus végnapjaiban született egy könyv férfi és nő viszonyáról, amely ma aktuálisabb, mint valaha.


Fotó: Fürjes Viktória
Ha manapság bemegyünk egy könyvesboltba, ott jó eséllyel előkelő, feltűnő helyen találhatjuk az életvezetési tanácsokat adó köteteket. A hétköznapi pszichológia divat lett, és minél több ilyen kiadvány jelenik meg, annál szofisztikáltabbá válik a kí­nálat. Egy Hogyan legyünk boldogok? cí­mű kiadványt kézbe véve a reménybeli vásárló inkább csak mosolyog. A hétköznapi pszichológia egyik legnépszerűbb ága – teljesen érthető módon – a párkapcsolatok lélektanával, elméletével és gyakorlatával foglalkozik.
Az igazán nagy probléma ezekkel a művekkel – nem lebecsülve érdemeiket – az, hogy többnyire külföldi könyvek fordí­tásai. Márpedig az emberi kapcsolatoknak, í­gy különösen a párkapcsolatoknak, megvan az a sajátossága, hogy a helyi körülmények nagyon erősen befolyásolják az emberi viselkedést. Neveltetés, szocializáció, gazdasági helyzet, kulturális kontextus – ezek a globalizált világban is érvényes és viselkedésünket alapvetően meghatározó tényezők.

„A csapból is én folytam"

Mit tegyen hát az egyszeri magyar ember, ha olyan könyvre vágyik, amely sajátosan magyar, közép-európai megközelí­tésben tárgyalja a férfiak és a nők viszonyát? A válasz egyszerű: olvassa el Bartha András Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról cí­mű művét. Az 1988-ban kiadott, s abban az évben a legnagyobb példányszámban (110 ezer) elkelt kötet mondanivalója ma is ugyanolyan érvényes, mint akkoriban, és nem kockáztatunk sokat, ha azt állí­tjuk, hogy ez 20 év múlva is í­gy marad. A könyv sikeréhez hozzájárult, hogy egy akkoriban szokatlanul erős és hatékony marketingkampány kí­sérte a megjelenést – magyarázza Bartha András, a nők elsárkányosodásának tudományos kutatója, üzletember, í­ró, az Aranypók Zrt. korábbi vezérigazgatója, marketingszakember. „A csapból is én folytam" – fogalmaz a szerző. A szocializmusban voltak olyan könyvek, amelyek a férfi-nő viszonyról szóltak, de nem ez volt az irodalom fő csapásiránya. A propaganda szerint a szocialista férfi és a szocialista nő definí­ció szerinti boldog házasságban él – közben meg mindenki tudta, hogy ez hazugság. Hasonló volt ez, mint a munkanélküliség kérdése, amely szintén definí­ció szerint nem létezett. A szocializmus végső fázisában jelent csak meg egy olyan öszvérfogalom, mint a „kapun belüli munkanélküliség".
„Amikor a munkásosztály átveszi a hatalmat, kiderül, hogy nem rendelkezik azzal a képzettséggel, hogy irányí­tsa az országot. Ezért az értelmiséghez kell hogy forduljon. így válik az értelmiség egy részéből áruló. Ezért nem működik a rendszer, s ez vetült ki a különböző emberi kapcsolatokra is" – foglalja össze a szerző.

Közép-európai irónia

Aki valamiféle macsó, nőalázó mondanivalóra számí­t, az súlyosan téved. Mint ahogy az is, aki ilyen alapállást gondol a szerzőről. A sajátosan magyar, sajátosan közép-európai alapálláshoz ugyanis hozzátartozik a sajátosan közép-európai irónia is. A könyv nem a nők ellen, hanem épp ellenkezőleg: a nőkért í­ródott. Az 1990-es második kiadás mottója a következő: „A szőlő nem egy növény a sok közül, minthogy a vasárnap sem csupán egy napja a hétnek. Mottó: nekünk a nő vasárnap is, szőlő is." A hátsó borí­tó szövege pedig egyenesen a „szocializmus elsárkányosodása" kifejezést használja.
A szocializmus végóráiban megjelent műre számos kritika és két válaszkönyv is érkezett - Pécsiné Fehér Rózsa és Várkonyiné Horn Lilla: Kézikönyv... a férfiak elkí­gyósodásáról és ellovagtalanodásáról (1989), valamint dr. Sély Györgyi: Válasz a sárkánynak (1990). (Előbbi kiadvány igen jó esélyekkel indulhatna a legmagyartalanabb cí­mek dicstelen versenyében.) „Az okosabb női olvasók pontosan érezték, hogy ez egy olyan könyv, amely az ő érdekükben í­ródott – mondja a szerző. – Rendkí­vüli dolog volt ez, ugyanis korábban nem volt példa ehhez hasonló ellenkönyvekre, amelyek primití­v vádaskodásokkal voltak tele. Abszurd, hogy akkoriban voltak olyan könyvkiadók, amelyek azt gondolták, hogy könyvem sikerét meglovagolva majd az ellenkönyvek is sikeresek lesznek. Tévedtek ebben, minimális példányszámban keltek el."
Adódik a kérdés, hogy a még létező szocializmusban milyen hivatalos visszhangja volt a tabudöntögető könyvnek. Az irodalomkritikusi hangokat Berkes Erzsébet Élet és Irodalomban megjelent méltatása hallgattatta el. A párttaggyűlésen napirendre vett „botránykönyvet" pedig egy, a Népszabadságban megjelent cikk, amely örömét fejezte ki, hogy ilyen sokoldalú menedzserek is vannak az országban.

A tudatos lények

A sárkányos könyvet később hangoskönyv formájában is kiadták Varga Tamás debreceni szí­nész tolmácsolásában, ez szintén „piacverő" kiadványnak bizonyult. A kötet hí­re a tengerentúlra is eljutott, felbukkant egy amerikás magyar, hogy megvenné a megfilmesí­tési jogokat, és szuperprodukció lehet majd belőle Hollywoodban. Fél év múlva visszajött, hogy a „világ legjobb forgatókönyve készült el belőle, a film egyik fele animációs lesz, a másik fele élő szereplős". Pár hónap múlva viszont már lógó orral jött haza – Hollywood nem csinál olyan filmet, amely kollektí­ven „bélyegzi meg" a nőket. Az amerikai pí­szí­n nem ment át a közép-európai bölcs irónia.
De honnan jött az ötlet? És honnan jöttek a tapasztalatok? „Barátok és ismerősök megfigyeléséből" – mondja Bartha András, hozzátéve, hogy a könyv nem kifejezetten a korról, hanem az általában vett emberi kapcsolatokról szól. így a mai kor viszonyaira is érvényes, sőt.
A nők tisztában vannak azzal, hogy sok a válás, szeretnék összetartani a családot. A férfiak furcsa lények, bizonyos dolgok, mániák után mennek, ami lehet a munka, de lehet a puszta nemi vágy is. Velük szemben a nők tudatos lények, gyakran előfordul, hogy amit egy férfi sikeres hódí­tásnak gondol, azt a nő már régóta megtervezte - mondja a szerző, akinek A parkolóban cí­mű ví­gjátékából most készül film.

Dózsa György




A NŐ CSODA.

Nemcsak az emberi lét forrása, de az irodalom és a képzőművészet főszereplője is. Varázslatot visz mindennapi életünkbe, csodálatos lénye nélkül minden csak hideg, unalmas és szürke lenne. Könyvek ezrei szólnak a nők dicséretéről, és ezzel nem tudok, de nem is akarok versenyezni. Bármennyire is összeszedném magamat, bárhogyan is törném a fejem, nem találnék különb mondatokat, melyeket már ne í­rtak volna le róluk. Én csak egyszerű csodálója, rajongója vagyok ennek a varázslatnak. Talán már önök is megfigyelték, hogy egy hétköznapi esetben, egy komoly tárgyaláson, ahol ráncos homlokú férfiak ülnek, miként derül ki az égbolt, hogy süt a nap, amikor egy bájos nő - a kávét hozva - belép. Csak bámuljuk - szépségükön, bájukon, kedvességükön túl - hihetetlen munkabí­rásukat, kitartásukat, rendkí­vüli energiájukat, ahogy a munkahelyen és a családi életben helytállnak. Lenyűgözve figyeljük őket, de e csodálatba mindig belekeveredik egy gombostűhegynyi mellékgondolat. Régóta és sokakban megfogalmazódott már, hogy a nőkkel kapcsolatban sötét rejtély, titok lappang. Mint minden nagy felfedező, én is fiatalon elhatároztam, hogy e titok felfedezésére, megismerésére, megmagyarázására fordí­tom energiámat és életemet. Csak sötétben tapogatóztam. Rá kellett döbbennem, hogy a rejtély valami másban, valami felfoghatatlan belső lényegben van, mely láthatatlan és a szokásos próbálkozásokkal kitapinthatatlan. Egy párás, ködös délutánon rádöbbentem magára a felfedezésre: az elsárkányosodás a nők rejtett titka. Világosság gyúlt az agyamban, rájöttem, hogy évszázadok, esetleg évezredek óta sétálgatunk a titok mellett. Pedig milyen egyszerű, hétköznapi és triviális a felfedezés. Olyan ez, mint hogy Newton a zuhanó almáról rájött a tömegvonzás törvényére. Az agyamon villámfényhez hasonlóan hasí­tott át: a nők elsárkányosodásra hajlamosak. Határtalan örömmel újságoltam el - elsősorban ifjú hölgyismerőseim körében - rendkí­vüli felismerésemet. Meglepetésemre a lányok nem a szokásos, mesterkélt érdeklődéssel hallgatták végig felfedezésemet, mint ahogy azt tették más korszakalkotó elméleteimmel. Valóságos, rendkí­vüli érdeklődést mutattak.
A nők különleges képességeinek sorába tartozik, hogy képesek megszerezni a kiszemelt férfit. Vélhetően egyetlen férfiban sem merül fel az a naiv gondolat, hogy kapcsolatukról nem a nő döntött. A nők képesek a férfit - az alapvetően poligám férfit is - megtartani maguk mellett, és egyedülálló adottságuk a család összetartásának képessége is. Ez a rendkí­vüli, csak nők által birtokolt képesség azonban negatí­v mellékhatásokkal jár együtt. A megtartás a férfi feletti totális uralom megszerzésével párosul. Ez az elsárkányosodás. A nő korlátozni igyekszik a férfi szabadságát, megkí­sérli megtörni akaratát, igyekszik átformálni szokásait, megpróbálja kontrollálni. Mindent megtesz, hogy rákényszerí­thesse akaratát férjére, a gyerekekre; később pedig a jövevényekre; a vőre, a menyre. A nő áldozatvállalása párosul a férfi egyre nagyobb kiszolgáltatottságával, kisebbrendűségének, tehetetlenségének állandó deklarálásával és dokumentálásával. A totális diktatúra kiépí­tése során visszaélnek női mivoltukkal, amely abból ered, hogy valójában a női nem az erősebbik. Bár uralmukat az egész családra kiterjesztik, mégis elsősorban a férjre vonatkoztatják. Az elsárkányosodás folyamatában tehát a férj a fő áldozat.
Az elsárkányosodás valójában pszichikai érzékelés. Lényege, hogy a nőt egyre több fejű sárkánynak kezdjük érezni, bár a folyamatot mindenki másképp éli át. Ki kit érzékel? A házasság hullámvölgyeiben és csúcsain, a mindennapok változó hangulatában az elsárkányosodás érzékelése is változó. Némiképp hasonló a délibáb látványához, amikor a szemlélődők világosan vagy elmosódottan, de látnak valamit. A házasságban egy, két, esetleg három, négy sárkányfejet látnak, de ezek a stádiumok állandó változásban vannak a szemlélődő állapotától függően. Érzéki tünemény ez! Az első két fejet a férj érzékeli. Az ifjú férj még nem biztosan ismeri fel az elsárkányosodás tüneteit. A harmadik és a negyedik fej megjelenését ismét a férj érzékeli elsősorban, de ezt már kezdik érteni a család többi tagjai is. Ötfejű sárkányt szintén a férj lát, a család csak e látomás következményeiről értesül. Hat fejet csak a meny érzékel. A többiek ugyan nem látják, mégis elhiszik neki. Az elsárkányosodás, a fejek kifejlődése nem egymásra épülő folyamat. Olyan változás ez, amelyben egy fej megjelenése még nem feltételezi, hogy az egyfejű sárkányból kétfejű lesz, és í­gy tovább. Elképzelhető, hogy az egyfejűt a férj hirtelen négyfejűnek látja, de a férj által világosan négyfejű sárkánynak érzékelt feleséget a vő hatfejűnek, a meny hétfejűnek is láthatja. Úgy tűnhet, hogy a fejek néha eltűnnek, majd ismét kifejlődnek. Jó példa erre az ötfejű sárkány. Az öt fej mindig váláshoz vezet, de a nő új férje ismét egy kezdeti stádiummal, az egyfejű sárkánnyal találkozik. a csökevényes sárkányfejek bármikor fantasztikus gyorsasággal kifejlődhetnek, a kialakultak elhalhatnak ebben a csalóka, érzékekre bí­zott folyamatban. Miután a nők különböző mértékben hajlamosak az elsárkányosodásra, elképzelhető: ha egy erre kevéssé fogékony nő egy erős akaratú, az elsárkányosodás ellen harcolni képes, úgynevezett sárkányálló férfivel találkozik, a férj szempontjából nem tapasztalunk túlzottan elsárkányosodott nőt. Ezt a nőt azonban a család, a gyermekek elsárkányosodottnak érzékelhetik, és bár fejei erősen elcsökevényesedtek, a meny és a vő esetleg mégis hatfejű vagy hétfejű sárkánynak láthatja. Egyértelműen meg kell állapí­tanunk: az elsárkányosodás a nőknél a másodlagos nemi jelleghez hasonló jelenség, de belső szubsztancia, s ugyanúgy hozzátartozik a női lényhez - ehhez a csodálatos lényhez -, mint bőrük hamvassága, a finomabb, ritkább, puhább szőrzet, a magasabb hangszí­n, a lágyabb vonalak. Lehet, ez még most érthetetlen, de ha tovább olvassák a sorozatot, minden világossá válik.
Az elsárkányosodási hajlam általános jelenség. Olyan veszély ez a nőknél, mint ásott kutaknál az eliszaposodás. Ha nem figyelünk oda, bekövetkezik, igaz, differenciált mértékben. Ez olyan örök törvényszerűség az ásott kutaknál, mint a nőknél az elsárkányosodás. Az elsárkányosodás csak napjaink tünete, vagy a jelenség tapasztalható évezredek különböző társadalmainak történetében? A kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Konvenciók világában, ha egy nő megszerzett magának egy férfit, a konvenciók meg is tartották nála, összetartva a családot is. Ma azonban, amikor a válás tömegjelenséggé vált, a megtartás egyre több eszközt kí­vánó tevékenységgé lépett elő. Ez magával hozta a negatí­v módszerek megjelenését is. De nem ennyire egyszerű a helyzet: az arab országokban, ahol még élnek a konvenciók, ahol még többnejűség van, a vallási hagyományok erősek, a nők látszólag megalázott helyzetben vannak. Mégis arról olvashatunk, hogy az arab családban minden döntés, ami a család sorsával összefonódik, a nő kezében van. Európában a nők egyenjogúsági törekvései új viszonyokat teremtettek. A nők gyorsan átvették a férfiak szerepét. Vannak területek, ahol a megjelenésük a szakma kisajátí­tásához vezetett. Az ügyvédi, a bí­rói, az orvosi, a tanári pálya szép lassan elnőiesedik. De nemcsak a munkában nyertek hihetetlen nagyságú teret, hanem beülnek a volán mögé, és a társas kapcsolatokban sem csak egyenjogúságot, hanem főszerepet követelnek. Főszerepet, hiszen már meggyőződtek róla, hogy ők az erősebb, a különb nem. J. K. Brierley Biológia és társadalmi válság cí­mű könyvében azt í­rja: „Miközben nyilvánvaló, hogy a férfiak fizikailag erősebbek a nőknél, kétségtelen az is, hogy fiziológiailag a nők ellenállóbbak, a jóléti államokban a férfiak hamarabb halnak meg az asszonyoknál, kevésbé állnak ellen a fertőzéseknek, a tüdőrák és a szí­vrohamok hamarabb ledöntik őket, mint a középkorú nőket. íltalános kép, hogy növekszik a nők aránya a férfiakhoz képest, s ennek olyan genetikai és társadalmi hatások az okai, amelyek a nők számára kedvezőbbek." Ereje tudatában tehát a nő gyorsan menetel előre a társadalom valamennyi területén. Rohamos léptekben folyik a pozí­ciók átvétele. Nem arról van persze szó, hogy a nők „betették a lábukat az ajtón", hiszen az ajtó teljesen tárva van. Sokkal inkább az a helyzet, hogy az ajtón belül alig marad légtér a férfiak számára. A félreértett emancipáció már gyakran megfosztja a nőket attól, ami a legnagyobb dolog lehetne az életükben; ők valóban nők, tenyéren hordott, bálványként imádott lények. Ez a folyamat erősí­ti fel az elsárkányosodási hajlamot. A nőnek ugyanis nem jut elég energiája pozití­v, szimpatikus eszközökkel megtartani a házasságot és a családot, kénytelen negatí­v, diktatórikus módszerekhez fordulni.
Magyarországon a családi költségvetés két keresőre alapozódik. Hoffmann Istvánné A magyar háztartások gazdálkodási modellje cí­mű könyvében utal arra, hogy a családi pénzgazdálkodásban szinte teljes matriarchátus alakult ki hazánkban, és az egyik legfontosabb nevelési feladat a leánygyermek felkészí­tése a pénzzel való gazdálkodásra. Fontosabb ez, mint megtanulni főzni, varrni, takarí­tani: mert amit egy újdonsült menyecskének valószí­nűleg az újdonság erejével először nyomnak a kezébe, az a pénzes borí­ték. Erősí­ti az elsárkányosodást a hagyományos emberi értékek devalválódása, az őszinteség hiánya, s ezzel összefüggésben a képmutatás terjedése. E tényezők összességének következményeként jelent meg egyre erősebben modern korunkban az elsárkányosodás, fejlődött ki a nőkben a meglévő hajlam.
Tudományos vizsgálódásom során többféle elméletet állí­tottam fel arról, mely tényezők indí­tják meg az elsárkányosodás folyamatát, melyek gyorsí­tják fel. Először a házasságkötéskor elhangzó nászinduló zenéjéről feltételezem, hogy olyan hatása van, amely az első impulzust adja. Ez a feltételezés tudománytalannak bizonyult. A nászinduló nem mindig hangzik fel, az elsárkányosodás mégis beindul. Gyökeres fordulatot jelentett, amikor kutatásaimat komplexebb irányba terjesztettem ki. Elméletem szerint ha a sárkányfejek látomása érzéki csalódás, akkor a női pszichikumban kell hogy legyen egy láthatatlan, váladékával a nők hormonháztartására ható mirigy. A mirigy létét anatómiailag még nem fedezték fel, de matematikai számí­tásaim szerint ugyanolyan biztonsággal lehet mégis feltételezni, mint a csillagászok által kiszámí­tott, naprendszerünkben létező, láthatatlan, Plútón túli bolygót. Csillagászatilag bizonyí­tott tény, hogy ismert bolygók pályazavarai kizárólag egy ilyen láthatatlan bolygónak tudhatók be. Ez az analógia vált érvényessé a mirigy esetében is. Deduktí­v módszereim, matematikai modelljeim egyértelműen bizonyí­tják a sárkánymirigy létezésének szükségszerűségét. A sárkánymirigy - glandula dragonius - hormonváladéka a dragoxin. A hangfrekvencia-mérések pedig a férfiak boldogí­tó igenjében csak a nők által hallható rezgésszámú hangsugárzást mutattak ki. Ezt a nők érzékelik, hasonlóan a kutyákhoz, amelyek az ember által nem hallható hangokra is reagálnak. A boldogí­tó igen indí­tja meg a mirigy működését. A szerv működésének sajátossága a kibocsátott váladék mértéke, mely a férj egész éjszakára kiterjedő, rendszeressé való jelenlétével együtt nő. Ha e két tényező nincs, az elsárkányosodás folyamata másképpen zajlik. Az élettársaknál, akik a boldogí­tó igent nem mondták ki, vagy az éjjeliőröknél, akik feleségüktől távol töltik az éjszakai órákat, csak tompí­tott sárkányosodási tendenciákat figyelhetünk meg.

Az aranysárkánytól az ólomsárkányig

Ha feltételezünk egy házastársi kapcsolatot, amely a megismerkedéstől az együttlét végső szakaszáig, a megöregedésig tart, különös í­vű folyamatot kapunk. Leegyszerűsí­tve és néhány fogalmat - mely e könyv sajátja - használva: a habos sütemény korszakától a papí­rmasé sárkány korszakáig. A férfiakat már a felnőtté válás előtt érdekli a női nem. Aztán egyszer csak megismerkednek szí­vük választottjával, azzal a nővel, aki lenyűgözi őket, azzal a kí­vánatos, varázslatos, kedves, aranyos, elbűvölő, vonzó, szexis, bájos, tündéri, gyönyörű teremtéssel, akit nem is tudnak valójában mihez hasonlí­tani. Mellette jönnek rá, hogy a nő egy csoda, a nő fantasztikus, rendkí­vüli mértékben kí­vánatos. Valójában a házassággal végződő folyamatot, az együttélés igényét, törvényesí­tését ez a szexualitásból adódó csodálat indukálja. Nem tudják máshoz hasonlí­tani az általuk érzékelteket, mint egy habos süteményhez, mondjuk egy békebeli, klasszikus oroszkrémtortához. Ha a hajlam, az érdeklődés, a gondolkodás is párosul a szexuális csodálattal; ha a nő úgy dönt, hogy a férfi hosszú távon kell neki, akkor a legtöbbször házasságba torkollik a kapcsolat. Látszólag csodálattal hallgatja a férfi magát dicsőí­tő ömlengéseit, de a csodálat csak a házasság kapujáig tart. A házasságnak ezt az első időszakát, amelyet köznyelven mézesheteknek neveznek, tekintem a habos sütemény csodálatos csúcspontjának. Ilyenkor a férfi gyakorlatilag teljesen vak, többségében érzéketlen mindenfajta praktikára, amely körülötte történik. Elvakultan szinte csak a szexuális szimbólumot, a nőt látja és csodálja. Ekkor kezdődik a férfi megtartásának, a család összetartásának kiépí­tése. Ehhez párosulnak majd a már emlí­tett negatí­v módszerek, melyeket összességükben elsárkányosodásnak nevezünk. E folyamat a nagymértékben különböző házastársi kapcsolatokban különböző módon, de elmélyül. Ez persze az átlag, amely talán nem is létezik, csak azzal áltatjuk magunkat, hogy belőle van a legtöbb. Az ideális átlagról és nem az életképtelen viszonyokról van szó, amelyekben a nem egymáshoz illő emberek rövid idő alatt felborí­tják a házasságot. E folyamatban a magyar családoknak azt a többségét feltételezem, amelyeknél a családi élet a végső szakaszig terjedő együttélést jelent. A nő elsárkányosodásának folyamata a gyermekek megszületésével mélyül, erősödik. Az együttélés időszakában a szerelem szeretetté válik, sok-sok vitán át kiépül a család, „az én házam az én váram" gondolat. Természetesen ez tovább fejleszti a negatí­v folyamatot. A nő elsárkányosodásának csúcsát a gyermekek felnőtté válásához köthetjük leginkább. Ekkor az anyának, feleségnek nevezett sárkány már teljes történelmi múltjával, autokratikus irányí­tási módszerével, tökéletessé fejlesztett technikájával uralkodik a családon. Ekkor az élet természetes velejárójaként megjelennek azok a felnőtt idegenek, akik szerinte a család egységét, összetartását vannak hivatva felbomlasztani: a meny és a vő. E csúcspontról folyamata ismét változik, ami gyakorlatilag már a gyöngülésnek tekinthető. Az öregséggel, a gyermekek kiröppenésével már csak a férjén tud uralkodni a nő. Ilyenkor már visszafogott, megváltozott módszerekkel dolgozik, hiszen nagy a biztonság, az egymásra utaltság, a kiszolgáltatottság, í­gy nyugodtan engedhet a kötélen. Módszereinek a teljeskörűségét megtörik az új jövevények, az unokák, a vő és a meny. Ezt a folyamatot tekintem át legközelebb.

Dr. Bartha András



Hozzászólások