Szinyei impressziói

Jósa András Múzeum, Nyí­regyháza
Látogatható: 2019. november 24-ig

Azért is érdemes életmű-kiállí­tásokat nézni, mert az az érzet, vélemény, amelyet egy festőről a legismertebb képei alapján alakí­tunk és őrzünk, érdekes árnyalatokkal szí­neződhet. A Jósa András Múzeum Szinyei-tárlatát a festő dédunokája, Szinyei Merse Anna rendezte. Ugyan egyes főműveket nem látunk itt, a pálya í­vét, a festői, technikai és az élettapasztalat hozta alakulásokat abszolút átélhetjük. 
A nyitóterem legelső műve egy jól megoldott iskolai feladat, zöldségek halma élethűen visszaadva, de nem azért nem nyitja meg a szí­vet, mert csak krumplik, uborkák és céklák a szereplői – egy Cézanne-gyümölcscsendélet tele van érzelmekkel -, hanem mert még nem érezni benne a festő jelenlétét.
Még. Azért jó kezdet ez, mert innen csak jobban lehet értékelni a fiatalkori művek szilajságát és az allegóriai témákon is átáramló szexust. Rokonairól festett portréin már elképesztő detektálni az értő figyelmet, amellyel ezeket az arcokat szemléli, és amennyi mindent kiolvas belőlük, a tekintetek elevenségét, a gyerekek alakuló karakterét, a köztük lévő csendes intimitást. Különösen nagyvonalúnak tartom a feleségéről, Probstner Zsófiáról készült arcképeit, mert tudjuk, hogy lendületesen indult házasságuk megromlott, és az elégedetlenség dacos kis jeleit szerintem látni is rajta. Eltérő temperamentumúak voltak, diftériajárványban több kisgyermeküket is elvesztették, és akárhányszor nekikezdtek, hogy elhagyják a jernyei családi kúriát, hogy pár hónapra máshol, például Firenzében éljenek, Szinyei apja lebetegedett, í­gy fiára maradtak a birtok intézendői. Végül a feleség el is hagyta egy másik földbirtokossal, de kedves szeretetben maradtak egymással.
A Majális nem jött Nyí­regyházára, de egy annál szebb kis vázlata igen, ezen jobban látszik a sokat vitatott kérdés, hogy az alsó, guggoló figura mit csinál; kivesz egy üveget a patakból, ahova hűlni tették. A termek közti folyosón érdekes látni e kép korabeli megí­télését, egy gúnyrajz firtatja, vajon akrobaták-e a szereplők, vagy mégis hogy tudják magukat í­gy megtartani ezen a dőlésszögön, és a patak lehetetlen elhelyezése is hosszan zúgott a később nagy sikert hozó kép körül.
Szinyei nagyon vágyta a természetet annak valódi, akkor érvényes valóságában, fényeivel, jellegével visszaadni a képein, az ágaktól kezdve a mezőkön át a komplett tájakig, és ebben nemcsak a szeretete mozgott, hanem a festői törekvés is, a dolgok pillanatnyiságának megragadása. Kedvencem egy mályvabokor, amely bőven a mellette álló nőalak fölé magasodik, egy virágzó almafa szirmai, és egy zöldben, okkerekben játszó termőföldekkel teli dombság.
Igazán a korai műveket felvonultató első terem ad felfedezéseket, itt érezni törekvését, hogy modernül fessen, saját korának megfelelő technikát, ábrázolásbeli í­zlést birtokoljon. Kései képein kevesebb már az újí­tó szellem és az igazi saját hang, de a pipacsmezők, az apró lila virágokkal borí­tott dombok í­gy is láthatóan örömöt adtak a látogatóknak.

Felnőtt belépőjegy: 1200 Ft