Fuit - A városliget nyilvános titkai

Fuit. Ezt az egy szót vésette városligeti sírkövére - az 1806-ban elhunyt - Horváth Jakab pesti ügyvéd, aki a magyar jakobinusokat, Martinovicsékat védte az ellenük zajló perben. A latin szó jelentése: volt. Volt - ez a szó jut az ember eszébe, ha a Városliget jövőjéről van szó manapság.

Nem akárki, a nagy professzor, Gerő László írta a „Városliget" címszót a közel fél évszázada megjelent Budapest Enciklopédiában. Ennek így szól az utolsó bekezdése:
„A városligeti millenáris kiállítás helyének tradíciója ma is tovább él az újabban megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárokban, melyek évről évre itt nyílnak meg, és hovatovább tönkreteszik a Városliget növényanyagát. Ennek orvoslására a Nemzetközi Vásár részére Budapest városrendezési terve a X. kerületben jelölt ki bőséges és alkalmas területet, mely a városközponttól nincs messze, és kényelmesen megközelíthető."
A Városliget tehát még a Kádár-kor derekán „megszabadult" attól a tehertől, amit a nagy tömegeket vonzó építmények jelentettek.
Most pedig azt olvassuk a projektet népszerűsítő kiadványokban és az azt támogató híradásokban újra és újra, hogy az új múzeumok megépítése után milyen jó lesz, mert komoly turizmusnövekedés várható Budapesten, itt, a Városligetben!


Tulajdonosváltás

Epheszoszi Hérakleitosz mondata már kb. 2500 éves, miszerint „nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba". Vagy mégis? Nehéz e téma kapcsán nem érinteni az éppen aktuális politikai összefüggéseket, döntéseket.
Szinte kínálkozik annak megemlítése, hogy a tervszerű telepítés első fáit még József nádor adta a városnak, mégpedig saját kastélykertjéből, Alcsútról.


Egy kis kitérő: az akkor még meglévő óriás laktanya, majd börtön, az Újépület déli fala mellett létesült az első városon belüli park. 1930 óta Telcs Ede domborművével ékes márvány díszkút hirdeti az első faültetés emlékét ott, a Szabadság tér déli sávjában, azt a pillanatot, amikor Széchenyi István felesége, elültetvén az első platánt, azt mondta: „Virulj!" A téma meg úgy kerül beszámolónkba, hogy fennmaradt az az 1846. január 20-án kelt levél, melyet Széchenyi írt József nádorhoz. Ebben ez áll: „Minthogy tudomásom szerint a pesti Városliget platáncsoportjában néhány fa a túlzott sűrűség miatt kiemelendő, és néhány nagy fa az Újépületnél létesítendő sétányt lényegesen szépítené, így a Pesti Sétány Társulat nevében bátorkodom császári Fenségedet legalázatosabban arra kérni, kegyeskedjék nekünk az említett platánokból 12 darabot átengedni szíves legyen." Persze azok a „nagy fák" akkor nem voltak nagyobbak, idősebbek, mint amilyeneket ma egy faiskolából vásárolhatunk.
A mai Városligetnél jóval nagyobb területet még IV. Béla adományozta a Domonkos-rendi apácáknak, akárcsak a Nyulak szigetét, ahol lánya, Margit töltötte aztán az életét.
De nem érdemes ennyire visszamennünk az időben. A Városerdő - ahogy sokáig nevezték németül is, magyarul is - szinte teljesen elpusztult a török hódoltság alatt, s csak Mária Terézia rendelkezett újrafásításáról 1751-ben.
Egy érdekes dolog a kronológiában: I. Lipót császár, s 1655-1705 között magyar király a Városerdőt Pest városának adományozta. S ez a tulajdonjogi helyzet változott meg most, három és fél évszázad múltán, amikor a kormányzat úgy döntött, hogy elveszi Budapesttől, állami tulajdonná teszi, s ezt 2013. december végén, karácsony és szilveszter között (egyéni képviselői indítványra) törvénybe is foglalta. Ez a bizonyos 2013. évi CCXLII. törvény az internetről kikereshető. Lényeges első sorai és első bekezdése így szól:
„Az Országgyűlés a magyar állam, Budapest Főváros Önkormányzata és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata osztatlan közös tulajdonában álló Városliget országos jelentőségének és a nemzet emlékezetében betöltött kiemelkedő szerepének tudatában, a Városliget megújításának és fejlesztésének megvalósulása érdekében új törvényt alkot. A Városligetben megvalósításra kerülő építési beruházások kiemelt állami feladatnak minősülnek."
„1. § (1) A Budapest XIV. kerület 29732/1 helyrajzi számú ingatlannak (a továbbiakban: városligeti ingatlan) az államot, Budapest Főváros Önkormányzatát és Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzatát megillető tulajdoni hányada e törvény erejénél fogva mint közfeladat ellátásához szükséges terület ingyenesen, az e törvény hatálybalépésétől számított 99 éves időtartamra az állam 100%-os tulajdonában álló Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. vagyonkezelésébe kerül. A városligeti ingatlanon fennálló építményekre e törvény hatálybalépését megelőzően az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett egyéb vagyonkezelői jogok, illetve Budapest Főváros Önkormányzata forgalomszervezési, közútkezelési és közösségi közlekedési infrastruktúra fenntartási, továbbá településtisztasági és hulladékgazdálkodási feladatkörei változatlanul fennmaradnak."
Fontos tehát: az eddigiekért, a nem megfelelő kezelésért, gondosságért elmarasztalt főváros felelőssége a takarításért, a kertészeti tevékenységért, a rend és a közlekedés biztosítását illetően megmarad. Viszont az új épületek, s az átépített régiek is az állam tulajdonába kerülnek, miközben, mint „kiemelt beruházásra" a Városligetben végzendő tervezési-kivitelezési munkálatokra nem érvényesek az építési-műemlékvédelmi-természetvédelmi jogszabályok, s a még érvényben lévő fővárosi és kerületi rendezési tervek sem.

A Szépítő Bizottmány munkája

A rendezési tervekről már azért is fontos beszélni, mert a mai Városliget története így kezdődik: a mi Városligetünk ugyanis Európa első tervezett városi közparkja. A 18. század közepén fűzfákkal ültette tele Pest városa az erősen vizes területet. 1799-től Batthyány József hercegprímás bérbe vette és Witsch Rudolf mérnök irányításával rendeztette a mocsarat s a felszínközeli vizeket, kialakíttatva két tavat. A kisebbik megvan, a mai Széchenyi-sziget a Vajdahunyadvárral. A nagyobbik, a Páva-, majd Nádor-sziget helye nagyjából ott volt, ahol ma a Széchenyi fürdő áll. A nevet egy kis építmény őrzi ma is. A Ferenc József császár és király által 1896. május 2-án felavatott Millenniumi (mint tudjuk: a kontinensünkön az első) Földalatti Vasút eredetileg a Hősök tere után kibukkanva a napvilágra, a felszínen haladt tovább. Egykor volt - mára feltöltött - pályája feletti egyik, az Állatkert főbejárata előtti hídnak a város felőli oldala ma is kikandikál a földből, rajta a nevével: „Nádor híd".
És akkor itt és most essék szó a másik ilyen funkciójú hídról is, mely nagyjából a Gundel előtt áll, és 1973-tól nem vezet sehová, azóta, amióta nem alatta zakatol el a földalatti vasút. Ez az első magyarországi vasbeton híd ma műemlék, s az oldalán hirdeti a megvalósító, Wünsch Róbert nevét.
A városegyesítés 100. évfordulójára elvégzett „rekonstrukció" során hosszabbították meg a Mexikói útig a földalatti útvonalát, mely addig a Széchenyi fürdő melletti végállomásig tartott. Ekkor süllyesztették le és vezették át a pályát a tó alatt. Sajnos nem ástak elég mélyre, így a vasút feletti „töltés" kettévágja, s szinte kezelhetetlenné teszi a megmaradt vízfelületet.
Az olvasók elnézését kérem. Témánk annyira szerteágazó és sokszínű, hogy elég nehéz következetesnek maradni. Nem véletlen, hogy minden Városligetről szóló lexikon vagy más internetes anyag fejezetekben teszi elérhetővé a legfontosabb tudnivalókat.
Batthyány József betartotta a várossal kötött megállapodását, s az Ökördűlő (Ochsenflur) vízrendezési munkálatai, fásítása, a liget kialakítása szépen alakult. Nem így örököse, Batthyány Tivadar, aki a fák kitermelésével megszegte azt, s a város 1805-ben felbontotta vele a szerződést ezért.
Pest városának fejlődését oly fontosnak tartotta József nádor, hogy a megfontolt, az alaposan átgondolt és jól szervezett munkálatok irányítására életre hívta a Szépítő Bizottmányt 1808-ban. Közel 110 éve már - s üzenet a mának: ezt maga a császár is elfogadta, - hogy „ad hoc" döntések, s azok kierőszakolt végrehajtatása helyett szükség van az egész város fejlesztését, alakítását átlátó urbanisztikai gondolkodásra, abban körültekintő döntéseket meghozni képes városrendezési tervre. Az első ilyen terv Hild János nevéhez fűződik, s az építészeti ügyek kérdésében Pollack Mihály volt a nádor és a testület legfőbb tanácsadója.
A Szépítő Bizottmány kiemelkedően fontos feladatának tekintette a Városerdő rendezésének kérdését, pályázatot írt ki, s 1813-ban meg is bízta az első helyezettet, Heinrich Christian Nebbient (akinek a munkája Magyarországon többek közt a tóalmási és a martonvásári kastélyok parkja is) a terület közparkká alakításának megtervezésével. Érdekesség, a nyertes a 200 arany pályadíjat felajánlotta a liget építésére, s díjmentesen vállalta a tervezést és a kivitelezés irányítását.

A világ első népkertje

Kerteket, parkokat már korábban is megnyitottak a köz javára, de ezek főúri, uralkodói parkok voltak. Az első, valóban a népesség számára tett gesztus a francia forradalom évében, 1789-ben a bajor uralkodó birtokán létesített Englischer Garten Münchenben.
„A pesti Városliget, az akkor hivatalos nevén Stadtwäldchen a világ első népkertje, amit egy város a saját birtokú területén, a saját költségén, a saját polgárai számára létesített oly módon, hogy a tervezőt pályázat útján választotta ki." Ezt a fontos mondatot Jámbor Imre tájépítész egyetemi tanárnak a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott beszédéből veszem át. A „Mindent a maga helyén" címmel, a Magyar Urbanisztikai Társaság által 2015-ben megszervezett konferencián elhangzottak „Városliget Város Vár" címmel könyv alakban is hozzáférhetővé lettek.
Jámbor professzor a Városliget térszerkezetének, csomópontjainak, megtervezett nézeteinek, átlátásainak pontos ismeretében írta: „a hosszan átlátható, szabadon formált térszerkezet, az egyes terek arányai, alaprajzi formái és kapcsolódásai, a térfalak kiképzése, a széleken vezetett utak, ahonnan az egészet átfogó perspektíva kínálkozik, a virágcsokor-szerűen, néhány faj egyedeiből kialakított, a tereket tagoló plasztikus facsoportok, mind a klasszicista festői kert romantikus átiratai". Majdnem száz éve, 1817-ben kezdődtek meg a kivitelezési munkák, s azokat négy éven át Nebbien irányította. Fennmaradt számos térkép, rajz és festmény a Ligetről a 19. század első feléből. A legismertebb talán Erhardt Ágostnak a 144 hektáros Városligetet ábrázoló 1832-es térképe (melyet Budapest Főváros Levéltára őriz) és Rudolf Alt számtalanszor reprodukált, kiadott képei. Mostanában, amikor a mai politikai döntés nyomán új nagy épületeket szándékoznak építeni a Városligetbe, véglegesen megváltoztatva annak eredeti funkcióját és karakterét, szokás és érdemes is emlékeztetni arra, hogy a világ nevezetes nagy parkjaiba ma senkinek sem jutna eszébe bármilyen fontos és szép épületet emelni. „De míg az Englischer Garten és az 1858-ban létesített New York-i Central Park ma is teljes terjedelmében, az eredeti térszerkezetét megőrizve, több felújítás után szépen karbantartva ott van a város szívében, addig a Városligetet története során többször megcsonkították, területét feldúlták, olyan funkciókkal terhelték, amelyek elhelyezésére a liget szomszédságában lett volna elegendő terület" - idézem Jámbor Imrét, aki sokak véleményét összegezte így.


26 hektárt vágtak le a Ligetből még közvetlenül a Szabadságharc előtt, a Pest-Vác vasútvonal építésekor - bár alternatív javaslat is készült. Az éppen most 150 éves Állatkert létesítéséhez újabb 18 hektárt vágtak le 1864-66 között. Bár ez utóbbi mindmáig - ha a Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészpáros által az I. világháborút megelőző években tervezett állatkerti épületeket körülölelő területről beszélünk - többé-kevésbé kert, nevében is.
Hasonlóképpen értékelhető az egykor volt, még a 19. század közepén kialakult mutatványos tér, a Vurstli és a szomszédos Angol Park, valamint e kettőből 1950-ben összevont Vidám Park tulajdonképpen fás-kertes térben pavilonokként elhelyezett épülettömege. A Vidám Park 2013-ban bezárt, területét az Állatkerthez csatolták, a helyén 2014-ben nyílt a Holnemvolt Park, mely 2015 őszéig állatparki környezetben működtetett tovább néhány régi mutatványt. Csak három, műemléki védettséget élvező épület marad fenn - a most ismeretes tervek szerint a területet üvegezett födémmel lefedik, s egy óriás pálmaházhoz hasonlatos funkciót kap „Biodóm" néven.
Érdekes és furcsa: az Állatkert számára így lefedett területet éppúgy beszámítják zöld területként a Liget-projekt kormányzati beruházás propagandaanyagaiban, akárcsak a lebetonozott tó medrét, vízfelületét.
A tavat eredetileg a Rákos-patak vize táplálta, melynek befolyó nyílása ma is megvan - szárazon - a jáki kápolna mögötti víztelen betonparton, s őrzi a pesti Duna-part korlátjának átalakításakor abból idekerült két látványos bronz sárkánykígyó. A tó felett a Kós Károly sétányra vezető „millenniumi" hídon egykor gázzal, majd villannyal világító díszes lámpacsokrokat - felújításuk, pótlásuk helyett - a Lánchíd tartalék kandelábereire cserélték a háború után.
A Vajdahunyadvár másik oldalán, a Washington-szoborhoz vezető kis hídról hiányoznak a lámpák.

Kincs a föld alatt

A kiegyezés idején kért fúrási engedélyt Zsigmondy Vilmos bányamérnök a Nádor-szigeten, s bejelentette, hogy hajlandó lenne akár „saját költségén mélyeszteni", annyira biztos volt a várható sikerben, s úgy gondolta, hogy a majd megtalálandó artézi vízre érdemes lenne „fürdőházat" építeni. Zsigmondy mellszobra - Szécsi Antal műve - ott áll a Kós Károly sétány mellett, szemben Európa talán legnagyobb fürdőegyüttesével, mely az első, 1881. június 30-án megnyitott artézi fürdő helyén létesült két építési periódusban. Az 1913 júniusára felépült, kívül-belül palotaszerűen díszes épület tervezője Czigler György, míg az Állatkert felőli oldal 1927-re felépült bővítménye Francsek Imre munkája. A Czigler-szárny káprázatos kupolaképe s további mozaikjai Róth Miksa műhelyében készültek Vajda Zsigmond festőművész kartonjai nyomán. Az épület szobrait, külső kútjait a kor neves szobrászai, Telcs Ede, illetve Maróti Géza alkották. Az 1938-ban fúrt és Szent István nevére keresztelt új kútból, 1256 méter mélyből 24 óránként 6000 köbméter 77 ºC-os víz táplálja a gyógyfürdőt, mely a Városliget és „Budapest fürdőváros" egyik legnépszerűbb helye.
Az első artézi kút a mai Hősök terén állt, amelyet az Ybl Miklós tervezte építmény, a „gloriette" váltott 1884-ben. Majd ez is költözött, amikor a millenniumi emlékmű építése megkezdődött, de megvan ma is: mint „Széchenyi-kilátó" kapott új funkciót és helyet Budán.
1880-ban Lechner Ödön tervezte az első jelentős műkorcsolyacsarnokot a Ligetben, melyet aztán a millenniumra Francsek Imre építész tervei szerint bővítettek, építettek át. A tó alábetonozva már korántsem valódi élővíz, de csónakázásra ma is megfelelne, ha a betonteknőt feltöltenék a jeges szezon végén, s nem engednék le belőle újra és újra a vizet egy-egy kereskedelmi vagy sportesemény kedvéért.
A víz rendkívül fontos szerepet tölt be a Városliget történetében.
Itt folytatjuk a következő részben.



Hozzászólások