Az északi boldogság nyomában

Az északi országok ma kivétel nélkül a világ legegészségesebb, legegyenesebb, leginkább együttműködő államai közé tartoznak. Pedig a közös történelmüket az időszakos összefogás mellett ugyanúgy háborúk, viszályok és ármány is terheli, mint bármely más régió múltját. De akkor mi a titkuk? Hogy tudtak együtt ennyire erősek lenni?


Mitől sikeres egy ország a 21. század elején?
Attól, hogy gazdag, vagyis magas a GDP-je? Vagy attól, hogy demokratikus berendezkedésű, a polgárai szabadnak érezhetik magukat? Esetleg attól, hogy minőségi az oktatás, az egészségügyi ellátás, képzettek és sokáig élnek az emberek? Vagy attól, hogy magas szintű a morál, a rendszerek igazságosak, az emberek tisztességesek, megbíznak egymásban, nincs korrupció? Esetleg attól, hogy finomak az ételek, barátságosak a helyiek, az ország sikeres a sportban, a nép büszke lehet a fociválogatottjára? Sok minden lehet fontos, és szinte mindebben vannak mérhető, illetve kevésbé vagy egyáltalán nem mérhető elemek.  

Integrált mutatók

Mindezekre vannak egyedi mérőszámok, ráadásul léteznek integrált mutatók is, például az ügynevezett boldogságindex (World Happiness Report), amely évente igyekszik megmutatni a fentiek egyvelegét, vagyis levezeti, hogy mely országokban a legboldogabbak az emberek. Ebben az összetett mutatóban helyet kap a polgárok várható élettartama, az egy főre jutó GDP, a szociális háló biztonsága, az egészségügyi ellátás minősége, a szabadságjogok, a társadalom tisztasága, vagyis korrupciómentessége.
Ha ezeket a listákat megnézzük, például a legfrissebb 2018-ast, valami egészen elképesztő fölényben vannak a skandináv, vagy talán helyesebb kifejezéssel az észak-európai országok.
Egy kis kitérővel ugyanis elmondható, hogy Skandinávia eredeti értelmében csak Svédország, Norvégia és Dánia elnevezése volt, de az angol vagy a magyar kifejezést használók azért jellemzően az egész északi térséget értik alatta.
Vagyis a fenti három országot kiegészítik két további önálló állammal, Finnországgal és Izlanddal, illetve beleértik a három északi autonóm területet (Grönland, Feröer szigetek, Åland-szigetek) is. Ezek a kultúrák egyáltalán nem lebecsülendők, a feröeri és a grönlandi teljesen önálló nyelvet jelent, az Åland-szigetek annyiban kicsit más, hogy itt alapvetően svédek laknak, finn fennhatóság alatt.  

Boldogságlista

Na de térjünk vissza az említett boldogságmutatóhoz! 2018-ban az egész világon Finnország volt az első, Norvégia a második, Dánia a harmadik, Izland a negyedik és Svédország a kilencedik.
Kicsit még elmerenghetünk az egyes részterületeken is, és szinte mindenhol azt fogjuk tapasztalni, hogy az északiak jók, vagy nagyon jók. Ami a gazdaságot illeti, Norvégia a világ hatodik leggazdagabb állama, de a top 25-ben vannak mindannyian. Biztosan meg lehet egy-két szerencsés természeti adottságot is említeni, elsősorban a norvégok szénhidrogén-lelőhelyeit, vagy a svédek semlegességéből fakadó különösen szerencsés múlt századi vasérc- és acélértékesítést, de a tartós gazdasági sikerben a nemzetközi kooperáció, a globális szemlélet, a nyelvtudás legalább ilyen fontos.
Nem véletlen, hogy bár a legnagyobb gazdasági hatalmakhoz képest azért kicsi az északi régió, mégis sorra nőnek ki ott az olyan világpiaci márkák, mint az IKEA, a Lego, a Nokia vagy a Volvo.  

Egészség, sport

Az északi országok ráadásul kifejezetten egészségesek. A várható életkor alapján Japán a globális bajnok, de Izland a hatodik, Svédország a kilencedik, Norvégia a tizenötödik, és Finnország és Dánia is éppen csak kicsúszott a top 20-ból.
Az észak-európai országok ‒ Izland kivételével ‒ benne vannak a világ legerősebb, legfejlettebb egészségügyi rendszereinek tízes élmezőnyében. Az országok jók az élsportban is, de amiben talán még sikeresebbek, a lakosság rengeteget sportol, már csak az adottságaik folytán is népszerű a sí, a vízi sportok, a teremben játszható kézilabda, de az elmúlt évtizedekben - elsősorban Svédországban, Dániában és Izlandon - már nagyon feljött a foci is. Magyarország rettentő büszke arra, hogy lakosságarányosan mennyire eredményes az olimpiai játékokon. Így igaz, büszkék is lehetünk rá, de ha a téli játékokat is figyelembe vesszük, az érmekben megnyilvánuló lakosságarányos teljesítményben a finnek és a svédek megelőznek minket, mi vagyunk a harmadikok, a dánok és a norvégok pedig közvetlenül utánunk jönnek. A korrektség jegyében megemlíthető, hogy akad olyan kimutatás is, amely a nagyon alacsony lakosságú Bahama-szigeteket a dánok elé sorolja, itt már azon múlik a sorrend, hogy pár ezerrel többen vagy kevesebben élnek-e éppen a Bahamákon.
Az oktatás minőségét az átlagos PISA-teszt-eredményekben szokás mérni, Finnország, Dánia, Norvégia, Svédország, Izland az északi sorrend, mindenhol nagyon erős az oktatás, noha az iskolák nyújtotta tudásban az északiak ma már nem világelsők, mert Ázsia erősebb, Szingapúr, Hongkong és Japán a dobogó teteje.  

Politika, társadalom  

Végül különösebb részletek nélkül megemlíthető, hogy az északi jóléti államokban alacsonyak a jövedelemkülönbségek (értsd: mindenki jól él), minden kimutatás szerint itt a legkisebb a korrupció, a legszabadabb a sajtó, a szociális háló itt nyújtja a legerősebb védelmet az állampolgárai számára.
Ha megkérdeznénk száz, a közélet iránt amúgy érdeklődő magyar embert, hogy éppen ki a svéd, a dán, a finn, a norvég vagy az izlandi miniszterelnök, nem valószínű, hogy túl sok jó választ kapnánk, vagyis pontosabban egészen biztos, hogy erről fogalma sincs a magyaroknak.
De vajon miért? Szürkék lennének, jellegtelenek? Az északi politikai kultúrában a nagy államférfi képének építése helyett jobban benne van a kooperáció, a puritánság, a bicikli.
Nem kétséges, hogy mindez, amit eddig felsoroltunk, siker, miközben természetesen lehetnek árnyoldalai is az északi létnek, erről is fogunk hamarosan szólni, de az összkép mégis egyértelműen pozitív.
Valami olyan, amit érdemes lenne másolni. Honnan és miből ered az, hogy ezek az államok ennyire eredményesek?  

Nordic Bridge

A Budapesten akkreditált északi nagykövetségek (a dán, a finn, a norvég és a svéd) éppen ebben a témában szervezett Nordic Bridge (északi híd) címmel egy programsorozatot fiatal hazai döntéshozóknak.
André Noël Chaker kanadai ügyvéd, tanácsadó mindezt kívülről és belülről is látja, mert ugyan eredetileg kanadai, de évtizedekig élt Finnországban, ma már finn állampolgársága is van, több könyvet is írt Finnországról vagy ‒ ahogy ő fogalmazott ‒ a finn csodáról.
Chaker szerint a finn csoda alapvetően hozzáállás kérdése, amit három értékválasztás ír le, az általa használt angolszász rövidítéssel ezek a TOP-értékek, vagyis
  • a bizalom (trust),
  • a nyitottság (openness) és
  • a professzionalizmus (professionalism).
Vagyis, ahogy ő írja a finn emberről, az jellemzően csendes, kicsit zárkózott, de korrekt, nagyon bízik a másikban, és maga is megbízható. Chaker szerint nem véletlen, hogy Észak-Európa kimagasló a nemek közötti egyenlőségben, legyen szó akár vezető beosztásokról vagy jövedelemről.  

A sötét oldal

Ingrid Brekke norvég újságírónő szerint azért természetesen nem minden rózsás. Bár a világ a boldog és nyugodt északiakat ismeri, például világszerte terjed a „hygge" dán vagy a „sisu" finn kifejezés erről a pozitív életérzésről, valójában felidézhetjük a térség nagy megrázkódtatásait is.
Minden országnak megvan a maga tragédiája, általában éppen a másikkal szemben elszenvedett nagy vesztesége, országok, területek, háborúk elvesztése, de ezekben az esetekben ami az egyiknek veszteség, az a másiknak siker.
Ahogy egy északi vicc mondja: Mi volt Dánia nemzeti gyásznapja? Az, amikor a norvégok olajat találtak.
De vannak olyan tragédiák is, amelyek mindenkinek csak veszteséget jelentettek.
Ilyen volt a második világháború szenvedései, olykor kollaborációval, árulással, később Olof Palme svéd miniszterelnök meggyilkolása. Modernkori trauma volt Izland pénzügyi csődje, amely a skandináv bankrendszert is magával rántotta. Izlandnak csak 300 ezer lakosa van, de előbb bedöntötte Európa pénzügyeit, majd annyi hamut lökött ki a levegőbe, hogy hetekig felborult az európai légi közlekedés. Súlyos tragédia volt a norvég tömeggyilkos, Anders Behring Breivik 77 áldozatot követelő mészárlása, de a délkelet-ázsiai (elsősorban thaiföldi) cunami is, ahol több mint 500 svéd turista veszítette életét.
Esetleg elmerenghetünk az északi komphajón utazók alkoholfogyasztásán, ahogy az északiak mondják, az országaikban mindenki alkoholt vedelne, csak az szerencsére irtózatosan drága. Az is mélyebb összefüggés lehet, hogy miért születik annyi skandináv thriller és film családon belüli sötét titkokról, beteg tömeggyilkosokról.
Talán a nagy hideg, a telek örökös sötétsége miatt? Lasse Torni finn közíró szerint Norvégiában például egy héten nyolc napot esik az eső, emiatt olyannyira nemzeti viselet lett az esőkabát, hogy az ország legismertebb divatmárkája, a Helly Hansen is esőkabátokat gyárt.
Mindenesetre a nordic noir létező fogalom.
De mégis, a sötét oldalnál sokkal erősebbek a világos színek. Ha végignézzük a térség történetét, azt fogjuk látni, hogy ez a sok különböző ország valahogy minden baj és konfliktus ellenére mégis megtalálta a közös érdekeket és értékeket, és rájött, hogy együtt erősebb, mint külön-külön.
Pedig, ahogy Ingrid Brekke elmondja, ezek az országok tényleg különbözőek.
  • Dánia klasszikus európai uniós állam,
  • Norvégia nem tagja az uniónak,
  • Svédország kimaradt a NATO-ból,
  • Finnországnak más nyelvcsaládba tartozik a nyelve,
  • Izland pedig érdemben kisebb, mint a többiek.
Az északi régió története

De akkor mégis hogyan alakultak ki ennyi különbözőség ellenére a mindenki által vallott értékek? Ha ezen értékek eredetét vizsgáljuk, akár azt is mondhatjuk, hogy a közös történelem meg is magyarázza ezek kialakulását, de voltaképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy az a csoda, hogy a közös történelem ellenére ez a viszonyrendszer létrejöhetett.
Korábban azonban bőven volt példa a barátkozás mellett a véres viszályokra is.
Az északi vidékeken több ezer éve éltek - az olykor igen zord környezeti körülményekkel dacolva - gyűjtögető, vadászó, halászó népek.  

Leif Erikson

Az első északi híresség, aki már jelképe lehetett az északi összefogásnak, Leif Eriksson volt, a nagy utazó, aki először járt Észak-Amerikában, és felfedezte Új-Fundlandot.
Történetéről különböző északi legendák élnek. Az egyik szerint Leif Eriksson megpróbált barátkozni az indiánokkal is, csakhogy a kapcsolatfelvétel nem volt túl sikeres, amikor ugyanis megvendégelte az őslakókat, tejet is kínált, ám a helyiek nem fogyasztottak korábban tejet, és többen rosszul lettek. Az ok vélhetően tejcukor-érzékenység lehetett, de az indiánok azt hitték, hogy megmérgezték őket. A történetnek olyan verziója is fennmaradt, hogy nem Leif Eriksson találkozott az indiánokkal, hanem csak a fia, akit a kialakult konfliktusban meg is öltek. De miért volt Leif Eriksson az északi kooperáció első jelképe? Voltaképpen azért, mert édesapját, aki norvég volt, egy gyilkosság miatt száműzték Norvégiából. Így Leif Eriksson Izlandon született, majd Grönlandon nőtt fel, ahonnan elindult Új-Fundlandra, de később visszatért Norvégiába, és a norvég királyhoz szegődött el. Egész élete során a népek közötti kapcsolatokat ápolta, hiszen több kultúrát is jól ismert, kereskedett. Az ő idején vált először a több nép által lakott régió egységes állammá, Norvég Királyság néven. A norvég királyok fokozatosan átvették az irányítást a Feröer szigetek, Izland és Grönland felett, és szorosan együttműködtek Svédország és Dánia „vikingjeivel" is.  

Rossz marketing

A vikingeknek nem túl jó a globális marketingje, általában vérszomjas, szarvas sisakban kegyetlenkedő hódítókként ábrázolják őket, de ezek az olykor valóban hadakozó népek alapvetően állattenyésztők és hajósok, kereskedők voltak, akik egészen távoli helyekre is elvetődtek az árujukkal, a mai Oroszország vidékeire vagy a mediterrán térségbe.
Az állandó utazással sokféle hatás érte a térséget. Az északi államok például hamar áttértek a kereszténységre. De könnyen bejutottak a fertőző betegségek is az államba, különösen a pestis okozott borzalmas pusztítást ezen országokban. Izland és Norvégia majdnem kihalt, de a fáma szerint egy értékes kultúra, a nyugat-grönlandi valóban a pestis áldozatává vált.
Mi köze ennek a sok hajózásnak, kereskedelemnek a mai sikerekhez? Vélhetően sok. A skandináv államokban óriási érték, hogy mindenki beszél angolul, és a vállalkozások mindig a globális piacban, a nemzetközi értékesítésben gondolkodnak. Hogy egy egyszeri példával éljünk, nem véletlen, hogy a skandináv zenészek, az Abba, az A-ha, Björk, a Europe vagy a Roxette angolul és globális sikerrel indultak el a pályán.  

A kalmari unió

Az északi együttműködésnek és persze az ebből fakadó viszályoknak is a kalmari unió (1397-1524) az egyik legfontosabb jelképe. Az egyes államok összefogtak, és Dánia, Norvégia és Svédország a szuverenitásuk részleges feladása mellett perszonálunióba tömörültek.
A névadó svédországi Kalmar városa akkor a dán és a svéd határon feküdt, és eleinte a dánok voltak a legerősebbek az unióban.
Aztán a vezető szerepért viszály indult, és a konfliktusoknak már ekkor is voltak gazdasági vonatkozásai. A dánok például szerettek háborúzni, a svédek inkább a békés kereskedelemben, a vasexportban voltak érdekeltek.
Dánia ez idő tájt Norvégiát is begyűrte, és a korábbi norvég birtokok átkerültek Dániához. Amikor végül másfél évszázaddal később az unió felbomlott, és Svédország kikiáltotta a függetlenségét, akkor is a dánokkal szemben kellett a svéd nemzeti hős I. Gusztávnak megvívnia a csatáit. Aztán évszázadokig a svédek erősödtek meg, akik egészen komoly birodalommá nőttek, olykor eljutottak a Baltikum, Lengyelország és Németország mellett Csehországba, Oroszországba is.  

Elmaradottság


A sok háború mellett ebben az időszakban az északi régió sok tekintetben elmaradt Európa többi részétől.
Valamelyest ugyan az északiak is hódítottak, gyarmatosítottak, de nem annyira, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Portugália vagy akárcsak Hollandia.
Az északi országok nem voltak igazán jelentősek európai viszonylatban, de az volt a szerencséjük, hogy sokan voltak érdekeltek a függetlenségükben és a semlegességükben, egy ideig amolyan puffert jelenthettek Oroszország, Poroszország, Franciaország és Nagy-Britannia között.
Ám a szegénység sebet ütött az egyes nemzeteken is, emiatt rengetegen kivándoroltak az Egyesült Államokba, mígnem északon is fejlődni kezdett az ipar, a bányászat, a hajógyártás és a nehézipar. A 20. század elejére aztán a svéd, dán hegemóniát megtörték, Norvégia, Izland és Finnország is elnyerte a függetlenségét. És elindult az aranykor. Bár az északi államok történelme a 20. században is teljesen vegyes volt, és valamiképpen a semlegesség, a nyugati orientáció mellett az oroszokkal is megtartott jó viszony jellemezte ezt az időszakot, de mindenképpen felfelé ívelt a régió csillagzata.  

Eltérő pozíciók

Pedig ez sem volt könnyű évszázad. A második világháborúban például a térség országai eltérő sorsra jutottak:
  • Finnországot az oroszok támadták meg,
  • Izland, a Feröer szigetek és Grönland a szövetségesek irányítása alá került,
  • Dániát és Norvégiát a náci németek gyűrték maguk alá,
  • Svédország tudott egyedül semleges maradni.
Többféle trauma maradt a háború után, a finnek rengeteg embert veszítettek, a norvégoknál bábkormány működött, a svédeknek pedig azért lehetett szégyenérzete, mert a semleges Svédország megengedte, hogy a Finnországba vagy Norvégiába tartó német tankok, hadi szállítmányok áthaladjanak a területén.
A háború után viszont az amerikai Marshall-terv segítségével beindult a gazdasági fejlődés az északi régióban. Finnország amolyan semleges közvetítő maradt az Egyesült Államok jelképezte Nyugat és a Szovjetunió megtestesítette Kelet között. Több ízben is Helsinkiben találkoztak a nagyhatalmak vezetői.
Svédország fenntartotta a semlegességét, Dánia, Izland és Norvégia viszont határozottan a nyugatiakat választotta, és belépett a NATO-ba.  

Sokféleség és egység

Bármennyire is vegyesnek tűnnek azonban ezek a pozíciók, az elmúlt hetven évben az északiak nagyon sikeresek voltak, a kulturális, a gazdasági és a politikai együttműködés példamutatóan alakult. 1952-ben alakult meg szervezett közösségük, az Északi Tanács (Nordic Council), és Európa-szerte ismertté és követendővé vált az északi jóléti modell.
Bár természetesen a vállalkozások versenyhátránynak is megélhették olykor a jóléti államot finanszírozó magas adózási szintet, de a társadalmak elérték, hogy a közpénzek felhasználása példamutatóan sikeres és transzparens lett. Így elsősorban az oktatás, de a modern egészségügyi rendszerek is nemzetközi versenyelőnyt jelentettek az országoknak.
Az aktuális helyzet, a végeredmény határozottan pozitív, kooperatív. Az északi országok nem a szétválasztó pontokat, hanem a közös értékeket keresik, amely szemlélet sokkal erősebbé tesz egy adott régiót. Könnyű analógiát találni Kelet-Közép-Európával, és természetesen a V4-kezdeményezés is tekinthető valami hasonlónak. Már csak az a kérdés, hogy mennyire leszünk képesek a szlovákokkal úgy közös értékeket találni, mint ahogyan egy svéd képes egy izlandival.    


A gemkapocs
.


Sorold fel a híres norvég találmányokat! Gemkapocs, és jaj, vége is a listának ‒ Lasse Torni vicce talán túlzás, de Johan Vaaler norvég mérnök találmánya különös jelentőséggel bír Norvégia lakosai számára. 1940-ben a nácik elfoglalták az országot, és megtiltották a helyi lakosoknak, hogy a száműzött norvég király, VII. Haakon jelvényeit viseljék. A norvégok ekkor a nemzeti büszkeség jeleként gemkapcsokat viseltek a ruhájukra tűzve, és a kis eszköz lett az ellenállás szimbóluma. Oslóban ma egy méretes gemkapocsemlékmű idézi vissza a régi történetet.



Hozzászólások