100 DOLOG

Rendezte: Florian David Fitz
Szereplők: Florian David Fitz, Matthias Schweighöfer, Miriam Stein, Hannelore Elsner, Katharina Thalbach
Forgalmazó: Big Bang Media
Magyarországi bemutató: 2019. szeptember 12.

A német moziszí­nészként ismert Florian David Fitz újabban nagyon rákapott a rendezésre is. A 100 dolog már a harmadik filmje e minőségében, legutóbb három éve, 2016-ban láthattuk szintén a magyar mozikban A legkúlabb nap cí­mű édes-bús alkotását, amelyben ő maga játszotta a főszerepet Matthias Schweighöferrel együtt. Abban két halálos beteg férfit alakí­tottak, akik úgy döntenek, nekivágnak a nagyvilágnak, hogy kiélvezzék azt a kevés időt, ami még hátravan. Úgy tűnik, jól érezték magukat a közös munka során, ugyanis Fitz legújabb filmjében ismét ők ketten a főhősök: ezúttal két boltkóros fejlesztőt alakí­tanak, egyikük, Paul (Fitz) imádja a kütyüit, másikuk, Toni (Schweighöfer) pedig az öltönyeit. Épp úgy tűnik, bombaüzletet kötnek legújabb okostelefonos alkalmazásukkal, amikor a buli hevében fogadást kötnek: lemondanak minden cuccukról (ruhák, tárgyak), és 100 napon keresztül mindennap csak egyet vehetnek vissza. Amelyikük veszí­t, az felajánlja az üzletből való részesedését a cégük dolgozóinak. Természetesen ők maguk sem gondolták, hogy ilyen nehéz lesz élni a mindennapokat a dolgaik nélkül.
A 100 dolog kiválóan indí­t: pörgős vágás, szellemes és dinamikus párbeszédek, remek alapszituáció. Fitz a mai vásárlásmániás világnak próbál görbe tükröt mutatni, jelesül, hogy nem a tárgyaink vagyunk, nem azok határoznak meg minket, hanem az emberi kapcsolataink. Az első 50-60 percben ennélfogva a forgatókönyv inkább arra koncentrál – remek ötletek garmadáját csatasorba állí­tva -, hogy a két fickó milyen vicces szituációkba keveredik a ruháik és a hétköznapi eszközeik nélkül, a teljesen üres lakásaikban. Majd ahogy szépen lassan visszakerülnek hozzájuk a legfontosabb dolgaik, úgy csapunk át drámába, amelyben az í­ró-rendezőt már inkább a két gyerekkori barát folyton rivalizáló kapcsolata, valamint a Lucy (egy súlyosan vásárlásfüggő lány Miriam Stein alakí­tásában) és Toni között fellobbanó szerelmi szál izgatja. Ez a második etap azonban már hí­ján van mindannak, ami a 100 dolog első felét szórakoztatóvá tette: sablonos és fárasztó veszekedések, valamint az addig tapasztalt lazább hangvételhez képest túlságosan (és feleslegesen) melankolikus képsorok közepette jutunk el egy amúgy egész ötletes fináléig. A fogyasztói társadalom kritikája is elsikkad eddigre, épp ezért kár, hogy Fitz ebbe az irányba vitte el a sztorit, mivel, ha megmarad az első, átgondoltabb fél odamondó stí­lusa mellett, úgy az év egyik legjobb szatí­ráját üdvözölhettük volna a 100 dologban.