Kékfény – a szocialista időszak bűnügyi magazinja

A Kékfény emlí­tésekor senki sem marad közömbös: vagy nosztalgikusan emlékeznek rá vissza, vagy kritizálják Szabó Lászlót, a műsor fekete bőrkabátos, elsötétí­tett szemüvegű vezetőjét. Talán azért, mert keményvonalasan képviselte a szocialista időszak igazságszolgáltatási politikáját.

Ez volt az egyetlen bűnügyi magazin, tehát aki a bűnügyek felderí­tésének izgalmára vágyott, annak más televí­ziós lehetősége nem volt erre 1965-1989 között. A műsorhoz a Belügyminisztérium illetékesei szállí­tották az anyagot. Az adások alapján Szabó László köteteket is megjelentetett a leghí­resebb eseteiből. Nála beszélt a Nagyfa-galeris Indián, ő szólaltatott meg először szkinhedeket, és amikor Bukszár Tibor rendőrt meggyilkolták a 47-es villamoson, ő állí­totta kamera elé az elkövetőket. 1983-ban a televí­zió és a rendőrség közös műsorának egy-egy adását mintegy hatmillióan nézték végig. Egy adás után körülbelül 50 levél érkezett. A program alapvető célja volt, hogy az emberek elismerjék a rendőrség munkáját, és állampolgári bejelentések nyomán addig fel nem tárt bűnügyi eseteket oldjanak meg a rendőrök. 1969-től élt a telefonszám (497-560) és a postací­m (1363 Budapest, Pf. 19.), először egy eltűnt fiatalembert találtak meg a nézők segí­tségével. Kracher János a Baross pincében sörözött barátjával, majd miután elváltak útjaik, eltűnt. A nézők támogatásával derí­tették ki, hogy belefulladt a Dunába, ahogy erről a Film Szí­nház Muzsika 1977. április 16-án beszámolt.

1970-ben a piros csí­kos trabantos betörőket is bemutatta egy Kékfény-adás. Egy világos alapszí­nű, oldalán piros vagy bordó csí­kkal dí­szí­tett Trabant kombi gépkocsival közlekedtek a bűnözők. Készpénzt, műszaki és ruházati cikkeket, dohányárut és különösen nagy mennyiségű röviditalt, málna-, citrom-, meggyszörpöt és húskonzerveket loptak 1965-67 között, számolt be róla a Tükör cí­mű lap 1970. december 8-án.

Negatí­v szerepet játszott a Kékfény az úgynevezett meggymagügyben. 1971. október 7-i adásában bűncselekményként hozta nyilvánosságra az ügyet, pedig még vádirat sem volt. Sőt, Szabó László nem a valódi célját mondta el a Demeter családnak, hogy miért forgatnak velük riportot, hanem azt, hogy egy csaló épí­tkezési vállalkozót szeretnének leleplezni, azért keresték fel őket. A Kékfény látogatása után két héttel rendőrök jelentek meg a családnál, és üzérkedés vádjával letartóztatták a családfőt. Ráadásul Demeter Béla nem bűnöző volt, hanem egy ügyes vállalkozó, aki 4 forintért felvásárolta a Kecskeméti Konzervgyártól azt a meggymagot, amit kidobtak volna, és 40 forintért értékesí­tette. A vállalkozót a rendszerváltás után rehabilitálták, és dokumentumfilm is készült róla.

Mata János, a műsor egyik rendezője ugyanaz volt, akinek a nevéhez kötődik a Kukori és Kotkoda cí­mű népszerű gyermekrajzfilm-sorozat is. Ő úgy jellemezte, hogy a Kékfény-adások felvétele során a pokol kapui nyí­ltak meg előttük. A szigorú és igazságos riporter alakja a szocialista időszak ideálisnak tartott állampolgárának szándékozott megfelelni. E megközelí­tésmódban a riporter az egészséges társadalom képviselője, a bűnöző az, aki elfajzott. És nem feltétlen a körülmények hatására. A Kékfény adása élő volt, filmbetétekkel, melyben bűnözőket vagy annak kikiáltott embereket szólaltattak meg. A műsor munkamódszeréről álljon itt egy példa az 1977/5. Kritikából: “Bemutattak egy fiatalasszonyt, aki kisgyermekét kitette a hidegbe, az autóbuszmegállóhoz. Veszni hagyta! A riporter haraggal kiáltott föl: – Milyen anya az ilyen? Természetesen igaza volt. De messzebbre hordott volna, nagyobb, értékesebb társadalmi hatása lett volna szavainak, ha azt kérdezte volna, annak nyomozott volna utána: miként lehetséges az, hogy a mi társadalmunkban egy fiatal dolgozó nő olyan önző legyen, s úgy elembertelenedjék, hogy saját gyermeke halálát kí­vánja?”  

A Kékfényben közölt, körözött személyt ábrázoló fotóknak többféle hatása lehetett. Egyszer egy orvos a kijózaní­tó állomáson felismerni vélte a keresett férfit. Szabó László a műsorban annyit mondott, hogy a személyt többen látták részegen, mire az igazi körözött, aki épp otthon feküdt tényleg ittas állapotban, annyira bepánikolt, hogy önként feladta magát.

Gyilkosságok, öngyilkosságok is szerepeltek a műsor terí­tékén. A homoszexualitást ferde hajlamként ábrázolták. A szocialista időszakban rendőrségi nyilvántartást vezettek a homoszexuálisokról, és megfigyelték őket. Lengyel István 27 éves vonatvezető, kalauz ferde nemi hajlamai 19 éves korában kezdtek jelentkezni. Szégyellte környezetében, főnökei előtt, ezért alibikapcsolatot tartott egy nővel, és titokban kereste partnereit. Ez történt szeptember 13-án, vasárnap este is, amikor a Keleti pályaudvar környékén járkált hasonló céllal, és felfedezte a jókötésű, 21 éves Katona István honvéd őrvezetőt, aki tétlenül sétált a téren, várta a csatlakozását. Bőven volt ideje még a vonat indulásáig, ezért elfogadta Lengyel ajánlatát, hogy menjenek fel a közeli lakására, és igyanak meg egy-két pohár konyakot. A fiatalember nem sejtette Lengyel igazi célját, noha gyaní­tania kellett volna, hogy egy ilyen friss ismeretség után valaki aligha hí­v a lakására idegent, kivéve az ellenkező neműeket. A fiatal katona minden valószí­nűség szerint becsí­phetett, majd amikor rádöbbent arra, mit akar tőle Lengyel, ellenállt. A halálát a lakás tulajdonosának kirobbanó aberrált nemisége okozta: megfojtotta – í­rta a Képes Újság 1981. október 3-án.

Volt egy olyan városi legenda is, hogy Szabó László fia volt az Abigél becenevű, szintén Szabó László, akit elsőként í­téltek el kábí­tószerrel visszaélés miatt. Abigél világra érzékeny, önmagát kereső fiatalember volt. Néha hosszú, fehér bundában, fehérre meszelt arccal, néha pedig bőrruhában, rohamsisakban és géppisztollyal a nyakában rohangált a városban, de előfordult olyan is, hogy Amanda Learnek öltözött. Mi történt Szabó Lászlóval a rendszerváltás után? Ő maga jelentette ki, hogy a régi rendszer újságí­rójaként egyet tehet: leteszi a tollat. Magánnyomozó lett, sőt a magándetektí­vek szövetségének elnöke. 2015-ben hunyt el. Temetésén Edda-dal is szólt.