Fent, északon!

Svédország a nemzetközi gazdasági munkamegosztás egyik legsikeresebb országa. Ráadásul nemcsak az iparban vagy a startupvilágban, de a divatban, a könnyűzenében vagy a sportban is naphosszat lehetne sorolni a sztárjaikat. Vajon mitől? Hiszen hideg van, ők maguk is elég ridegek, csak valahogy nagyon normálisak.

Számomra Svédország egészen varázslatos hely. Azt ugyan sohasem érzem, hogy különösebben barátságos lenne. A svédek mindenképpen korrektek, kicsit bővebben kifejtve rettentő normálisak, pontosak, megbízhatóak, de többször éreztem úgy, hogy nehezen oldódnak, távolságtartóak, egy magyar újságíró túlzott, azonnali haverkodási kísérlete inkább zavart kelt, mint pozitív fogadtatásra talál. Érzésem szerint ráadásul miközben nyitottak, szociálisan érzékenyek és liberális gondolkodásúak, a mindennapokban mégis elég konzervatívak. Akár az öltözködésükben, akár a nyelvhasználatban, nem divat a feltűnés, a harsányság, a túlzás. Semmi púder, kedveskedés, még udvariaskodás se nagyon. Mást jelentenek a szavak is, mint Kelet-Európában. Ha egy svéd család meghív, és azt írja, hogy „16 órára várunk benneteket, és lesz ennivaló is", akkor az egyrészt valóban 16 óra, 16.10-kor már tényleg kellemetlen lehet a késésünk, és az általunk várt vacsora könnyen lehet, hogy csak egy adag salátát vagy egy kisebb szendvicstálat takar.

Fika és kaka

Valahogy mintha a főétkezések nem is lennének fontosak a svédeknek, viszont - sajnos nehéz kihagyni az áthallások ziccerét - a fika és a kaka igen. A Jóisten a tanúm, hogy ez valóban két ideillő svéd kifejezés lesz. A svédek ugyanis egyszerűen imádják a kávét. A kávéfogyasztás nagy globális versenyében a finnekkel, esetleg a hollandokkal versenyezve mindig az élen végeznek. Erre én már egészen fiatalon találtam forrást. Mindig is, már gyerekkoromban is érdekelt a svéd kultúra, mert édesanyám svédül is tanult az egyetemen, voltak otthon svéd nyelvkönyveink. Ezeket lapozgattam olykor, aztán - persze már magyarul - elolvastam a száz éve meghalt svéd író, August Strindberg néhány könyvét. A nőgyűlölőnek tartott és fóbiássá váló író nagy nyomorban nőtt fel, és témaválasztásaiban is olykor visszatért az akkor még nagyon szegény svéd vidéki élethez. Nem sokra emlékszem már a könyveiből, de arra igen, hogy mindig mindenki pálinkás kávét ivott.
Szóval a fika az valami kávészünet-féleséget jelent. Néha úgy éreztem, hogy a svédek nem is nagyon ebédelnek, de arra, hogy kávézzanak és sütizzenek, arra inkább szakítanak időt, és itt jön a képbe a kaka, vagyis a süti (néhány északi kifejezésről lásd Ki mit adott a világnak? című keretes írásunkat!)

Globális értékek

Az északiakról, így a svédekről sokféle pozitív, részben üzleti sztereotípiánk lehet. Például az, hogy jól beszélnek nyelveket. Ez igaz, a hollandok és a svédek ebben világbajnokok, az angol valóban teljesen természetes második nyelv mindenhol, miközben az a tapasztalatom, hogy még a nagyon nemzetközi cégeknél sem válik vállalati nyelvvé, ha tehetik, azért sokkal szívesebben használják a hollandot vagy a svédet, de valóban jól tud mindenki angolul. A következő, ami eszünkbe juthat, az a csúcstechnológia, vagyis az, hogy nagyon jó minőségű termékeket gyártanak. Igen, a Volvo, az Electrolux vagy a Saab-Gripen biztosan segített ilyen imázst elterjeszteni. Ám ha van svéd csoda, és szerintem ez egy létező fogalom, akkor talán az a legfontosabb, amit egyszer Árvai Péter mondott nekem a Figyelőnek adott interjújában. A Prezi alapítója Svédországban nőtt fel, és a svédek sikerét elsősorban abban látja, hogy ők valahogy kicsi gyerekkoruktól a nemzetközi sikerekre lőnek.
Árvai Péter így fogalmazott: „Svédországban a nemzeti identitás része az, hogy az ország képes létrehozni olyan dolgokat, amelyek globálisan is értékesek és eladhatók. Erről szól az IKEA, a Volvo, az Ericsson, de akár az Abba is. Sőt, a svéd Alfred Nobel is azért alapíthatta világhírű díjait, mert egy nemzetközileg sikeres vállalkozásból meggazdagodott. Egy svéd nehezen mond le a nemzetközi kapcsolatokról, a nyitásról, mert tudja, hogy az egészségügyi ellátást, a nyugdíjat, a jó iskolarendszert mind annak köszönheti, hogy vannak olyan cégei, amelyek képesek az egész világra exportálni."

Igazi sikerek

Tényleg ettől megy ennyire jól a svédeknek? Szerintem igen, mert valahogy mindig a nagy versenyeket, az igazi nemzetközi megmérettetéseket szeretik. Sportban sem csak a lokális, csak északon űzhető sportokban jók (bár például Ingemar Stenmark síelő neve biztosan sokaknak cseng ismerősen), de a legglobálisabb, a legversenyképesebb sportokban is, így teniszben (Björn Borg), fociban (Zlatan Ibrahimović) vagy pingpongban (Jan-Ove Waldner) is voltak vagy vannak legendás hőseik. A sport amúgy valóban életformának tűnik. Természetesen nehéz ezt pár látogatás benyomásai alapján reálisan megítélni, de egyszer volt szerencsém egy kis településen az „erdő szélén" lakni, és érdekes volt nézni, hogy akár hétköznap kora reggel is folyamatosan rohamozzák az erdőt a futó, gyalogló, nordic walkingos bottal ügető polgárok.
Hasonló a helyzet a zenében is. Az elmúlt negyven évben állandóan angolul éneklő svéd sztárok tűntek fel, az Abba mellett is sorolhatók a nagy nevek: Roxette, Europe, The Cardigans, Ace of Base, Dr. Alban vagy Avicii.
Ezek a sport- és zenei sikerek túlmutatnak azon, hogy a svédek dolgosak, fegyelmezettek, szerények (Ibra természetesen utóbbi jellemzőjét tekintve erős kivétel), vagy azon, hogy tudnak angolul. Ez valami olyan sikerfaktor, amely mélyről jön. És biztosan újra is termelődik.
Nézzük csak meg a vállalkozásokat! Az üzleti életben is sorra feltűntek az elmúlt száz évben nagy és sikeres svéd cégek, legyen szó bútorról, divatról, autóról, csomagolóiparról vagy repülőről, de az Új, majd a Legújabb Gazdaságban is ugyanolyan jók a svédek. A Skype-ot vélhetően nemcsak a svédek, de az észtek és a dánok is magukénak vallják, hiszen ez egy koprodukciós fejlesztés volt, mindenesetre Niklas Zennström, az egyik ötletgazda svéd volt. Biztosan svéd viszont a Spotify, a rendkívül népszerű ingyenes, zenestreamelő szolgáltatás.
A svéd gazdaság menőségét rengeteg számsor is bizonyítja, vannak ebben gazdasági jellegűek, mint a GDP és hasonlók, de amik igazán vonzóvá teszik Svédországot, azok inkább az életminőség szubjektív, de mégis mérhető paraméterei. Azok a számsorok, amelyekben a közügyek tisztaságát (a korrupció elleni fellépést), az egészséget, a boldogságot vagy az oktatás minőségét is mérik. Ezek a listák ugyanis nehezen képzelhetők el úgy, hogy Svédország ne legyen az első ötben.

Magyarok-svédek

Svédország lakossága teljesen összevethető Magyarországéval, miközben méretei és gazdagsága egészen más. Náluk ötször akkora területen éppen annyi ember él, mint itthon (10 milliónál valamivel kevesebben). Pár éve még vagy 500 ezerrel többen voltunk, de a magyar népesség apad, a svédek pedig gyarapodnak, elsősorban persze bevándorlással. A nagyon befogadó és szociálisan érzékeny államban egyébként a migráció immár bevallottan nagy kihívás, amely komoly feladatok elé állítja az államot. Bizonyos kerületekben, olykor a városokon kívüli telepeken teljesen reménytelen gettók alakultak ki. Magam laktam például a Stockholmhoz közeli Nackában, ahová a Stockholmból induló HÉV-szerűségek átmentek egy olyan, elsősorban szomáliaiak lakta városrészen, amelynek tényleg Bronx-jellegű hangulata van, és kívülről úgy tűnt, mintha egy kicsit az állam is elengedte volna már azt, hogy ott is svéd világot biztosítson, svéd szolgáltatásokat nyújtson.
Amúgy folytatva a magyar analógiát, ha agglomerációval együtt nézzük, akkor a fővárosok is éppen 2-2 milliósak. Igaz, Stockholmban ez csak a bő vonzáskörzettel együtt érvényes, maga a közigazgatási főváros kifejezetten kicsi, egymillió fő alatti település. Ami azonban az utcaképet illeti, az északi ország sokkal gazdagabbnak tűnik, mint Magyarország. Persze jóval drágább is. Életemben egyszer éreztem olcsó helynek, amikor Norvégiából érkeztem, amely egészen elképesztően drága, de a magyar pénztárcának Svédország is nagyon húzós. A Big Mac-index szerint ugyan csak kétszer drágább, de egy-egy étteremben, ahol a szolgáltatások árainak a különbsége is bejön, én inkább a háromszoros-négyszeres különbséget véltem felfedezni. Egyetlen dolog van, ami olcsóbb, igaz, azt nagyon szeretem: a kinti boltokban a lazacfilé valahol az egyszerűbb felvágottak árában kapható.

A számok amúgy azt mutatják, hogy az egy főre jutó GDP még kétszer akkora sincsen. A Sweden Hungary Business Guide adatai szerint Svédországban 46 500 dollár, míg nálunk 25 600 dollár az éves, egy főre jutó GDP, de az észlelés már csak azért is erősebb lehet, mert a fizetésekben viszont minimum négyszeres a különbség.
A svéd-magyar kereskedelmi kapcsolatok ma sem rosszak, de azért még lenne mit fejleszteni, a 2015-ös adatok szerint Svédország 594 millió eurónyi árut adott el nekünk, mi viszont 978 millió eurónyi terméket értékesítettünk. Én személyesen csak Mogyi magvakat láttam a svéd boltokban, de a házigazdáink mesélték, hogy Zwack Unicumot és magyar borokat is lehet kapni. Ezt persze nem az ABC-kben, csak a speciális alkoholboltokban, ahová mi nem mentünk be. Viszonylag sok svéd él Budapesten, a mintegy 180 Magyarországon is működő, svéd tulajdonú cégnél is dolgoznak néhányan, de vannak tanulók, diplomaták, férjek, feleségek, úgy összesen kétezren. Ismét a Sweden Hungary Business Guide oldalait felhasználva, rengeteg cég van, amelyikről talán nem is tudjuk, hogy svéd, esetleg még a szektorukat sem tudnánk meghatározni, de itt vannak nálunk, és valamiképpen már biztosan találkoztunk a nevükkel. Ábécésorrendben néhány közülük: ABB, Astra Zeneca, Electrolux, Ericsson, H&M, Husqvarna, IKEA, Kinnarps, Lindab, Saab-Gripen, Scania, Skanska, Tetra-Pak, Volvo.
Svédországban persze sokkal több magyar él, 56-osok vagy a szabad munkaerő-áramlást kihasználó fiatalok.

Turizmus

Svédországban az idegenforgalom talán nem annyira meghatározó, délen vannak a nagyobb városok, inkább ott laknak az emberek, viszont északon hatalmas területek járhatók be szinte érintetlen tájakon. Kevés olyan ország van, amelyik elmondhatja magáról, hogy az erdők teszik ki a területének nagyobbik részét. Svédország ilyen, nagyon sok például a fenyő, talán nem véletlen, hogy az ország faipari és papíripari nagyhatalom.
Aki egy kicsit is szereti a természetet, annak a svéd vidék nagyon klassz hely. Még az sem feltétel, hogy túrázzunk, elég a nagyobb városi parkokban járni egyet, és rögtön megértjük Selma Lagerlöföt és azt, hogy miért a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című „vadludas" kaland vált a nemzetközileg legismertebb svéd irodalmi művé. Mindenütt jó a levegő, csodálatos a madárvilág.
Az én kedvenc állatom már az indiános könyvek korából a rozsomák volt. Bár északon nem jártam, így természetesen a szabadban sohasem láttam rozsomákot, de nekem már az is nagy élmény volt, hogy a stockholmi Skansenben találkozhattam velük. A torkosborznak is nevezett (latinul gulo gulo) lény egy nagy testű menyétféle, amelyből alig kétezer él már csak a világon. Nagyon különleges állat. Nem alszik téli álmot, és az sem érdekli, hogy este van vagy nappal, saját ritmusa van. Az élelemszerzést és a pihenést váltogatja pár óránként. Állatkertekben nehéz tartani, mert olyan intelligens és ügyes, hogy szinte bárhonnan könnyen meglóg, ami már csak azért sem leányálom, mert ha olyanja van, akkor az embert is megtámadja. Nyáron amúgy ügyetlenül mozog, elvan tetemekkel, bogyókkal, de télen, amikor kevesebb a táplálék, és a havon már nagyon ügyes a mozgása is, a nála sokkal nehezebb állatoknak is nekiesik.
Például a rénszarvasnak vagy a jávorszarvasnak is. Magam ugyan nem vadásztam soha ilyenekre, de jávorszarvas-pörköltet én is ettem. Jó volt, de azért a magyar vadételekhez képest nem hagyott bennem eltérő élményeket. Ha már gasztro, én főleg a halakat, a tengeri dolgokat szeretem Svédországban, na és a húsgolyót, amely hála az IKEA élelmiszershopjának, itthon is kedvelt ételünk. Azt például nagyon élveztük, hogy amikor a feleségemmel olcsóbb szállodákat kerestünk, jó eséllyel akkor is a reggeli része volt a lazac, a húsgolyó, valamilyen szószos hering vagy kaviárkrém. Mivel ezeket egytől egyig nagyon szeretem, számomra az amúgy egyszerűbb svéd gasztronómia mindig élmény. Amúgy a kaja drága, de az még pozitívum, hogy bárhol is eszünk, az utcán vagy a pályaudvarokon, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy egy-egy szendvics vagy egy ráksaláta friss lesz és gazdag. Nekem még az volt szembetűnő, hogy az erdei bogyókat is mennyire kedvelik itt. Azt ugyan sohasem tudtam megjegyezni, hogy az egyes „berry"-k közül melyiket hogyan is hívják magyarul, így ezeket ajánlani sem nagyon tudom, de egyet megjegyeztem. A cloudberry, magyarul mocsári hamvas szeder, egy sárga színű, itthon általam sohasem látott gyümölcs. Na, az például nagyon finom volt magában is, lekvárnak is. Az erdőket járva mi is sokat szedreztünk, de ilyet persze nem találtunk. Sőt, azt hallottuk, hogy annyira nagy érték, hogy a svédek és a finnek külön munkaerőt importálnak minden évben a felkutatására. Van ugyanis egy olyan gonosz tulajdonsága ennek a növénynek, hogy valóban az elhagyatott mocsaras vidékeken bújik meg.

Ki mit adott a világnak?

Jellemző-e egy népre, hogy milyen szavakat adott a globális nyelvkincsnek? Nem tudom, talán. Mi magyarok például nem olyan sokat, de ahhoz képest, hogy milyen kicsi nép vagyunk, akár büszkék is lehetünk. A goulash és a paprika szavak globálissá válása a jó konyhánkat dicséri, itt-ott használják a huszár és a hajdú változatait is, esetleg a csárdást. Az angol coach (kocsi) elnevezés eredete is a Komárom-Esztergom megyei Kocs község nevét hirdeti, itt gyártottak először ilyen járművet. Utánanéztem, ezt valóban nemcsak mi gondoljuk így, hanem az angolszász etimológiai szótárok is leírják. Mondják, hogy a biro angol szó a tollat jelenti, magam ezt nem hallottam angol beszélgetésben a tollra, de az biztos, hogy amennyiben használják, akkor Bíró László feltaláló nevét viseli. Az ausztrál őslakosok nyelvéből is egész sok szó lett globális, így a koala, a bumeráng, a dingó. Biztos nem sokan tudják, hogy a robot cseh eredetű, a zsiráf arab, a szafari pedig szuahéli.
Az orosz nyelvből elég sok rossz hangulatú kifejezés terjedt el világszerte, így a kalasnyikov, a bolsevik, a nomenklatúra, a pogrom vagy a kolhoz. De vannak azért jobban csengő nemzetközi szavaik is, a balalajka, a babuska, a szamovár, a szputnyik, a matrjoska vagy a vodka.
A svéd nyelv közeli nyelvcsaládban él a dánnal és a norvéggal. Akik ezeket a nyelveket használják, megértik egymást. Az egykori ónorvég (Old Norse) nyelvből több kifejezés is globális lett, vagy legalábbis az angolban visszaköszön. Például a viking vagy a skandináv kifejezéseket mindenhol értik, míg az angol szavak közül a cake (süti) a cikkünkben már említett kaka egy verziója, a thursday (csütörtök) pedig Thor Isten napját jelentette eredetileg (Thor's day). Az ablak (window) a szél szeme, a vindauga északi kifejezésből ered, a knife, vagyis a kés a vikingek knifr elnevezésű kése volt. Végül van egyetlen tökéletesen svéd és teljesen globálissá vált kifejezés is, az ombudsman. Mint tudjuk, ez valamely kisebbség vagy emberi jog országgyűlési biztosát fedi. Hát nem jobb ilyen kifejezést adni a világnak, mint a pogrom?

A leggazdagabb svédek

Egy kelet-európai gazdaglistával összehasonlítva nagyon üdítő az, ahogyan a svédek gazdagodnak. Magyarországon alig látni olyan embert a listán, aki tisztán magánalapon gazdagodott volna meg, és nem az állammal üzletelt volna. Egy orosz listán is sok az oligarcha, aki szerencsésen hozzájutott egykori állami cégekhez, vagy a Kreml segítségével állami üzletekben lehet kvázi független nagymenő. A svéd milliárdosok viszont vállalkoztak, és sikeresek lettek. A leggazdagabb svédet, Ingvar Kamprad-t az IKEA-t tette naggyá, és lett 60 milliárd dollárjával globálisan is topversenyző. A második helyezett Stefan Persson 20 milliárd dolláros vagyonát a H&M divatcéggel szerezte. A listáról többen is a Tetra-csoport részvényesei, és felkerültek a legjobb sportolók is, Björn Borg teniszező, aki alsóneműmárkát épített, vagy Zlatan Ibrahimović, akinek a sport mellett óriási reklámértéke is van. A zenészek közül Benny Andersson, az ABBA egyik férfitagja lett nagyon gazdag, de rajta is túltesz Martin Karl Sandberg, vagy művésznevén Max Martin. A dalíró olyan sztárokkal is dolgozott, mint Britney Spears, Celine Dion, a Backstreet Boys vagy Bon Jovi. Vagyona alapján azért nincs az ötven leggazdagabb svéd között, de Magyarországon biztosan dobogós lenne.

Hideg

Svédországban, különösen délen, az útikönyvek szerint mérsékelt az időjárás. Lehet, hogy nekem csak pechem szokott lenni, de szerintem nagyon hideg van. Tudjuk, északi ország, de valamiért az északiságánál is sokkal hidegebb van. Ha megnézzük a térképet, egyáltalán nincsenek a déli svéd városok északabbra, mint Skócia például, de engem már többször is megcsalt a térkép. Voltam márciusban úgy Malmőben (ami teljesen délen van ugyan), hogy minden létező réteget magunkra kellett vennünk a feleségemmel, annyira fáztunk. A svédek persze könnyű kabátkákban, esetleg zakóban, sapka nélkül flangáltak. Annyira nem tudtak mit kezdeni a látványunkkal, hogy egyszer egy kedves hölgy behívott minket egy udvarba. Kiderült, hogy levest osztanak. Ekkor azért elgondolkodtunk a külsőnkön, de tényleg arra jutottunk, hogy nem lepukkantak vagyunk, csak annyira be voltunk bugyolálva, hogy hajléktalannak nézhetett minket. De nyáron is voltunk úgy vendégségben svéd barátainknál, hogy a teraszon üldögéléshez el kellett kérnem a házigazda kabátját, mert még a pulóver sem volt elég.

Női arányok

Svédországban legendásan magas a női egyenjogúság mértéke, a női vezetők aránya. Erről is érdekes összehasonlításokat olvasni a Sweden Hungary Business Guide-ban. Miközben Magyarországon a miniszterek között nincsen nő, addig a svéd kormányban a miniszterek fele-fele arányban nők és férfiak. A parlamenti képviselők között is látványos a differencia, itthon csak minden tizedik képviselő nő, Svédországban a 43 százalékuk. Ugyanakkor érdekes módon van, amiben mi járunk előrébb: a legnagyobb vállalatok első számú vezetői között Magyarországon 20 százalék, míg Svédországban csak 13 százalék a női vezetők aránya.



Hozzászólások