A dal a miénk

Frank Sinatra rock and roll sztár volt már a rock and roll előtt. Belefolyt a politikába, létrehozta az amerikai dalhagyományt, utálta a My Wayt, imádta a nőket, és megmutatta, hogy egy énekes is lehet egyéniség.

Önöknek mi jut eszükbe Frank Sinatráról? Nyilván a Las Vegas-i fellépések, Marilyn Monroe, a maffia, no meg persze a My Way. Holott ez egyike volt az általa legjobban utált daloknak, amitől persze a közönség még imádhatja. A történet úgy szól, hogy Sinatra 1969-re tervezte, hogy visszavonul az aktí­v zenéléstől. Az előre beharangozott esemény tiszteletére Paul Anka, a kor egy másik nagy sztárja lemezre énekelte a számot. Frank persze mindig is hadilábon állt az ilyen nagy fogadalmakkal, úgyhogy énekelt még vagy további 25 évig. Viszont azt vette észre, hogy a közönség tombolva követeli a My Wayt, akármerre is koncertezik. Szinte a védjegye lett ez a szám. Fel is dolgozták sokan, a Sex Pistolstól a Három tenorig. Egy statisztika szerint például 2005-ben ez volt a leggyakoribb szám a brit temetéseken. A Fülöp-szigeteken meg akkora a kultusza, hogy a helyi karaokebárokban egy-egy rossz előadását lövöldözéssel bünteti az úri közönség. Sinatra viszont utálta. Egy Las Vegas-i koncertjén, a Ceasars Palace-ban meg is mondta a közönségnek: “gyűlölöm ezt a számot. Ha önök nyolc éve egyfolytában énekelnék, maguk is utálnák”.
A 100 évvel ezelőtt, 1915. december 12-én a New Jersey állambeli Hoboken városkában született zenész persze simán bevállalta volna ifjú éveiben, hogy akár egész életében ezt énekli. 16 évesen otthagyta az iskolát, hogy az éneklésből éljen meg. Éttermekben lépett fel vacsoráért és pár szál cigarettáért. Elég keserves megélhetés lehetett ez akkoriban. És ma is az – tehetnénk hozzá.