AKADÉMIAI ÉS PALÁNKHELYESÍRÁS

A helyesírás nem jogszabály, nem törvény, hanem csupán ajánlás azok számára, akik a nagy nyilvánossághoz valamilyen írásbeli üzenettel fordulnak. Ez így is van rendjén, hiszen milyen furcsa és abszurd volna a következő párbeszéd a börtönben: - Te miért vagy itt? - Három vesszőhiba és négy egybeírás miatt. 


Komolyra fordítva azonban a szót, azt is el kell mondani, hogy Magyarországon a helyesírás presztízsértékű, össztársadalmi elfogadottságú. Másodlagos szankcionálás alapja az iskolában van, például az érettségi dolgozatban, ugyanakkor elengedhetetlen a figyelembevétele az igényes könyvkiadásban, sőt, adott esetben a bíróságokon hivatkozási alapul szolgál. Érdekességként még megemlíthetjük, hogy az interneten vitába kerülő személyek között a legerőteljesebb sértések közé tartozik a másik helyesírásának a leminősítése. Napjainkban az ingyenes reklámújságok tartalmaznak elsősorban helyesírási vétségeket egyrészt azért, mert nem alkalmaznak korrektort, másrészt azért, mert a számítógép helyesírás-ellenőrző programja korántsem tud mindent kijavítani, harmadrészt mert ezek a lapok gyakran tartalmaznak olyan kifejezéseket, amelyek meglehetősen alkalmiak, egyediek, és egy jó helyesírónak is fejtörést okoz a leírásuk.

E téma kapcsán nagyon fontos, hogy feltétlen figyelembe kell venni a helyesírástudás szinteződését. A legalsó szint az iskolai, ettől magasabb, úgymond második szint a magyartanár, korrektor, olvasószerkesztő tudásszintje, s legfölül a szakmai helyesírás foglal helyet. Így például a növénytannal foglalkozónak kell azt tudnia, hogy a szagosmüge egybeírandó, illetve a geográfusnak, kartográfusnak azt, hogy a Csörnöc-Herpenyő-puszta pedig két kötőjeles. Meg kell említeni azt is, hogy a szépirodalom művelői bizonyos szabadságot élveznek a helyesírásban, stiláris vagy egyéb hatáskeltés okán, így például nemrég jelent meg egy verseskötet mégismarionett címmel egybeírva, kis kezdőbetűvel. Ezen nem szabad felháborodni, akik ezt a kötetet elolvassák, érteni fogják a szándékot.

A helyesírás görögül ortográfia, a magyar megfelelője kezdetben az igazán írásnak tudománya szószerkezet volt, majd a nyelvújítás korában Révai Miklós alkotta meg a helyesírás kifejezést. Régi téves közhely, hogy a magyar helyesírás állandóan változik, tehát megtanulhatatlan. Az első helyesírási szabályzat 1832-ben jelent meg Magyar helyesírás' és szóragasztás' főbb szabályai címmel. Jelenleg a 12. kiadás van érvényben, és korántsem óriásiak a változások.

Mi okozza a legnagyobb gondot a helyesírásban? Nos, elsősorban az egybe- és különírás. Itt kell megemlíteni, hogy az internetes kereső egyáltalán nem alkalmas a helyesírásunk ellenőrzésére. Például a sífelszerelésbolt egybeírandó, ez az interneten helyesen csupán néhányszor szerepel, különírva pedig 124 alkalommal. A legnagyobb gondot a mozgószabály okozza, azonban létjogosultságát csak két példával hadd szemléltessem! Nem ugyanaz a mérges gombaszakértő, mint a mérgesgomba-szakértő, és nem ugyanaz az ortopéd cipőkészítő, mint az ortopédcipő-készítő. Azonban ennek az ismerete a fentebb említett második szint tudásanyagához tartozik.

Gyakran olvashatunk olyan véleményt, hogy az ly fölösleges a magyar helyesírásban. Erről írt az egyik országos napilap Hüje, aki elolvassa címmel. Lehet, a szerző Weöres Sándor Kisfiúk témáira (2) című versére gondolt a címadáskor, amelyben a hüje szintén pontos j-vel szerepel: „|KARESZ HÜJE| / |GYÖNGYI HÜJE| / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van." A hüje szó pontos j-s írását el is nevezték palánkhelyesírásnak.

Tüzes reformerek mindig akadnak, ha a helyesírásról van szó, és gyakran „bombázzák" az Akadémiát a javaslataikkal. Például az ly eltörlését, mondván, hogy egy igen kis szóanyag helyesírásának a megtanításába kell igen nagy energiát befektetni. Egy tanulmány szerint A magyar nyelv értelmező szótárában 2061 j-vel és 871 ly-nal írandó kifejezés található. Ez a szótárban található összes kifejezés 5 százaléka. Ugyanakkor az ellenzők érvelései között szokott szerepelni az is, hogy kopott már ki hangunk, például a zárt ë, és ezzel együtt a betű is eltűnt. Ugyanígy kellene az ly esetében is eljárni, mivel az ly ejtése, ami az lj hangkapcsolatnak felel meg, mára kikopott, és úgy ejtjük, ahogy a j-t. Mindennek ellenére mind a szakemberek, mind a nagyközönség hagyományőrző, és legalább 80 százalékuk meg kívánja tartani az ly-t a magyar betűk sorában. Egy alkalommal a helyesírás miatt tettlegességig fajult az összetűzés egy tanár és egy szülő között. S mivel az eset botrányos hírű volt, az országos sajtót is bejárta. Íme, a hír: „Az emberi butaság pofonjai. Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt indult eljárás egy házaspár ellen. A nyomozás adatai szerint a 29 éves férfi és felesége hétfőn reggel bementek a helybeli általános iskolába, és a folyosón bántalmazták a harmadikos gyermekük középkorú tanárnőjét. A rendőrkapitányság által elvégzett tanúkihallgatások szerint a szülők nem engedték el fiukat a korábbi osztálykirándulásra, és ezt az ellenőrző könyvébe tett beírással igazolták. Elmondásuk szerint azért támadtak a pedagógusra, mert az piros tollal kijavította a szülői bejegyzés helyesírási hibáit."

Kétségtelen, a szülőknek a törvényellenes cselekedetükért felelniük kell, azonban a tanárnő is vétkes, etikailag nem volt oka és joga kijavítani a hibákat, s ezzel megsérteni őket. A diákot meg kell tanítani a helyes írásmódra, hogy teljesítse a penzumot, de vajon a szülőket is? Aligha. Főleg akkor, ha a szülők évi írásos kommunikációja egy-egy levél vagy képeslap megírására szorítkozik. Ha valaki bizonytalan egy-egy kifejezés helyes írásmódjában, keresse fel bátran a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát (www.e-nyelv.hu). Ingyenesen 24 órán belül választ kap a feltett kérdésére.


Hozzászólások