A TÁRGYAK KIBOMLANAK A GYŰJTEMÉNYEKBŐL – KÖLTÖZIK A NÉPRAJZI MÚZEUM

Sokakat foglalkoztat, hogy mi történik a tavaly december óta zárva tartó Néprajzi Múzeum falai között. Miközben a hagyományos működéstől eltérő, nagyszabású költözéselőkészítési munkálatok töltik ki a hétköznapokat, a múzeum fontosnak érzi, hogy kiállítások híján is hírt adjon magáról, ezért most betekintést engedett a zárt ajtók mögé.

A kívülről csendesnek tűnő Kossuth téri épületben mindenhol - így a korábbi, jól ismert kiállítási terekben is - gőzerővel folyik a műtárgyak költözésének előkészítése. Minden műtárgy azonos bánásmódban részesül: mindet kézbe kell venni, megtisztítani, azonosítani, lefotózni, akár egy egyedi, óceániai darabról beszélünk, vagy a hatalmas kerámiagyűjtemény több száz bokályáról. A nagyságrendet elképzelni is nehéz: körülbelül 250 000 tárgy, valamint az archívumi adattárban őrzött dokumentum, fénykép és negatív fog megmozdulni a következő időszakban.

„Az elmúlt egy év során már százezernél is több műtárggyal kerültek közvetlen kapcsolatba a munkatársaink" - mondja Kemecsi Lajos főigazgató. „A tárgyak kibomlanak a gyűjteményekből, s bár jelenleg nem feledkezhetnek bele a muzeológusok a kutatómunkába, több felmerülő kérdés tisztázására is lehetőséget ad ez az időszak."

Számokban

„Elhasználtunk majdnem 200 csomag pormaszkot, 550 pár gumi- és cérnakesztyűt, 1 000 négyzetméter molinóvásznat és
duplaennyi műanyag takarófóliát. Megmásztunk fejenként 2 400 lépcsőfokot, és megittunk úgy 660 csésze kávét" - foglalja össze az elmúlt egy évet számokban Schleicher Veronika, a Gyűjteményi Főosztály vezetője. „Csak idén 110 000 műtárgyra került fel QR-kód, és legalább 46 000 digitális fényképfelvétel készült el. Mechanikusnak tűnő, „favágó" munka zajlik, miközben lehetséges, hogy olyan tárgyakat veszünk kézbe, amelyek 40 éve mozdulatlanul pihentek" - teszi hozzá.

Természetesen szebb lenne, ha a múzeumban nyíltabban, a közönséget is közelebb vonva tudnák bemutatni, mit hogyan csomagolnak. Azonban sajnos ezt az utolsó négyzetcentiméterig beépített terek nem teszik lehetővé, megoldhatatlan, hogy a nagyközönség számára transzparenssé váljon ez a munkafázis. A műtárgyvédelem is kiemelt szerephez jut. Jellemzőek a kompozit tárgyak, amelyekben a legkülönbözőbb anyagokat kombinálták össze, ezekben csont, fa, kerámia, fém, bőr, emberi haj gyakran egyszerre van jelen, ami hatalmas kihívást jelent a szakembereknek. Figyelembe kell venni minden egyedi sajátosságot, különösen, ha a szerkezetükben is meg kell, hogy erősödjenek a tárgyak ahhoz, hogy egyáltalán mozdíthatók legyenek.

Nyilvánosság


„A komoly megterhelést jelentő kihívások mellett jelen szeretnénk lenni a közéletben és a szakmai-tudományos közegben is" - mondja a főigazgató. „A nagy kulturális fesztiválokkal az elmúlt években sikeresen működött együtt a múzeum. A Művészetek Völgyében a saját múzeumi udvarunkban, az Etno Ligetben a készülő kerámiatér koncepciójával ismerkedhetett meg a nagyközönség, a Sziget Fesztiválon pedig a Sátor Határok Nélkül kiemelt programhelyszínt koordinálták a közművelődési és muzeológus szakembereink, amely a jelenkor társadalmi jelenségeire reflektáló kínálatával sok ezer érdeklődőt szólított meg." A Néprajzi Múzeum emellett ez év őszén négy kiadványt is megjelentetett, mind mögött fontos tudományos feltáró munka áll.
A Néprajzi Értesítő XCIX (2017) a múzeum immár kilencvenkilencedik alkalommal jelentkező évkönyve. Szarvas Zsuzsa főigazgató-helyettes szerkesztésében a legújabb kiadványt elsősorban a 2016-ban elhunyt Hofer Tamás, az intézmény egykori főigazgatója emlékének szentelték. A Műtermi fotózás Békés megyében (1872-1921) c. kötet a vidéki fényképészműtermek Néprajzi Múzeumban fellelhető anyagából ad válogatást Bata Tímea muzeológus szerkesztésében. A 19. század végének zsánerképei és a 20. század első évtizedeit reprezentáló műtermi fotók az életúthoz, a közösségi élethez, a háborús korszakhoz kapcsolódnak, és a fényképész műtermek sajátos világát is bemutatják. A Pamutkendő, vasfazék, fajansztányér c. tanulmánykötet Granasztói Péter szerkesztésében a múzeum kutatási programjának eredményeit foglalja össze, és a magyarországi tárgykészítés és fogyasztás gyári és kézműves, használati, társadalmi és gazdaságtörténeti sajátosságait mutatja be. Az állandó kiállítás előkészítésével összefüggésben a múzeum kutatói összeállítottak egy fordításkötetet is a legfrissebb nemzetközi szakirodalomból válogatva Többszólamú múzeum: Néprajzi múzeumi dilemmák a 21. század elején címmel. A kötet tanulmányai a kortárs néprajzi muzeológia fontos csomópontjait jelölik ki. A szövegek elemzik a kulturális antropológia és a néprajzi múzeumok kapcsolatát, a társadalmi múzeumok szerepét, a kortárs tárgykultúra sajátosságait, illetve a néprajzi tárgy jelentésmezőinek változását. A különböző nézőpontokat tükröző elméleti megközelítéseket konkrét kiállítások kurátori praxisainak bemutatása egészíti ki. A kötet látlelet korunk - elsősorban néprajzi - múzeumokat érintő problémáiról, amelyet haszonnal forgathatnak múzeumi szakemberek, néprajzosok, antropológusok, társadalomtudósok, egyetemi hallgatók, de a múzeumok átalakulása iránt érdeklődő nagyközönség is.

Óriási felelősség

„Óriási felelősség, hogy a Néprajzi Múzeumban 150 éve gyűlik az anyag és az információ" - folytatja Schleicher Veronika főosztályvezető. „Folyamatos gondozással olyan színvonalon kell mindent megőriznünk, hogy lehetőségünk legyen időről-időre új hangokkal és eszközökkel megszólaltatni. Időről-időre új igények, kérdések fogalmazódnak meg a társadalomban, sőt, maga a múzeum is generálhat ilyeneket, de ehhez megfelelő állapotban és színvonalon kell tartani a gyűjteményeket. Ráadásul vannak az örökségünk iránt elkötelezettek, akik a gyűjteményeket kulturális génbanknak tekintik, ők nálunk találják meg a hiteles forrást, a megoldásokat."

És mi történik a Kossuth téri épületen kívül?

A Néprajzi Múzeum új Gyűjteményi Központja a Szabolcs utcában lassan elkészül. A világszínvonalú bázison a raktári funkciót hatékony helykihasználást biztosító korszerű tárolási rendszerekkel több mint tízezer négyzetméteren alakítják ki. Eközben egy nagyszabású rendezési munkálat fejeződött be Törökbálinton, a Néprajzi Múzeum 3 egységből álló jelenlegi külső raktárbázisán. Kőszegi Gábor muzeológus elmondja, hogy itt található többek között a teljes bútor és világítóeszköz gyűjtemény, a rítus és szokásgyűjtemény és az egyházi gyűjtemény darabjai, de a mesterséggyűjtemény, építkezésgyűjtemény, közlekedés gyűjtemény tárgyait is itt őrzik immáron három évtizede. Az elmúlt időszakban a szakemberek több mint 13 000 tárgyat készítettek fel a költözésre. A muzeológus különlegességeket is mutat: komplett vásári lovas körhinta, szekerek, egy fatörzsből kivájt, közel 7 méter hosszú bödönhajó várja a költözést letakarva, a portól védve. A hajónak és társainak is már maga a súlya is veszélyforrás, illetve az érzékeny faanyag a páraváltozásra is gyorsan reagál, ezt rendszeresen ellenőrizni kell. „Nem látványos, de annál fontosabb munka" - fogalmaz Kőszegi Gábor.

Miközben tehát a hatalmas kihívást jelentő költözés előkészítése zajlik, a háttérben folynak a jövő állandó tárlatait életre hívó tudományos munkálatok is. A városligeti új épületben tervezett 3 000 négyzetméteres bemutatótér ‒ amely a korábbi alapterületének háromszorosa lesz - korszerű szemléletű, nagyszabású, látogatóbarát állandó kiállítás létrehozására kínál lehetőséget. A többszörösen rétegzett munkálatok eredményességét pedig az ott megnyíló tárlatokat megismerve ítélhetik majd meg a látogatók.


Hozzászólások