A Challenger-összeesküvés

Az űrkutatásban számos olyan momentum van, amelyet a rajongók hajlamosak forradalminak minősíteni Gagarin űrrepülésétől kezdve az első Holdra szállásig. Ezek után senki sem csodálkozhat, hogy az űrsiklóprogramról már akkor is hasonlóan nyilatkoztak, amikor 45 évvel ezelőtt először merült fel, hogy az űrutazások során többször használatos eszközöket alkalmazzanak.

1969-ben Richard Nixon megbízza alelnökét, Spiro Agnew-t, hogy az Űrügyi Munkacsoport élén dolgozza ki a Nemzeti Űrkutatási Stratégiát. Ez 1972-ben az elnök asztalára kerül, aki rábólint a koncepcióra, amelyben már szerepel az űrrepülőgép lehetősége is. Az űrsiklóprogram eredetileg ötmilliárd dollárt kapott, később több mint a negyvenszeresét (!) költötték rá. A projekt első eredménye az Enterprise volt, amely kizárólag légköri feladatokra volt alkalmas, űrutazásra nem. Őt a Columbia követte, amely 1981 áprilisában tette meg első űrútját. Mai fő...

A teljes cikk az IPM 2016/3 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások