Előny vagy hátrány? Bal kézzel a jobbkezesek világában

Egyesek úgy vélik, hogy a balkezesek sokkal kreatívabbak, mint a jobbkezesek. Vannak, akik remek hasznát veszik balkezességüknek, például a sportban. Ám valószínűleg mind a mai napig azok vannak többen, akik ennek a tulajdonságuknak inkább csak a hátrányait érzékelik. Vajon mások-e a jobbkezesekhez képest kisebbségben lévő balkezesek - domináns kézhasználatukon túl? És hogyan viszonyul hozzájuk a mindenkori többség?

A „bal" szót nyelvünk egyértelműen negatív tartalmakkal társítja. Az ügyetlen ember például kétbalkezes. Baljós jeleket emlegetünk, ha valaminek a rosszra fordulását észleljük, bal lábbal keltünk fel, ha rossz napunk van, és balul sült el, ami nem sikerült. Ha egymás után többször is balul sült el valami, akkor könnyen lehet, hogy egyenesen a balszerencse üldöz minket. Eszünkbe juthat nemzeti himnuszunk szövegének egyik sora is: „Bal sors a' kit régen tép". Magyarországon a balsorsúakra és balkezesekre már az Árpád-házi királyok korában azt mondták: balog - ebből utóbb személynév, majd családnév lett. Ma a későbbi magyarosítókkal együtt összesen közel 100 ezren viselik nálunk e vezetéknév különféle változatait.
Hasonló párhuzamokat fedezhetünk fel más nyelvekben is; emellett a kulturális hagyományokban ugyancsak bőven találhatunk példát a balkéz-használat, illetve a balkezesség negatív előjelű megkülönböztetésére. Indiában és sok arab országban kizárólag jobb kézzel illik enni, míg a bal kéz higiéniás célokat szolgál, azaz „tisztátalan". A balkezességet ezeken a helyeken általában nem nézik jó szemmel. Indonéziában egyenesen az a szokás alakult ki, hogy a balkezes gyerekek kezét törzsükhöz kötözték, és még rosszabbul jártak az Afrika délkeleti részén élő kafferek, akiknek domináns bal kezét leforrázták, forró homokba dugták. Ezek a nem épp humánus eljárások természetesen az átszoktatást szolgálták.
A példákat még hosszasan sorolhatnánk, ám nem szükséges értük messzire menni: a 20. század közepéig nálunk is folyt az átszoktatás - fizikai és lelki erőszak bevetésével egyaránt.

Kártékony elméletek

Az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, az 1893 és 1897 között megjelent A Pallas nagy lexikona így ír a balkezességről: „Balkezü - (balog, balogsuta, balogács, suti, sete), az, aki foglalkozás közben (evésnél, vágásnál, játszásnál) balkezét használja, jobb kezére pedig ügyetlen. A B.-ség okát biztosan megállapítani nem sikerült; némelyek abban keresik, hogy a bal kar ütőere közelebb ered a szivhez, mint a jobb karé. A gyermekeket idejekorán le lehet szoktatni a B.-ségről. Lombroso tanár szerint a müveletlenebb népfajoknál, valamint a bűntetteseknél is igen gyakori."
Ami a fenti hivatkozást illeti, Cesare Lombroso (1835-1909) olasz kriminológus, orvos azt az álláspontot képviselte, hogy a kriminalitás öröklött, és hogy „a született bűnöző" fizikai jelek alapján azonosítható. Elméletét nem csupán egyénekre, de társadalmi csoportokra nézve is érvényesnek tartotta, ami utóbb remek hivatkozási alapot jelentett a nemzetiszocialista fajelmélet kibontakoztatásához. Lombroso torinói börtönlakók vizsgálata alapján azt is megállapította, hogy azok balkezességének valószínűsége a lakossági átlaghoz képest akár tízszeres is lehet. 1876-ban megjelent, A bűnöző ember című könyvében finoman szólva is lesújtó képet fest a balkezességről: „Nem feltételezem, hogy valamennyi balkezes gonosztevő, csak azt mondom, hogy a balkezesség, amely még sok más tényezővel kapcsolatba hozható, előidézheti az emberi nem legnagyobb gyarlóságait."
Szélsőséges felfogása nem tekinthető egyedülállónak. Gaëtan Delaunay (?-1885) francia orvos egy 1882-ben közreadott tanulmányában azon meggyőződésének adott hangot, hogy a „fejlettebb" emberi rasszok képviselői között alacsonyabb a balkezesek száma, mint az alacsonyabban fejletteknél, hogy a nőknél a balkezesek aránya magasabb, mint a férfiaknál, továbbá hogy az átlaghoz képest magasabb a balkezesek és ambidexterek (mindkét kezüket egyformán ügyesen használók) száma az értelmi fogyatékosok és az epilepsziások körében. Tehát a humán evolúciós fejlődés a jobbkezesség irányába mutat.
Egy másik francia orvos, Victor Galippe (1848-1922) is hasonló következtetésre jutott, azt hangoztatva, hogy mindenki, aki valamiféle fizikai anomáliát mutat (pl. kancsalság, szeplők, balkezesség, hat ujj, szájpadhasadék, előreálló felső fogsor, testdeformitás), gyengébb erkölcsű és intellektusú a többinél, mi több: degenerált. Különösen veszélyesnek nevezte a balkezeseket, akik szerinte jelentős hajlamot mutatnak a helytelen viselkedésre és a bűntettek elkövetésére.
Az evolúciós elmélet atyja, Charles Robert Darwin (1809-1882) angol természettudós, akinek legkisebb gyermeke balkezes volt - tudván, hogy rokonságában utódján kívül több más balkezes is akadt már -, örökletes betegségnek tartotta a balkezességet.
Freud orvos barátainak egyike, a Berlinben praktizáló dr. Wilhelm Fliess (1858-1928) fül-orr-gégész is „tudományos" alapon feltételezte, hogy a jobb- vagy balkezesség és a szexuális orientáció szoros összefüggéseket mutat, mégpedig olyan módon, hogy a balkezesség a homoszexualitás kifejeződése lehet. Azokkal a feltételezésekkel is egyetértett, melyek szerint a balkezesek és az ambidexterek hajlamosabbak a prostitúcióra és a bűnözésre.
Mindezek után nemigen csodálkozhatunk azon, hogy a tanítók és a szülők, ha balkezességen kaptak egy gyermeket, mindenáron igyekeztek arról „leszoktatni" őt.

Engedékenyebb szellemben

Persze nem minden tudós vallott szélsőséges elveket. Egy neves angol polihisztor, Sir Thomas Browne (1605-1682) például már 1646-ban védelmébe vette a balkezeseket és ambidextereket Pseudodoxia Epidemica című művében, melyet a hiedelmek és babonák, áltudományos nézetek leleplezésének szentelt. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) filozófus, író Emil, avagy a nevelésről című, 1762-ben közreadott könyvében azt javasolta: hagyják, hogy a gyermek szabadon dönthesse el, melyik kezét használja. Azonban az ezekhez hasonló hangok csak most, az elmúlt század utóbbi évtizedeiben erősödtek fel.
Az új, megengedőbb felfogásmód nyomait már a Révai testvérek által 1911 és 1935 között kiadott Révai nagy lexikona is magán viselte, jóval óvatosabban, körültekintőbb módon és részletezőbben közelítve ehhez a témához, mint a korábban említett Pallas. A lexikon szerkesztője jelezte például, hogy „Állítólag nök, gonosztevők, szellemileg elmaradottak, civilizálatlan népek között a balkezesség sűrűbben fordul elő", ám hozzátette: „ez azonban még megerősítésre szorul".
A lexikon balkezességről szóló szócikke megpróbálta körüljárni a lehetséges okokat is: „A B. okai nyilvánvalóan a körülményekben gyökereznek, amelyek az embert jobbkezüvé teszik. Hogy melyek azok, még teljes biztonsággal nem tudjuk. Voltak, akik a jobbkezüség okait külső körülményekben keresték; így azt állították, hogy vallásos szokásból ered: az ősember, mint azt némely nép ma is teszi, a napot imádván, kelet felé fordult imája közben, így azután természetesen a nap az északi félgömbön a jobboldala felé esett, tehát a jobboldalát különbnek tartotta, mint a balt. Azonban ezen feltevésnek tarthatatlansága nyilvánvaló, mert hiszen akkor a déli félgömbön élő emberek mind balkezüek lennének."
Más lehetőségekre is kitért: „Állították továbbá, hogy a jobbkezüség nevelés eredménye. Ez sem valószínű, mert számtalan esetet látunk, hogy jobbkezes szülőknek balkezes gyermekük van, dacára az intésnek, büntetésnek. A jobbkezüséget a harcászati teoriából is magyarázzák, abból, hogy valaha pajzzsal balkézzel a szivet védték és a jobbkézzel hadakoztak, felismervén igen korán a szivsérülések veszedelmes voltát és baloldalas elhelyezését."
A lexikon a biológiai okokat is igyekezett felvázolni, köztük a súlypontteóriát, mely szerint a jobbkezűség gyakoribb előfordulása a test jobb oldalának nagyobb súlyából adódhat (ez a testfelünk azért nagyobb súlyú, mert ott a máj), vagy azt a feltételezést, hogy a jobb kar vérellátása kedvezőbb, mivel annak fő artériája a szívhez közelebb ered. De az agyféltekék eltérő funkcióiról is szól, azt a feltételezést ismertetve, hogy a balkezesek agyféltekéi a jobbkezesekéhez képest másként működhetnek: beszédközpontjuk velük ellentétben nem a bal, hanem a jobb féltekében található. Jobbkezeseknél „pl. gutaütéseknél a jobb testfél bénulása rendesen együtt jár a beszélőképesség elvesztésével. Balkezüeknél azt tapasztalták, hogy ez is megfordítva van: a bal testfél bénulása (a jobb agy velőjében történik a vérzés) jár együtt afáziával, míg a jobboldalé nem. A balkezesség oka tehát az ú. n. transpositio cerebriben, az agyvelő fordított fejlettségében van".
Végül pedig az sem mellékes dolog, hogy a lexikon a balkezesek átszoktatásának problémáira is kitér: „nincs értelme tehát, hogy ellene valami erélyesen küzdjünk, annál kevésbé, mert az egyénre semminemű hátránnyal nem jár, sőt ha erőszakkal a jobbkéz használatára szorítjuk őt, megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy valamely esetleg vele született kézügyességét kifejlessze, mert a született balog jobbkézzel sohasem érheti el azt az ügyességet, amit a balkezével elérne."

Értelem és érzelem

Arról a felfedezésről, hogy a beszédképesség elveszítése és a bal agyfélteke sérülése szorosan összefügg, már 1836-ban beszámolt a Francia Orvosi Társaságban Marc Dax (1770-1837). Következtetése, hogy a két agyfélteke eltérő működéseket irányít, mind a mai napig helytálló. Később még számos más jeles orvos is vizsgálta ezt a témakört, és ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a beszédképesség az emberek 95%-ánál valóban a bal féltekéhez kötődik. Újabb kutatások szerint a jobb- és balkezesség, illetve a beszédközpont agyféltekéje között (a Révai-lexikon állításával ellentétben) nincs annyira szoros kapcsolat. De akkor végül is milyen biológiai okok állhatnak a balkezesség hátterében?
Ezt kutatta a Leicesteri Egyetem munkatársa, dr. Marian Annett (1931-) is, aki szerint a jobbkezesség fokozatosan alakulhatott ki emberré válásunk során. Nem csak ő, más tudósok is úgy vélik, hogy őseink között még sokkal több lehetett a kétkezes, azaz valaha egyik kéz sem részesült előnyben. A jobbkezesség a rézkorban, körülbelül 6000 évvel ezelőtt válhatott uralkodóvá, ami a két lábra emelkedésre és az ebből adódóan felszabaduló kezek munkamegosztására vezethető vissza. Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor is rögtön felmerül egy újabb kérdés: miért épp a jobbkezesség gyakoribb?
Dr. Marian Annett azt állítja, hogy ennek genetikai háttere van - nevezetesen, létezik egy olyan gén, amely kétféle formában fordul elő. Az egyik változata a „jobbra tolódás", a másik változata a „balra tolódás" irányában hat. Az ember evolúciós fejlődése, illetve a beszéd és a javarészt bal agyféltekés beszédközpont kialakulásának folyamata során, vélhetően mutáció következtében, az előbbi vált dominánssá. Ha valakinél mégis öröklődik a balra tolódásért felelős gén, az önmagában nem idéz elő balkezességet. Ami viszont balkezességet eredményez, az a jobbra tolódásért felelős gén hiánya, mivel ilyenkor válhat dominánssá a gén másik változata.
Azonban mégsem dőlhetünk hátra elégedetten azzal, hogy most már tisztában vagyunk mindennel, amivel csak kell, hiszen ha a balkezesség csak a géneken múlna, akkor az egypetéjű ikerpárok minden esetben azonos domináns kézzel rendelkeznének - márpedig ez nem így van! Az okokat tehát tovább keresik a tudósok. Némelyikük a születési stressz, illetve a szüléskor fellépő oxigénhiányos állapot rovására írják a balkezességet, akad, aki a magzat méhen belüli elhelyezkedésében és mozgásában vagy az egyik testfél erőteljesebb méhen belüli fejlődésében látja a magyarázatot, mások a hormonális hatásoknak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. A balkezesség kialakulását tehát nagy valószínűséggel több, egymással kölcsönhatásban álló tényező befolyásolja, amelyekről még mindig bőven lenne mit megtudnunk.
Általában véve elmondható, hogy a balkezeseknél a jobb agyfélteke domináns, míg a jobbkezeseknél a bal agyfélteke. Az ellentétes oldali dominanciát az agyidegek kereszteződése magyarázza. Míg az „értelmes" bal agyfélteke analizál, kontrollál, időérzékkel bír, gyakorlatias, részletek iránt fogékony, racionális, logikus és a nyelvi, matematikai műveletek központja, addig az „érzelmes" jobb agyfélteke terepe a kreativitás, a fantázia, az ösztönösség, az intuíció, a képi látásmód, a szintetizáló, illetve az analógiás gondolkodás, a térlátás, a muzikalitás. Ám arra egyelőre nincs egzakt bizonyíték, hogy a balkezesek kreatívabbak lennének a jobbkezeseknél.
Természetesen egyik agyfélteke sem „okosabb" a másiknál, csak mindkettő mást tud - és nagyon szerencsés dolog, ha összehangoltan, kiegyensúlyozott módon működnek.

Hogyan írnak a balkezesek?

A felnőtt lakosság körében ma a balkezesek aránya világszerte 8-15% között mozog. Arányuk korábban sokkal alacsonyabb volt, ami minden bizonnyal az erőltetett átszoktatásnak tudható be. S bár a korábbi források azt hangsúlyozzák, hogy a balkezesek nagyobb része a nők közül kerül ki, valójában a férfiak közül. Mindemellett igaz, hogy az átlaghoz képest gyakoribb egypetéjű ikreknél, továbbá az olyan betegségben szenvedőknél, mint például az epilepszia, a Down-szindróma, az autizmus vagy a szellemi visszamaradottság. Az is tény, hogy a balkezesség Nyugat- és Észak-Európában, valamint Afrikában ritkább, míg Dél-Ázsiában, Kelet-Európában és Délkelet-Ázsiában sűrűbben fordul elő. Természetközelben élő, ősi életformákat követő törzseknél állítólag szintén magasabb a balkezesek aránya.
A mi kultúránkban a balkezesség egyik legszembetűnőbb velejárója a balkezes íróeszköz-használat. Az íróeszközök, sok más tárgyhoz hasonlóan (jobbkezes olló, konzervnyitó) kihívások elé állíthatják a balkezest, aki a balról jobbra haladó, kézírásos betűvetést csak némi „csellel" tudja megoldani. A csel nem más, mint valamiféle rendhagyó íróeszközfogás. Ehhez az egyik lehetőség az úgynevezett alultartás, melynek lényege, hogy a kézfej az épp készülő sor alatt halad. Előnye, hogy nem maszatolódik a tinta, és az író személy vizuálisan is követni tudja a leírtakat. A másik megoldás a horgas tartás, amely szintén rálátást enged a szövegre, ám mivel a kézfej ez esetben a sor felett halad a csukló hajlításával, a kézfej begörbítésével: meglehetősen kényelmetlen lehet. A harmadik lehetőség a toló tartás, amikor a kézfej az épp írt sor fölött csúszik, araszolgat - takarva az épp leírtakat. Ez a maszatolás veszélyét hordozza, amin esetleg a csukló felemelése segíthet, úgy viszont ez a tartás is fárasztóbbá válik. Az eltérő írószer- és kéztartásból adódóan, amihez ráadásul gyakran társul a papír elfordítása, némiképp persze megváltoznak az írássajátosságok. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ezek minden esetben szembetűnőek, illetve hogy teljesen egyértelműen dekódolhatók. Épp ezért az íráselemző szakemberek az író személy adatai közé minden esetben felveszik a kezességre vonatkozó megjegyzést is.
Kétségtelen, hogy a balkezesek - akiknek 1992 óta minden év augusztus 13-án saját világnapjuk is van - mind a mai napig számos akadállyal találhatják szembe magukat szűkebb-tágabb környezetükben balkezességük miatt. De bízzunk abban, hogy egyre kevesebbel. Már csak azért is, mert minél nyitottabban, elfogadóbban, minél nagyobb érdeklődéssel fordulunk feléjük, és minél többet tudunk meg másféle működésükről, annál többet tudhatunk meg önmagunkról is.

Néhány híres balkezes

Zenészek: Bob Dylan, Jimi Hendrix, Paul McCartney (képünkön), Lady Gaga
Színészek: Charlie Chaplin, Tom Cruise, Angelina Jolie, Robert De Niro, Robert Redford
Képzőművészek: Leonardo da Vinci, Michelangelo, Albrecht Dürer
Sportolók: Martina Navratilova, Puskás Ferenc, Szeles Mónika
Írók: Hans Christian Andersen, Franz Kaffka, Mark Twain
Tudósok: Isaac Newton, Nikola Tesla, Marie Curie

Kézdominancia-teszt

Az, aki a jobb kezét használja ügyesebben, még nem biztos, hogy 100%-ig jobbkezes és balfélteke-domináns. Az Edinburgh Handedness Inventory néven ismert teszt 10 tényező alapján vizsgálja a kezességet, illetve az agyféltekei dominanciát. Az a kérdés, hogy az adott személy melyik kezével végzi ezeket a tevékenységeket: mindig ballal, általában ballal, bármelyikkel, inkább jobbal vagy mindig jobbal?

• Írás
• Rajzolás
• Dobás
• Ollóhasználat
• Fogkefehasználat
• Késhasználat (villa nélkül)
• Kanálhasználat
• Seprűfogás (felső kéz)
• Gyufa meggyújtása (amelyik kézben a szál gyufa van)
• Doboz kinyitása (amelyikkel nyitjuk)



Hozzászólások